Május 23-án Boldog Apor Vilmosra emlékezik a Katolikus Egyház. Altorjai báró Apor Vilmos, erdélyi származású püspök 1945. április 2-án szenvedett vértanúhalált Győrben. 1997. november 9-én II. János Pál pápa avatta boldoggá Rómában.
Apor Vilmos 1892. február 29-én született Segesváron, székely főnemesi családban. Édesapját korán elveszítette, édesanyja egyedül nevelte, hat testvérével együtt. Gimnáziumi tanulmányait a kalocsai jezsuita kollégiumban végezte, teológiát az innsbrucki egyetemen tanult és ott is szerzett doktorátust.
1915. augusztus 24-én, Nagyváradon szentelték pappá. Először Gyulán szolgált segédlelkészként, majd a háború alatt katonalelkész volt egy kórházvonaton. Rövid szemináriumi szolgálat után ismét Gyulára került plébánosnak, 1918-1941 között, püspöki kinevezéséig.
Fiatal plébánosként nagy tiszteletnek örvendett, miután, a román katonák egy akcióját követően, az elfogott gyulai polgárok ügyében többedmagával kieszközölte a túszok szabadon bocsátását.
Nagy érzékenységet tanúsított a szegények iránt. Egyszer saját cipőjét adta oda egy rászorulónak. Felkarolta az ifjúságot, és sokat tett a művelődésért.
1941. február 24-én, 49 éves korában Gyulán szentelték püspökké; március 2-án ünnepélyes keretek között vonult be Győrbe. Serédi Jusztinián bíboros 1941 elején őt nevezte ki a Magyar Szent Kereszt Egyesület elnökévé, amely testület az egész ország területére kiterjedően a keresztény hitre térő zsidó polgárok ügyével foglalkozott.
A német megszállás és nyilas hatalomátvétel után felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett. Keményen bírálta a fennálló rendet, személyesen kelt a kiszolgáltatottak védelmére a német és nyilas vezetőkkel szemben.
1945. március 28-án megkezdődött Győr ostroma. A visszavonuló németek szintén lőtték a várost. Találatot kapott a székesegyház is. Apor püspök végignézte a pusztítást és megsiratta templomát.
A püspök jó pásztorként minden menekülőt befogadott ezekben a napokban, sok százan találtak menedéket a püspökvár pincéiben.
Felkészülve mindenre, Győr püspöke kijelentette:
„Egyszer úgyis meg kell halni, inkább ilyenkor adja oda az ember az életét.”
Nagycsütörtökön Apor Vilmos a pincében mondta utolsó szentmiséjét. Március 30-án, miután a rezidenciájára menekült asszonyok kiadását megtagadta, egy szovjet tiszt, dulakodás közben halálosan megsebesítette. Egy lövés a fején, egy a kezén és egy a gyomrán érte.
A katonák elmenekültek, senkinek sem lett bántódása. Apor Vilmost kórházba szállították az ostromlott városon keresztül, ahol petróleumlámpa fényénél műtötték meg. Halála közeledtét érezve imádkozott papjaiért, híveiért, a „szerencsétlen” magyar hazáért és támadóiért.
1945. április 2-án, húsvét hétfő hajnalán belehalt sérüléseibe. Holttestét a kármelita templom kriptájában temették el, majd 1986. május 23-án a székesegyházban helyezték végső nyughelyére.
Gyóntatója írásban kérte az egyházmegye kormányzását átvevő káptalani helynököt, hogy azonnal indítsa meg boldoggá avatását, mert – mint írta – a püspök szent volt. Az eljárás 1946-ban megindult, 1949-ben felfüggesztették, és csak 1989-ben lehetett folytatni. Az előkészítő munkálatok 1996-ra befejeződtek.
Az úgynevezett pozíciót, amely a boldoggá avatáshoz szükséges összes dokumentumot tartalmazza, díszkötésben nyújtották át II. János Pál pápának győri látogatása alkalmával, amikor a vértanú püspök sírjánál imádkozott.
A boldoggá avatásra 1997. november 9-én került sor a római Szent Péter téren, ahol több ezer magyar zarándok is részt vett a szertartáson.
Hivatalos emléknapja május 23-ára, a végső nyughelyére helyezés évfordulójára került.
Ezen a napon, valamint a győri bazilikában minden hónap első hétfőjén, szentmisét mutatnak be a tiszteletére. Pápai Lajos győri megyéspüspök kinevezte a szentté avatási eljárás posztulátorát, ezzel kezdetét vette a szentté avatási eljárás.
Apor Vilmos nevét intézmények, terek, utcák viselik. Felvidéken, a 68-as számú Apor Vilmos cserkészcsapat választotta névadójául, védőszentjéül a vértanú püspököt.
(Forrás: Magyar Kurír/ Berényi Kornélia, Felvidék.ma)
