Budapest VIII. kerületéről, a Józsefvárosról az emberek egy részének a 2004-ben készült Nyócker című film jut eszébe, és a szlengben tovább élő fogalomhoz tapadó előítéletek és tapasztalatok. A fiatalok inkább az egyetemeket és – remélhetőleg – a Nemzeti Múzeumot említenék, s csupán a történelemben és helytörténetben jártasak tudják, hogy a gróf Széchényi Ferenc által alapított múzeum körüli negyedet, pompás főúri palotái miatt, egykor „mágnásfertály”-ként emlegették.
Ennek a városrésznek a történetét és nevezetes épületeit mutatta be a VERITAS-estek sorozat ötvennyolcadik vitája A pesti mágnásnegyed címmel. A témát a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár kutatócsoport-vezetője, Hermann Róbert moderálása mellett Ordasi Zsuzsanna, a Károli Gáspár Református Egyetem docense, valamint Dubniczky Zsolt, az intézet munkatársa tárgyalta meg.
Szinte hihetetlen, hogy milyen gyorsan épült ki a negyed az 1860-as évektől a századfordulóig. Maga a múzeum 1837-47 között épült Pollack Mihály terve szerint, ezért is viseli a Múzeumkert mögötti tér a kiváló építész nevét. A térre nézett a Nemzeti Lovarda és Tornacsarnok, amelynek két oldalán épült az első két palota: a mai Bródy Sándor utca felé a Festetics, a Múzeum utca felé a Károlyi grófoké.
Festetics György azt vallotta, hogy egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája úgy, hogy Pesten ne legyen. Példáját a vele rokoni kapcsolatban álló Károlyi Alajos követte, majd sorra a többi főúri család. Valamennyien a korszak leghíresebb építészét, Ybl Miklóst bízták meg a tervezéssel. Ybl neoreneszánsz stílusban, ugyanakkor változatos építészeti megoldásokkal tervezte meg az egymás után épülő palotákat, amelyek impozáns látványt nyújtanak ma is a 150 év során bekövetkezett változtatások ellenére is.
A Festetics és a Károlyi palotákat 1865-ben a Képviselőház követte, a mai Olasz Intézet épülete, amelybe a Nemzeti Múzeumban ülésező főrendek könnyen átsétáltak. Sajnos az angol parlament üléstermének mintájára tervezett képviselőházi ülésterem – nagyszerű építészeti megoldása ellenére – nem volt hosszú életű, mert a honatyák kívánságára át kellett alakítani patkóformájúra. Ma hangversenyek és zenei felvételek színhelye.
Az 1870-es években épült a Dégenfeld-Schomburg-palota a mai Puskin utca és Bródy Sándor utca sarkán, míg a Pollack téren a Tornacsarnok helyére az Esterházy palota, ezt Baumgarten Alajos tervezte. (A három Pollack téri palota között napjainkban a Magyar Rádió két volt épülete látható: az egykori Lovarda helyén a 60-as évek végén emelt szocreál stílusú irodaépület, míg a Festetics-palota kertjének helyén az 1984-ben emelt üzemépület sötét üvegkockája magasodik.)
Az 1880-as években a palotanegyed terjeszkedett tovább a mai Múzeum utca, Ötpacsirta utca, Reviczky utca irányában. Csekonics, Batthyány, Zichy, az ismert főúri nevek szerepelnek az építtetők között, s a negyed déli szélén Wenckheim Frigyes gróf neobarokk palotája az utolsó, amelyet ma Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárként ismerünk.
Dubniczky Zsolt rámutatott, hogy bár számos európai uralkodói központban lezajlik hasonló folyamat, vagyis a főnemesség beköltözése vidéki kastélyaikból a városokba, a pesti mágnásnegyed kuriózum köztük, hogy ilyen kis területen ennyi főúri palota található. Egyébként elhelyezkedésükre jellemző, hogy míg a Nemzeti Múzeum mögött az arisztokraták építkeztek, a Múzeum két oldalán a 90-es évekre már ott sorakoztak a nemességet szerzett gazdag vállalkozói réteg bérpalotái, s mindezzel együtt kiépült maga a Kiskörút is.
Ordasi Zsuzsanna a két elsőként épült palotáról beszélt részletesen. A Festetics-palota, amely sok hányattatás után ma a német nyelvű Andrássy Egyetem épülete, természetesen belső átalakításon esett át, de a Tükörterem ma is érintetlen, hangversenyek színhelye, és a reprezentációs termek is változatlanul reprezentációs célokat szolgálnak. Sajnos nem látható már a kápolna, amelyben Festetics György fia és Mary Douglas Hamilton esküvőjét tartották.
A Károlyi-palotának viszont az volt a nevezetessége, hogy francia kertet is terveztetett mögé Károlyi Alajos, és ezért a bálterem nem a tér felőli főbejárat közelében volt, hanem a palota túlsó végén, hogy a gyönyörű, gloriette-ben végződő kertre nyíljék. (A kert területe – mikor még ott működött a Magyar Rádió – lebetonozva gépkocsiparkolóként szolgált, míg a francia reneszánsz stílusjegyeit őrző palotában a Munkásőrség egyik bázisa kapott helyet, a rendszerváltozás után pedig a Magyar Rádió informatikai központja. Az épület ma is erősen leromlott állapotban vár jobb sorsára.)
Jóllehet az előadók bőven illusztrálták régi térképekkel, fotókkal és építészeti tervrajzokkal mondandójukat, mégis az online közvetítés miatt a vetített képeknek nem minden részlete volt jól kivehető. Aki nem a belső Józsefvárosban lakott, vagy nem ott töltötte el pályája jelentős részét, mint e beszámoló szerzője, talán nem is tudta azonosítani a fotókon megjelenő épületeket a ma is láthatókkal, de valószínű, hogy kedvet kapott – a járvány miatti korlátozások elmúltával – egy vezetett sétához a hajdani mágnásfertályon.
