Egy maroknyi palóc harca a határ átjárhatóságáért, erről szól ez a tudósítás, érdemes lesz elolvasni, jó kis látlelet.
Meg vagyok győződve róla, hogy Szlovákia nem jogállam, ezt naponta tapasztalom, de a legújabb történés alapján már végképp nem az, – ez a viccország.
Június 23-tól a teljes szlovák-magyar határszakaszon megszűnt a magyar és a szlovák állandó jellegű határellenőrzés, levonult az átkelőhelyekről a magyar honvédség és a szlovák rendőrség. Hurrá!
Viszont az Ipoly-mentén a pősténypusztai Katalin-hídon és a Kalonda – Ipolytarnóc határátkelőhelyen maradtak a betontömbök.
Ez a két átkelőhely nem átjárható. Minden más igen. Logikátlan ugye?
(Fotó: Papp Sándor/Felvidék.ma)
A kalondaiak és az ipolytarnóciak is így gondolták, ezért a polgármesterek és mások is mindent megtettek, hogy hivatalos úton elérjék a torlaszok eltávolítását, hiszen ha mindenhol szabad a mozgás, akkor nálunk miért nem?!
A mai napig nem sikerült elérni az úttorlaszok eltávolítását, pedig már minden irányból bombázzuk az illetékeseket.
A helyzet felháborító, de a történetben az a legszomorúbb, hogy a megszólított politikai képviseletünktől még csak egy tőmondatos választ sem kaptunk.
(Fotó: Papp Sándor/Felvidék.ma)
Közben persze az istenadta palóc teszi a dolgát. Időnként önerőből eltolja a betontömböt az útról, aztán, amikor a szlovák rendőrjárőr ezt megtudja (mert kijár ellenőrizni a betont!), akkor kiküld egy erőgépet és azzal visszateteti a torlaszt.
Aztán a ravasz palóc megkerüli a tömböt a mezei úton, erre a szlovák rendőrség kiküld egy kanalas markolót és tömegsír nagyságú gödröt ásat, hogy meggátolja az átjárást.
Aztán a nép betemeti az árkot, és újra megkerülhetővé teszi a torlaszt, hogy szabadon járjon-keljen, mint teszi azt mindenhol máshol mindenki más…
Aztán kijön a szlovák járőr és megpróbálja terelő táblákkal móresre tanítani a szabadságszerető népet, na de amikor elmegy a járőr, akkor repül a nehéz tábla, ki tudja hol áll meg, és újra szabad az út! És ez így megy már pár napja.
(Fotó: Papp Sándor/Felvidék.ma)
Közben az emberfia megpróbál élni állampolgári jogával és telefonál a szlovák belügyminisztériumba, ahol azt mondják, hogy a külügy az illetékes.
A külügyminiszter irodája azt mondja, hogy nem-nem, a belügy az illetékes és ad egy telefonszámot (0248593312). Tisztelettel megköszönöm és hívom. Pípípí… többszöri próbálkozás után is… egy szám, amelyet nem lehet felhívni.
Amikor 1990-ben elkezdtük szervezni a határátkelőhely megnyitását, tettük ezt a nyilvánosság erejével és akkor sikerült.
Most még visszafogjuk magunkat és ezzel a cikkel kiáltunk segítségért, várunk még pár napot, adunk esélyt a hivataloknak a helyzet megoldására, de ha nem érkezik segítség, akkor jön ismét a nyilvánosság ereje és sok-sok média jelenlétében fogja sok-sok palóc elvonszolni és szétverni a betontömböt.
Botrány lesz? Az. Viszont a palóc végtelenül türelmes, ezért ad egy esélyt, ezért még egyszer mondjuk: SEGÍTSÉG!!!
Többet nem mondjuk…
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
