A vasárnapi pihenés helyett az Új Egység Mozgalom néhány tagja feltérképezte Alsó- és Felső Csallóköz egyes településeit, pontosabban azok vasúti átkelőit. A látogatások okáról faggattuk Samu Istvánt, az Új Egység Mozgalom elnökét.
Kérem, fejtse ki bővebben az Új Egység Mozgalom újabb kezdeményezését…
A nap folyamán az Új Egység Mozgalom néhány tagjával megtekintettük az Alsó- és Felső-Csallóköz vasúti átkelőit, illetve vasútvonalait. Tettük mindezt azért, mert egyre nagyobb súllyal nehezedik a közlekedés terhe az utakra, főleg miután átadják az új komáromi hidat, valószínűleg az alsó-csallóközi utak még nagyobb terhelésnek lesznek kitéve, miközben ezeknek az utaknak az infrastrukturális fejlesztése harminc-negyven évvel elmaradt. Az elmaradás a vasúti közlekedés esetében is érezhető, nemcsak fejlesztések nem történnek, de sok helyütt a vasútvonalak leépítése is megfigyelhető. Gondoljunk csak a Gúta–Komárom vasútvonalra, ami már nem is működik. Tehát igazából azt látjuk, hogy mindenki régiófejlesztésről beszél, miközben a régiófejlesztés legalapvetőbb feltételei sem biztosítottak a Csallóközben. Vegyük a közlekedés biztosítását, az egyik pontból a másik pontba való rugalmas eljutást! Ezenkívül megfigyelhető még valami, ami sokkal komolyabb jelenség. Pont a déli vasutaknál jelentkezik, hogy nagyon sok helyütt nincsenek az átjárók sorompókkal biztonságossá téve.
Az előbb elmondottak Ön szerint miért ennyire fontosak?
Csak az elmúlt időszakban is rendkívül sok baleset történt, és amikor régiófejlesztésről beszélünk, arra is kell gondolni, hogy a lakosoknak az A pontból B pontba való eljutását garantáljuk, biztonságossá tegyük. Ez nincs megoldva. Most kivételesen a Csallóközt jártuk körbe, és ezt tapasztaltuk. Állítólag ez a legfejlettebb része a dél-szlovákiai régiónak. Ráadásul a vasúti sorompók hiánya sajnos már rendkívül sok áldozatot követelt a mindennapokban, nem is olyan régen kamionnal, vagy személygépkocsival történt vonatütközésről készült képek borzolták a kedélyeket. Ezek a vasútvonalak egyvágányúak, tehát megoldatlan a forgalom zökkenőmentes biztosítása. Az Észak-Csallóközben lévő településeknél viszont, ahol többségben szlovák telepesek lakják már a falvakat, városokat, érdekes módon más szinten van a vasúti közlekedés. Ott az állam, ha véletlenül műszaki probléma miatt kiesik egy mozdony, rögtön vonatokat tud biztosítani. Valamiért ilyen vasúti csomópontokkal Komárom vagy Dunaszerdahely környékén nem találkozhatunk.
És ezáltal felborul a tervezett vasúti menetrend is…
Így van. Nemegyszer tapasztaltuk, hogy ha egy mozdony valamilyen műszaki probléma okán meghibásodott, nem pótolták, így az utasoknak vagy órákig kellett várniuk, vagy el kellett halasztaniuk a vonattal való közlekedést. Ahhoz képest, hogy enyhítésre szorulna a közúti forgalom, a vasúti közlekedés, főként itt, délen nem fejlődik. Ebben az államnak óriási felelőssége van, mivel az állam kötött szerződést különböző vasúttársaságokkal vagy magáncégekkel, ahol ki kellett volna kötniük, hogy biztosítsák be a megfelelő vonatellátást, amennyiben egyes szerelvények meghibásodnak. De ezek még csak úgymond az emberek komfortérzetét rontó és a drága idejüket rabló dolgok. Sajnos ennél komolyabb problémák is vannak.
Samu István
Milyen nagyobb problémákra gondol?
