Az ima lehet gondolat, szó, belső könyörgés, néhány közvetlenül elmondott vagy könyvből felolvasott sor. Lehet akár csak nyögés, sóhaj is. Nehéz, bár ez az izgalmas, megérteni, hogy mi történik azután, miután elhagyta az imádkozó ajkát a szó. Keresztyén teológusok már régóta kutatják, hogyan működik az ima, és mit jelent azt mondani, hogy „működik”. Most egy egészen új tudományág, az imádságkutatás próbálkozásairól, válaszkereséséről számolunk be.
Ima hatására javuló emberi kapcsolatok
Kevin L. Ladd pszichológus, az Indianai Egyetem professzora a közelmúltban megvizsgálta a John Templeton Alapítvány imádság terén végzett legutóbbi átfogó kutatásának egy részét. Az imádság intim kapcsolatokra gyakorolt hatásáról az elmúlt években befejezett több mint 40 pszichológiai tanulmányt áttekintve Ladd megállapította, hogy vannak bizonyítékok az ima és a jobb kapcsolatok közötti pozitív összefüggésekre.
„Hasznos lehet arra ösztönözni az embereket, hogy az imádság bizonyos formáit az emberi problémákkal történő megküzdéshez is használják”.
Ladd, aki Az ima pszichológiája: tudományos megközelítés című tanulmány szerzője is megállapította, hogy a kutatások nem gondolták túl alaposan át az ima jelentését és jelentőségét.
Miért nehéz tudományosan tanulmányozni az imádságot?
Ha nem ismerjük az imádság gyakorlását és azt, hogy miért imádkoznak az emberek, akkor nagyon könnyű olyan kijelentést tenni, hogy az ima az imádkozó teljes ellenőrzése alatt áll. Az imádság „csavarja” azonban éppen az, hogy olyan dolgokat mondhatunk, amelyek nagyon határozottan hangzanak arra vonatkozóan, hogy mi történjék a világon, de – s ez a csavar benne – ugyanabban a pillanatban lemondunk az irányításról, mivel azt átadjuk Istennek.
Albrecht Dürer: Imádkozó kezek (Forrás: Wikipédia)
Alapvetően tudatában kell lennünk annak – korábban ezt az alázat szóval fejezték ki –, hogy az ima „metafizikai”, azaz rajtunk kívüli magja – azaz, amit Isten tesz – a tudomány számára nem elérhető. Amit tudósként hatékonyan tanulmányozni lehet, az az, hogyan viselkednek az emberek az ima eredményeként. Továbbá: mi készteti őket imára? Mit csinálnak, amikor imádkoznak és utána hogyan viselkednek?
A „gondolatok és imák” témakörben tisztázódott a kutatások során: ha gondolataimat és imáimat ráirányítom felebarátomra, akkor nem látom, hogy maga az ima mit csinál, de azt igen, amit én magam csinálok.
Ha a szomszédomért imádkozom…
…akkor ez megváltoztatja legalább az viselkedésemet mint imádkozóét a szomszéddal szemben. Talán, ahogy a régi mondás mondja: „A szívem Istenhez szól, de a kezem a munkában serénykedik.” Láthatjuk, hogy ez a két dolog együtt jár. Egyik ember imádkozik a szomszédjáért, a másik nem. Ki tesz valamit a szomszédért?
Sokféleség az imában…
Elsősorban tapasztalati megfigyelések alapján, nem bibliailag vagy teológiailag elemezték az esteket. Az nyilvánvaló, hogy nem mindenki imádkozik egyformán. Nem mindenkinek ugyanazt jelenti az imádság. Tehát hogyan határozzák meg a kutatók az imát?
A szokásos megközelítés az, hogy nyitva hagyja a résztvevő előtt az imádkozást, és ezt mondja: „Azt csinálsz, amit gondolsz, amikor azt mondod, hogy imádkozol, aztán majd beszélünk róla.”
Sokfajta egyéni variáció van. Miután több ezer emberrel beszéltek vallási közösségekben, gyülekezetekben a kutatók, olyan emberekkel, akik elkötelezettek az imádság mellett, azt tapasztalták, hogy sokan vannak – csaknem a megkérdezettek fele –, akik azt mondják, hogy soha nem kérdezték meg őket az imádságról és arról, hogy mit és miért csinálnak.
Hogyan kezdték el tanulmányozni az imát?
Kevin Ladd válasza a kutatócsoport nevében nagyon személyes. Érdeklődése családi gyökérzetű. Mindig is a saját keresztyén élete része volt az ima. Apja ugyanis az Egyesült Metodista Egyház lelkésze. PhD-munkája, doktorátusa előkészítése során az emlőrákot túlélő nők csoportjával foglalkozott.
A megkérdezettek között többen spontán módon arról beszéltek, hogy mennyire fontos számukra az ima, s ő arra gondolt, hogy ezt közelebbről meg kell vizsgálni.
