A címben szereplő, 2017-ben megjelent könyv kapcsán Budapest, Pozsony és Párkány után Muzslán találkozott a szerzők egy része az olvasókkal.
Az esemény szervezője a LIMES–ANAVUM Regionális Honismereti Társulás és a muzslai könyvtár volt. Az est házigazdája, Farkas Iván polgármester köszöntötte a vendégeket: Csáky Pál EP-képviselőt, Popély Gyula történészt, egyetemi professzort, Duray Miklós egyetemi docenst, Zombori István címzetes főiskolai tanárt Szegedről (a könyv szerkesztőjét), Szesztay Ádám történészt és Molnár Imre történészt, a pozsonyi Magyar Intézet igazgatóját, valamint a szép létszámban megjelent érdeklődőket helyből, Esztergomból, Párkányból, illetve Komáromból.
A könyv alcíme, „Kereszténység, lengyel–magyar kapcsolatok, globalizáció” jelzi, hogy a témakör napjainkban is nagyon aktuális.
Az est moderátora Molnár Imre volt, aki körkérdésekben szólaltatta meg a vendégeket. Bevezetőben a ránk értendő száz év magányt említette, mely történelmi léptékkel mérve kis idő, de az anyaországtól elszakadva hosszú. Megemlítette, hogy
azok az államok, amelyek a monarchia romjain jöttek létre, ma már nem léteznek, mi viszont itt vagyunk.
Mit hozott Közép-Európa számára, mit jelent ez a mai Európának? – tette fel a kérdést a vendégeknek.
Elsőként Duray Miklós válaszolt, aki felidézte a történelmi előzményeket, rámutatva, hogy a Cseh Királyság ugyan 1918-ban visszanyerte egykori jogfolytonosságát, azonban ekkor egy mesterséges konstrukció jött létre. Ezekre jellemző, hogy az ily módon, erőszakosan létrejött államok egy idő után bomlásnak indulnak, így történt 1938-ban, majd 1989 után is, de az 1945-ben stabilizálódott Szovjetunió felbomlása is ezt igazolja.
Emlékeztetőül elmondta, hogy a globalizmus előhírnöke is visszavezethető a monarchia felbomlásáig, mely mögött mindig gazdasági és hatalmi érdekek álltak. Ugyanígy ma is, a migrációs válságnak is gazdasági érdekei vannak.
A globalizáció célja, hogy Európát értékmentessé kell tenni, hogy kiszolgálója legyen egy hatalmi rendszernek.
Majd 1989 után a megváltozott politikai rendszerben kezdett természetes alkotóelemeire visszaállni, ami visszaállhatott. Ez történt a Visegrádi Együttműködéssel is, melynek történelmi gyökerei 1325-re vezethetőek vissza. Részleteiben szólt Európa szétverésének céljairól.
Nekünk a nemzetek Európáját kell megtartanunk.Tudatosítanunk kell, hogy a kereszténységtől való eltávolodás az európai kultúra elvesztését jelenti. Ezért fontos számunkra, hogy az európai parlamenti választásokra elmenjünk és letegyük voksunkat a keresztény európai kultúra megmaradása mellett.
Popély Gyula az elmúlt száz év történéseit visszapörgetve, a trianoni döntést és előzményeit „nemzetgyilkolási kísérletként” jellemezte. Számadatokkal igazolta a magyarság óriási veszteségeit. Elmondta, hogy a II. világháború második Trianont hozott számunkra. Az elmúlt száz év minden történelmi időszaka a megszűnésünkről szólt, még napjainkban is. A szlovákok félnek tőlünk ma is. S bizony állandó csökkenésünk is mintha efelé mutatna. Nincs egy politikai erő, vagy politikus, aki kiállna mellettünk.
Sajnos nincs jövőképünk, ezt kell megtalálnunk.
Egyetlen megoldás számunkra a nemzeti öntudat megerősítése, melyre csak közös gondolkodással, összefogással van lehetőség.
Zombori István említést tett az 1918-ban a semmiből létrejött országokról, amikor már a Magyar Királyság ezer éve létezett.
Antal József legnagyobb érdemének tartja, hogy 1989 után létrehozta a visegrádi találkozót.
Szólt az elmúlt harminc év magyarországi veszteségeiről, a nyugat gyarmatosító politikájáról, az országot érintő privatizációs korszakról, mely egy ország kirablását is jelenti napjainkban. A nyugati társadalmat elmarasztalva kifejtette: politikája mindig az egyénről szól és nem közösségről.
Csáky Pál szintén felvázolta a múlt történelmi hibáit, de megemlítette a potsdami konferenciát is, mely megakadályozta az egykori kitelepítések végleges folyamatát, s ez a nagyhatalmaknak is köszönhető. Említést tett most megjelent könyvéről, amelyben az itt élő magyarság száz évét teszi mérlegre. Külön tisztelettel és főhajtással beszélt elődeinkről, de a most is cselekvő, értékteremtő magyarokról is, akik mindig képesek voltak tenni a közösség megmaradásáért. Felszólalásának – s mindannyiuknak – az üzenete az volt, hogy
„addig lesz magyar a világon, míg az egyénnek, családnak fontos, hogy magyar maradjon: nyelvében, kultúrájában, a magyar iskola választásában.”
Szesztay Ádám hangsúlyozta, hogy a történelem során a legnagyobb veszteségeink ellenére is mindig voltak, vannak korszakok, melyekkel a magyar állam történelmet ír, és irányt mutat. Ő bízik abban, hogy a száz évet „mi, magyarok nyerjük meg”, alig van másfél évünk, de a jelek erre mutatnak. Példákkal sorolta a múltban is az erre utaló időszakokat: 1956-ot, az erdélyi magyarság megmaradását és másokat.
A hallgatóság több kérdést intézett a vendégekhez a globalizáció konkrét hátteréről, a hazai politikai fordulatokról, az MKP bennünket is érintő legutóbbi döntéséről, az EP-választásokról. Mindez azt is bizonyítja, hogy az embereknek tájékozódásra, információra van szükségük.
Valamennyi előadó megerősítette, hogy
soha ilyen nagy szükség nem volt az összefogásra, az európai parlamenti választásokon a magyarság részvételére, mint most, ezen áll vagy bukik a jövőnk.
Sehol másutt nem lehet a magyarság érdekében szólni, csak az EP-ben, s ezért sem mindegy, hogy lesz-e ott képviseletünk, vagy sem.