A Csallóközben, mintha az 50-es, 60-as évekbe repülnénk vissza, máig dízelmozdonyok járnak. Ez nevetséges! Amikor a globális környezetszennyezésről beszélünk, és arról diskurálunk, hogy Szlovákiának hogyan kellene változtatásokat eszközölnie a környezetvédelem terén, akkor Csallóközben, egy sík területen, ahol abból lehetne a legnagyobb profitot termelni, hogy a turizmust a területi adottságokból, feltételekből felvirágoztassuk, szennyezik a legjobban a környezetet. Nem elég, hogy a talajvizeket tönkreteszik a sertésfarmok, a levegő is szennyeződik a dízelvonatok által. Ezért mi mindenképpen szorgalmazni fogjuk a közeljövőben vagy egy társadalmi kezdeményezéssel, vagy ha a parlamentbe jutunk, akkor a törvényhozás adta lehetőségekkel, hogy egyrészt vonják ki a forgalomból ezeket a dízelmozdonyokat, másrészt, hogy kétvágányú vasútvonalat alakítsanak ki a Csallóközben, mivel úgy gondoljuk, ezáltal megszűnnének a közlekedési fennakadások, a lakosság iskolába, munkahelyre, a turisták pedig a városokba, a turisztikai célpontokba rugalmasan és kényelmesen eljuthatnának. Harmadrészt szeretnénk elérni a vasúti közlekedés biztonságosabbá tételét, amihez elengedhetetlen kellékek a vasúti sorompók.
Milyen településeken jártak?
Szimbolikusan indultunk Alsó-Csallóközből, Gútán kezdtünk, ahol leépítették a vasúti közlekedést. Nagyon jól mérhető, hogy a Gúta és Komárom közötti közúti távolság már nem 15-20 perc, mint régen volt, hanem egyre több időt vesz igénybe. Tudok olyanról, aki 40 perc alatt jut be Gútáról Komáromba, pontosan azért, mert bizonyos meghatározott időpontokban a forgalom sűrűsödésével egyszerűen lehetetlenné válik a haladás. Erre fel megszüntették a vasútvonalat Gúta és Komárom között… Voltunk Nemesócsán, megnéztük a sorompó nélküli átjárót. Bogyán, Nagymegyeren, Dunaszerdahelyen, Ekecsen szintúgy. Ilyen vasúti átjárókat sorompó nélkül az Európai Unióban nem is tudom, hogy tudnak eltűrni, amikor mindenhol arra törekszenek, hogy minél biztonságosabb legyen a közlekedés.
A jövőben másutt is megpróbálják felhívni ezekre a problémákra a figyelmet?
Hogyne, természetesen. Ilyen szempontból még szeretnénk megtekinteni a történelmi Hontot is. Valaha Érsekújvár és Párkány csomópont volt, kíváncsiak vagyunk, hogy milyen visszalépések történtek a közlekedésben. Ugyanúgy ilyen szempontból Gömört is készülünk kicsit górcső alá venni, valamint Bodrogköz-Ung-vidékről sem feledkezünk meg. Bodrogköz-Ung-vidéknél maradva el kell mondjam, amit az utolsó lakossági fórumon tapasztaltunk és a jelenlegi kormánykoalíciót negatívan érinti. Azt a kormánykoalíciót, amelynek magyarok is a tagjai, és olyan magyarok, akik a tiszacsernyői átrakodóállomáson funkcióban vannak, miközben maguk asszisztálnak ahhoz, hogy például további leépítésre kerüljön sor a teher- és személyforgalom terén, ami nem mellesleg megélhetést biztosít annak a régiónak. Egyszerűen át akarják Pozsonyba helyezni az átrakodóállomást. Számunkra ez egy érthetetlen logisztikai bukfenc lenne, hiszen Ukrajnához legközelebb Tiszacsernyő van. Ráadásul az ott élőknek ez munkahelyet, megélhetést biztosít, és Pozsonyba átcsoportosítva sokkal többe kerülne, hiszen a munkaerő ott jóval drágább. Viszont úgy néz ki, hogy aki a törvényhozásba kerül, az nemcsak a józan eszét veszti el, hanem a gazdasági, illetve a hétköznapi emberek helyzetébe való beleélési képességét is, hogy nem képes átérezni, mit jelent a tiszacsernyői átrakodóállomás elvesztése az ott élőknek.