Abban az időben – most 30 évvel ezelőtt – ez elég újszerű volt.
Mikor kezdődött az imakutatás? Az ima mérhetősége
A válasz kicsit meglepő. A projektvezető Ladd egy nagyon régi történettel válaszolt a Bírák könyve 6,36-40 alapján: Gedeon ekkor azt mondta Istennek: Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogy megígérted, akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, a föld pedig mindenütt száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogy megígérted. Úgy is lett: amikor másnap korán fölkelt, és kinyomkodta a gyapjúfürtöt, harmatot facsart ki belőle, egy egész csészényi vizet. Gedeon azonban ezt mondta Istennek: Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek próbát még egyszer a gyapjúfürttel: most maga a gyapjúfürt maradjon száraz, a föld pedig legyen mindenütt harmatos! És Isten úgy tett azon az éjszakán: csak a gyapjúfürt maradt száraz, a földet pedig mindenütt harmat borította.
Kép: Pixabay
Ha korszerűbb tudományos megközelítést keresünk, akkor az 1800-as évekre és Francis Galtonra kell utalni. A viktoriánus Nagy-Britanniában elterjedt ez a gondolkodás: ha az ima tehet valamit, akkor te is sokat csinálhatsz vele. Az anglikán egyház folyamatosan az uralkodó egészségéért imádkozik. Tehát a királynak nagyon jó egészségnek kell örvendeznie! Kiderült, hogy valójában nem így működik a dolog, de ez az ötlet elindította a vitát az imádság mérhetőségéről. Annak idején az emberek így gondolkodtak:
amikor imádkoznak, az ima ajkukról vagy szívükről felmegy Istenhez, majd Nála valamiféle „metafizikai” esemény, döntés történik, és ez befolyásolja az uralkodót. Az emberek azonban a „metafizikai” összefüggéssel nehezen tudnak mit kezdeni. Azzal, hogy egy metafizikai dolgot próbálnak megmérni, falnak ütköznek. Valami ugyanis hiányzik a magyarázathoz.
Rá kellett jönni, hogy az imádság nem mérhető úgy, ahogyan a tudomány megközelíti a mérést.
Az imádság nem olyan, mint egy adag aszpirin…
A Biblia sok mindent elmond arról, hogy a sok imádságnak, a tömeges imamennyiségnek nincs nagyobb hatása, legyen szó Baál prófétáiról, akik megpróbálták lángra lobbantani Illést, vagy Jónásról, aki azt akarja látni, hogy Ninive elpusztul, de Isten nem teszi ezt meg. Kiderült:
a több imádságnak nincs feltétlenül nagyobb hatása. Nem a mennyiség, hanem a „minőség” az, ami számít, az imádságnak az intenzitása, illetve az, mennyire tud ráhangolódni és ráhangolni Isten tényleges akaratára.
Urunk az első és felülmúlhatatlan imádságtudományi szakértő: Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg (Máté 6,7).
Minden gyülekezetben találni olyanokat, akik attól tartanak, hogy nem imádkoznak helyesen. Ezt a kutatásnak is tekintetbe kell vennie. Ha azt mondjuk: „Tudományosan igazolható, hogy az ima tesz meg bizonyos dolgokat”, és akkor mégsem működik, látszólag hatástalan marad, akkor gyakran az a vélemény merül fel, hogy nem jól imádkoztál. Ez helytelen, sőt alattomos feltételezés az imádsággal kapcsolatban.
Nagyon óvatosnak kell lennünk: nem szabad az eredményesség elmaradása miatt rögtön az imádkozó embert hibáztatni, mint ha nem helyesen imádkozott volna. A feltétel Isten kezében van! Erről nem szabad megfeledkeznünk egyetlen pillanatra sem!
Első és végső tettünk…
Az imakutatás, nyomában a tapasztalati imatudomány még a kezdeteknél jár. De máris fel tudott mutatni olyan tényeket, amelyek napnál világosabbá teszik: az ima nem illúzió, hanem hatékony, személyiséget, emberi viszonyokat, olykor történelmi helyzeteket befolyásoló, megváltoztató, pozitív isteni hatóerő. További kutatások majd részletesen és pontosan bemérik hatékonyságának a módozatait, spirituális, Isten Lelkétől inspirált működési módjait. Addig is szilárdan megáll, és egyre inkább igazolást kap a már közmondásos igazság: prima et ultima ratio – oratio.
Van, amikor az ima az első és a végső cselekvési lehetőség. Olykor meg sem kell mozdulnunk, mégis sokat tehetünk egymásért, önmagunkért a buzgó imával. Jó lenne megérezni ezt pünkösdkor is, és utána is pünkösdi Lélekkel.
Úgy, amint Tinódi Sebestyén dallamára (1564-ből) a református magyarok régóta éneklik: Imádkozzatok és buzgón kérjetek…Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
