„A hozzáállás egy egyszerű dolog, de amit tesz, az megváltoztatja a helyzetet” – idézi egyik kedvenc politikusát, Winston Churchillt Huďár Zoltán, akit szintén gyerekkora óta érdekel a politika. Zoli Csoltóról származik, roma, de a szülei mindig azt sulykolták bele, hogy érdemes tanulni, s ha százszor nehezebb is bizonyítania, mint egy nem romának, mégis megéri. Huďár Zoltán a Magyar Közösség Pártja európai parlamenti képviselőlistájának a 8. helyén található, s a Rozsnyói járást képviseli.
Legutóbb Hanván találkoztunk a szoboravatáson, s mint mondja, a kampány végére ugyancsak elfáradt, de közben már sorolja is a következő napok rendezvényeit. „Még szerencse, hogy az iskola és a párom is megértő, bár próbálom úgy szervezni a rendezvényeket, hogy az iskolából ne kelljen hiányoznom” – teszi hozzá Zoltán.
Huďár Zoltán magyar nyelv és irodalom szakos tanár, aki a ma már nem létező Tornaljai Gimnáziumban érettségizett (osztályfőnöke, Mikó Attila akkoriban nem hitte volna, hogy diákja egyszer majd a kollégája lesz), s a Miskolci Egyetem politológia szakára készült.
Végül a Selye János Egyetemen végzett magyar-történelem szakon, de 2018 óta távúton politológia szakos is. Amikor arról kérdezem, mi vonzza a politikában, hiszen az átlagembernek nagyon rossz a véleménye a politikusokról, azt válaszolja, hogy sajnos a politikusokról az az általános vélemény, hogy naponta mást hazudnak, de mégiscsak a nagypolitika dönt a világ jövőjéről. „Nem kell hazudni, de nem kell igazat mondani sem, azokat viszont megvetem, akik minden nap mást mondanak” – mondja Zoli, aki annak idején szintén volt Csáky Pál asszisztense Brüsszelben, s nagy vágya volt, hogy felkerüljön az EP-listára.
A 27 éves fiatalember a komáromi egyetem elvégzése után visszatért szülőföldjére, sőt magával hozta kürti barátnőjét is, aki szintén a Selyén végzett magyar-német szakon. Amíg ő Szádalmáson tanít a helyi alapiskolában, addig barátnője Rozsnyón, az Egészségügyi Szakközépiskolában.
Ahogy szinte egész Gömörben, úgy a szádalmási alapiskolában is egyre nő a roma diákok aránya. Az alsó tagozaton már több a roma gyerek, a felső tagozatot négy falu diákjai (Jablonca, Tornagörgő, Körtvélyes) látogatják, de évről évre kevesebb a diák, tavaly például a faluban nem született senki.
Miután hazatért, belevetette magát az önkormányzati munkába, Csoltón megválasztották önkormányzati képviselőnek is, s ő lett az MKP helyi szervezetének az elnöke. Csoltón ő az egyetlen roma, akinek felsőfokú végzettsége van (persze, ha a párját nem számítja, aki vele él). Jelenleg a szülei is külföldön, Hollandiában dolgoznak.
„Tudom, sokszor, sok helyen nem könnyű elfogadtatni, hogy roma vagyok, s ha így nézzük, a párt is vállalt egyfajta kockázatot, de remélem, hogy azért ismét tudok bizonyítani, s több szavazatot hozok a konyhára, mint amennyit elvesztek azzal, hogy roma vagyok” – mondja önkritikusan Huďár Zoltán, aki szerint a romák mindegyike sem képes elfogadni azt, hogy egyetemi diplomája van, s vannak olyanok, akik már nem is tartják őt romának, hanem inkább gádzsonak.
Zoli kortársaival ellentétben nem készül külföldre, hanem mindenáron itthon szeretne boldogulni. A két világháború közti időszak egyik legjelesebb politikusát, Szent-Ivány Józsefet tartja példaképének. „Biztos lesznek olyanok, akik csak azért nem mennek el szavazni, mert roma vagyok, de el kellene jutnunk már odáig, hogy a roma ne csak egy-egy választás előtt legyen fontos, s jó lenne, ha pártjaink is elkezdnének a romákban gondolkodni, hiszen az MKP-nak sincs romapolitikája, míg a másik magyar érdekeltségű párt is csak azért hozta létre helyi fiókszervezetét, hogy a romákat felhasználja a saját céljai érdekében. Az iskolában például a kollégáim többsége elfogadta a származásomat, sőt érdeklődnek a politikai tevékenységem iránt is.”
Kérdésemre, hogy 20 év múlva vajon hogy fog kinézni ez a teljesen leépített régió, reménykedve jegyzi meg, hogy pedagógusként is fontosnak tartja, hogy talpra állítsák a mai tizenéveseket, s elhitessék velük, hogy csak tanulva és dolgozva juthatnak előre, sem a foglalkozásösztönző munka, sem a segély nem jövőképes út. S ahogy például a Tornalján működő FeMaRo is bizonyítja, igenis lehet reményt adni a romáknak, s bizonyítani nekik, hogy van kiút a jelenlegi reménytelen helyzetből.
Az elmúlt években a vezetéknevét is többféleképpen láttam leírni, hiszen volt már a Huďár mellett Hugyár és Hudár is. „A nagyapáim testvérei többnyire gy-vel írták a nevüket, az én nagyapámat viszont mégis szlovák ď-vel anyakönyvezték. Valószínűleg elhagyom a lágyjelet, s marad a d betűs változat” – teszi hozzá, s nagyon bízik abban, hogy a negatív előjelek ellenére a pártja megszerzi a bejutáshoz szükséges öt százalékot, s személy szerint, ha egy helyet előre tudna lépni a listán, már nagyon elégedett lenne.
