A közép-európai keresztények napjainkban nem érzik jól magukat, nem látják biztosítva gyermekeik, unokáik jövőjét. Jönnek az oroszlánok című, magyarul most megjelent művében Vladimír Palko, Szlovákia volt belügyminisztere bemutatta az aggasztó jelenségeket, és tíz kitörési pontot is megjelölt. Első javaslata: ismerjük meg az igazságot, az felszabadít. (Jn 8 32)
Az igazság, amivel szembe kell néznünk, az, hogy a hívő keresztényeknek ma Nyugaton nincs megfelelő politikai képviseletük. Amerikában és Európában egy néhol akár már győztesnek tekinthető antropológiai forradalom zajlik. Gyökeresen átalakítja az ember természetéről és jogairól alkotott fogalmainkat, ezáltal sorra megdőlnek a család és a társadalom működéséhez elengedhetetlen erkölcsi alapelvek. A keresztény politikusok vagy az elvhűséget választják vagy belesimulnak az egyre jobban szekularizálódó világba. A többség az utóbbit választotta, és ez kezdetben sikeres is volt. De a keresztény pártok sok helyen koalícióra kényszerültek, és a hatalomban maradás kedvéért eredeti elveikkel ellentétes törvényeket is megszavaztak.
Többnyire ki is hagyták a nevükből a keresztény szót, néppártnak nevezik magukat, mint az európai kereszténydemokraták ernyőszervezete, az Európai Néppárt is.
A név a kisebbik baj. De ma már e pártok tetteik alapján sem különböztethetők meg a többi úgynevezett centrumpárttól, és ez teljes arcvesztéssel, az elszürkülés pedig szavazatvesztéssel jár: a német, az olasz, a spanyol, portugál és a francia kereszténydemokraták mára mind ellenzékbe kerültek.
A kommunista egyházüldözésből kiszabadult Közép-Európa számára „a fejlett Nyugat” már nem példakép. Az a Nyugat, amely az ateista kommunizmussal vívott harcban még szövetségesnek látszott – figyelmeztet Palko –, nincs többé. Másképp, de nem kevésbé ateista, mint a Kelet volt. A lenini utat nem követi, de gondolkodásában Marxra támaszkodik.
Nyugat nemcsak elfordult Istentől, de üldözi is a keresztényeket. Ez ugyanazon gyökérből táplálkozik, mint a kommunizmus, de nincs kivégzés, sem kényszermunka, ezért az arénába érkező oroszlánok képe eddig metafora maradt.
A katolikus, ha behódol, járhat templomba, akár hirdetheti is, hogy katolikus, de a keresztény értékek és a forradalom álláspontjainak ütközése pillanatában a liberálist kell választania. Az abortuszt, az eutanáziát, a homoszexuális házasságot. Nem védheti meg az üldözött európai keresztényeket sem. A liberális médiától félve, még csak nem is beszél az üldözésről.
Ha egy finn képviselő egy olyan mondatot idéz a Bibliából, ami elítéli a homoszexualitást, akkor perbe fogják, s akár börtönbe is kerülhet. Glasgowban letartóztattak és ezer fontra büntettek egy prédikátort, mert bűnnek mondta a homoszexualitást. A liberálisok lám nem tűrik az ellenvéleményt, akár börtönnel is fenyegetik a politikailag nem korrekt, azaz nekik nem tetsző szavakat. Lopakodik a diktatúra.
Az ilyen történetek rendszeresek, de szégyenszemre nem akad egyetlen „kereszténydemokrata” párt, amely ezek ellen tenne valamit, de legalább szót emelne. Hallgat a keresztény értelmiség is, pedig ki kellene mondania, hogy Isten nélkül nem boldogul a társadalom. A közép-európai országokban ma több szabadság van, mint Nyugaton. Ismét mély szakadék, ha tetszik új vasfüggöny választ szét minket. Vajon meddig?
(Surján László, a KDNP tiszteletbeli elnöke/Felvidék.ma)
