A napokban jelent meg Marian Viskupičnak, a parlament pénzügyi bizottsága elnökének közösségi oldalán az a 42 pontos intézkedéscsomag, mely a kormány gazdasági lépéseit vetíti előre. Bár nem találkoztam még elemzéssel, mely valószínűsítené az ország gazdasági teljesítményének visszaesését, az biztos, hogy óriási zuhanás előtt állunk.
Érdekes és egyben tanulságos olvasmány a 42 pont, hiszen a javaslatok zöme
a vállalkozók irányába tenne olyan intézkedéseket, melyek az adók, járulékok és illetékek befizetését halasztanák el. A javaslatok elolvasását követően teljesen meglepett, hogy egyetlen, azaz egyetlen intézkedési lehetőséget sem fogalmaz meg a közigazgatás szervei vagy az állam által fenntartott szervek felé!
Legyünk őszinték, eszébe sem jut a szerzőnek, hogy közel 256 ezer ember dolgozik a közigazgatásban. Az „állami szféra összesen” 427 ezer embert foglalkoztat, azaz ennyien kapnak állami forrásból fizetést. Hogy miért írom le ezt? Mert pont itt jelenik meg az alapvető gondolkodásbéli ellentmondás. Amíg (egyébként helyesen) a vállalkozók részére gazdasági segítségnyújtási intézkedéseket fogalmaz meg a javaslat, addig az állami és önkormányzati szféráról egyetlen mondatot sem ejt el „a megszellőztetett anyag”.
Pedig fontos lenne, hiszen például a teljes önkormányzati rendszer működéséhez az alkalmazottak és iparosok által befizetett jövedelemadót kapja vissza az államtól. Leegyszerűsítve, a közvilágítást, az óvoda- és iskolakonyhát, a temető és a parkok kaszálását ebből a pénzből fizetik. Ha nem dolgoznak az emberek, nyilván nem fizetnek be adót, vagy elhalasztják az adók befizetést, ami akár az önkormányzatok teljes anyagi csődjét okozhatja.
Jó lenne, ha falvaink és városaink is számolhatnának, mert újra kell tervezni a költségvetéseket, és ebben a szférában is válságkezelési intézkedéseket kell bevezetni.
Óriási gondok lesznek, ezt már látni lehet! A megalapozott tudásról pedig inkább ne szóljak, mert aki azt le meri írni, hogy a vállalkozói környezetben javasolt intézkedések nem jelentenek terhet a költségvetésre nézve, az valahogy nincs tisztában az állami bevételek forrásaival, ezek kiesésének lényegével és a már vázolt hatásaival.
Van a pontok között még egy, mely elgondolkodtató. Ez pedig
a 40. pont, mely szerint egy szlovák és angol nyelvű weboldalt kell létrehozni a koronavírussal kapcsolatos tájékoztatás érdekében. Itt zeng fülemben az új kormányzat egyik vezérgondolata, mely olyan országot akar létrehozni, ahol jó élni és dolgozni.
Tudom, nagy a gond és menteni kell a menthetőt, csak hát február elején még minden szlovák párt igyekezett magyarul is megszólítani közösségünket, márciusban meg a hegyi hóval elolvad ez is?! Mert ugyebár csak szlovákul és angolul kell tájékoztatni, az országban élő 20 százaléknyi kisebbség nyelvén már nem.
Tegyem hozzá, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény szerint
„a Szlovák Köztársaság állampolgárai életének, egészségének, biztonságának vagy vagyonának fenyegetettségét érintő információkat a nyilvánosság számára elérhető helyeken az államnyelv mellett kisebbségi nyelven is feltüntetik”.
Azt elhiszem, hogy a képviselő úr nem ismeri ezt a törvényt, ami a helyi viszonyok ismeretében nem olyan meglepő. Konkrét példája viszont annak, mi a különbség az etnikai politizálás és a „többségi párt képviseli majd az érdekeinket is” gondolkodás között.
A fenti okból az Magyar Közösség Pártja nevében levéllel fordulok a kormányhoz, melyben kérem, hogy tájékoztassanak a kisebbségek nyelvén is!
Felhívom a figyelmet arra is, hogy a sürgősségi segélyhívásoknál sem ártana a kisebbségek nyelvén is fogadni a hívásokat, mert ez is összefügg az élet mentésének időkeretével.
Talán nem ártana tudatosítani, hogy a problémák megoldása felé vezető helyes út, ha felismerjük őket, még akkor is, amikor eddig nem tapasztalt kihívásokat kell megoldanunk!
A szerző az MKP Ügyvezető Testületének vezetője és a párt Országos Tanácsának elnöke
