A Közép-európai Mária-út egyik jelentős zarándokközpontja, az Ausztria Stájerország tartományában található Mariazell, mely Alsó-Ausztria határán fekszik, az Északi-Mészkőalpokban, az 1270 m magas Bürgeralpe lábánál.
A Mária-út kelet-nyugati főtengelye Mariazellt az erdélyi Csíksomlyóval köti össze, míg az észak-déli főtengely a lengyelországi Czestochowától a Bosznia-Hercegovinában található Medjugorjéig vezet. Így, keresztet alkotva köti össze a négy kegyhelyet az az út, melyen zarándokok ezrei vándorolnak, gyalog, kerékpárral, autóval vagy autóbusszal, legyőzve a távolságot, hogy hódolatukat fejezzék ki Megváltónk édesanyjának, a Boldogságos Szűzanyának.
A párkányi székhelyű Mária Valéria Tour utazási iroda szervezésében 120 zarándok, három autóbusszal indult el, hogy felkeresse az ausztriai Mária-kegyhelyet. Párkányi, esztergomi, komáromi és a Párkány környéki falvak zarándokai indultak el ft. Fóthy Zoltán esperesplébános vezetésével a zarándokútra.
Útközben megtekintették a heiligenkreuzi apátságot, mely ugyancsak Ausztria egyik fő látványossága, és a zarándokok kedvelt helye. Heiligenkreuz, magyarul Szentkereszt, Európa legnagyobb ciszterci kolostora, melynek alapítása az 1133-as évre nyúlik vissza. 1188-ban V. Lipót a kolostornak ajándékozta a nagy Szent Kereszt-ereklyét, melyet máig is tisztelnek, mint Krisztus keresztjének legnagyobb darabját. A világ legrégibb ciszterci kolostora, mely mezőgazdasággal, erdőgazdasággal, korszerűsített épületekkel, zarándokközponttal, iskolákkal rendelkezik.
Mariazell, a bazilika (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Innen Mariazell városa volt a célállomás, mely a legfontosabb zarándokhely Ausztriában.
A tisztelet tárgya a Szent Szűz csodatévő szobra, amelyet 1157-ben hozott ide egy bencés rendi szerzetes, és egy cellát vésett számára a sziklába, innen kapta a nevét: „Maria in der Zelle – Mária a cellában”.
A szobor ma egy számára kialakított kápolnában található, amelyet gazdagon díszítettek, ezüstből és más drága anyagokból készült tárgyakkal. A kegyhely alapításának idejeként 1157. december 21-ét őrizte meg számukra a hagyomány és a történelem. Az évszázadok folyamán számos építési periódus és változás történt a templom életében.
Az autóbuszokkal érkezett zarándokok az idegenvezetők segítségével megismerték az útvonal nevezetességeit, a kegyhely történetét, és annak magyar vonatkozásait, melyek történelmi alapokon nyugszanak.
Magyar történelmi jelképek
„Lajos magyar király ellen a tatárok 200 000 fős sereggel vonultak, akikkel szemben a 20 000 fős sereg helyzete szinte kilátástalan volt. Lajos ekkor az oltárán tartott Szűzanya-kép előtt a magyarok védőasszonyához fordult imájával, hogy a nagy szükségben ne hagyja el Magyarországot. Ezután egy álomban megjelent a Boldogasszony, aki támogatásáról biztosította, azzal, hogy győzelem esetén Zellbe menne, és egy templomot építene, és odahelyezné a képet. Felébredvén a mellén találta azt a Mária-képet, amelyet rendesen egy kis oltáron tartott. Ezt égi jelnek tekintve vonult a harcba, ahol hatalmas győzelmet aratott a tatárok felett. Hálából seregével együtt felkereste Mariazellt, ahol templomot építtetett és odaajándékozta az arannyal és drágakövekkel díszített képet és sok más értékes, a címerével ellátott kincset” – áll a bazilika ismertetőjében.
A zarándokok már a bazilika főhomlokzatának domborművén is szembetalálkoznak a történelmi Magyarország jelképeivel.
Ott látható a magyar címer az apostoli kettős kereszttel, a másik címer az Árpád-sávokkal és Anjou-liliomokkal. Az Oltalmazó Szűz előtt ott térdepel Nagy Lajos, a magyarok királya, aki hálából, a tatárok fölötti győzelméért Mária-képet ajánl fogadalmi ajándékként a Szűzanyának.
Felvidéki zarándokok a mariazelli bazilika előtt (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A Szűzanya kegyszobra 48 cm magas, hársfából készült és Máriát ábrázolja, aki a jobb karjában tartja a kis Jézust. Mária a baljával a gyermeknek egy körtét nyújt, a gyermek pedig a jobbjával egy almát ad az édesanyjának. A szobrot díszes ruhába öltöztetik az év három legfontosabb ünnepnapján: nagypénteken, Mária születésének ünnepén: szeptember 8–án, és a város alapításának napján, december 21-én. Ezeket a drága anyagokból és csipkékből készült ruhákat nemes hölgyek készítették és adományozták, a ma látható darabok zömmel a 19-20. századból származnak. A Madonna és a kis Jézus koronái is adományok, általában a Rudnay Sándor hercegprímás által 1821-ben adományozott és X. Piusz pápa által 1908-ban megáldott koronapár látható a kegyszobron.
A bazilika másik magyar vonatkozása Mindszenty József bíboros emlékéhez kötődik, aki 1975. május 6-án halt meg 83 éves korában a bécsi Irgalmasok Kórházában. Holttestét végakarata szerint Mariazellben, a bazilikában helyezték el. Innen, 1991. május 4-én helyezték át hamvait az esztergomi bazilika altemplomába. A mariazelli bazilika oldalkápolnájában kegyeleti tábla őrzi emlékét.
A zarándoklat megkoronázása volt a magyar nyelvű szentmise, melyet ft. Fóthy Zoltán esperesplébános mutatott be a tömör ezüstből készült, aranyozott díszítésű, 1726-ban készült kegyoltárnál.
A zarándokút nem csak turistaút
A zarándokok már a 12. századtól látogatnak el a csodatévő Mária segítségében bízva Mariazellbe, de a létszámuk az 1330-as évektől nőtt meg. A hely népszerűsége egészen a II. József zarándoklatokat megtiltó rendeletéig növekedett és a tiltás feloldása után újra töretlenül nőtt napjainkig, amikor évente közel egymillió búcsújáró keresi fel a várost. Egyes becslések szerint közülük minden hatodik gyalogosan érkezik.
A zarándoklat, a búcsújárás nemcsak turistaút, vagy kirándulás valamely kegyhelyre, hanem egyben az idő megszentelése is. A zarándoklat annak a kifejezése, hogy a keresztény ember és maga az Egyház, Isten népe úton van. Istenhez szeretne eljutni. A zarándok nemcsak mondja, hanem egész lényével kifejezi: „lábával is megvallja hitét.”
Ennek a lelkületnek a mély hagyománya él Marizellben is. Ezért keresik fel a kegyhelyet az Európa minden tájáról érkező zarándokok, hogy élő hitüket, emberi gondjaikat, örömeiket és hálájukat hozzák el a Szűzanyának.
