Gondoljon mindenki, amire csak akar, én pusztán csak idéztem Európa – ha nem a földgolyó – egyik legszerényebb képességű, viszont ezt kompenzálandó magyarfóbiával alaposan felszerelt külügyminiszterétől, Ivan Korčoktól.
Ő találta ugyanis azt mondani a minap, hogy „minden uniós tagállam úgy viszonyulna a háborúhoz, mint Magyarország, hogy „ez minket nem érint”, akkor Szlovákia keleten már nem Ukrajnával, hanem egy másik országgal lenne határos”. Ezt mi, magyarok, akik saját magunkkal vagyunk határosak, igazán megértjük, nem is ezzel van a probléma, határok jönnek-mennek ugyebár, a nagy semmiből is nőttek már ki Európa közepén országocskák és így tovább.
Viszont ami ennél jóval fontosabb: Korčok lényegében felvéste a lengyel-cseh-szlovák koprodukcióban sírba tett V4 fejfájára az utolsó üzenetet: ha beledöglünk is (t.i. Szlovákia), akkor sem fogunk veletek (t.i. Magyarországgal) közösködni. Ahogy ez mióta világ a világ (Szlovákia számára Petőfi születésének kerek 170. évfordulójától) így is volt, hiába Szijjártó Péterék minden igyekezete a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzésére (ej, azok az interkonnektorok). Nemkülönben végtelen béketűrésük is, ami miatt a felvidéki magyarság érzékenyebbik fele talán némi rosszallással is tekintett a magyar diplomáciára – mert az elképzelhetetlen, hogy a korcsok vezette Szlovákia azzal az intelligenciával kezelte volna (a távlati, stratégiai célra figyelve, ami a V4 ebben az egyre büdösödő Európai Unióban) azokat a provokációkat, amelyeket Szlovákia a magyarokkal – a saját állampolgáraival – szemben elkövetett.
Bőven vannak tonnányi súlyú csontvázak a szekrényben, elég csak a Beneš-dekrétumokat és az ebből fakadó földügyeket (nyilván az erkölcsi-emberi jogi aggályok mellett) tekinteni, de a szlovák külügynél már bőven elég volt egy kisebb agyérgörcshöz Kövér László somorjai beszéde is. És így tovább…
Most tehát ott tartunk, hogy Szlovákia lényegében deklarálta a V4 egyfajta napközi otthonná történő lefokozását, ahová majd elküldenek olykor-olykor egy alacsonyabb beosztású irodakukacot a külügyből, hogy azért a látszat fennmaradjon. „Nem érzek késztetést arra, hogy külpolitikai kérdésekben a V4-ek szoros együttműködésének benyomását keltsem” – mondta, ami, lévén mégiscsak egy nemzetközi szerveződés, ugyebár azt jelenti, hogy ezzel két marékkal tépte le az ivarszerveit a nevezett szerveződésnek.
Tegyük hozzá rögtön: nem mintha bármikor is érzett volna késztetést őexcellenciája – és a hozzá hasonlóan komoly, magyarságeredetű kisebbségi komplexusokkal terhelt államtitkára, Martin Klus – arra, hogy a V4-ek szoros együttműködésének akárcsak a benyomását is keltse.
Sokkal inkább keltették azt a benyomást, hogy a Nagy Lopástól eltelt száz év alatt sem sikerült levedleni ezeket a komplexusokat, hogy az örökké árnyékban settenkedő tolvaj gyűlöletével és gyanakvásával tekintsenek a meglopottra, amit csak tetéz az a rettenetes szűklátókörűség, ami azokat jellemzi, akik már ki sem látszanak mások hátsójából.
És a szlovák kormány és külügy gondos távol-nyugati képzésen átesett irányítói pontosan ilyenek. Mindegy, hogy mi lesz a szlovák gazdasággal és ezzel együtt az emberek megélhetésével, jövőjével, csak az létezik, amit Brüsszel vagy Washington elvár. És ha ez minden agyatlan szankcióhoz (amelyeket egyébként lassacskán már a kitalálói is megbánnak, csak Korčokék lesznek olyan hülyék, hogy ezt is későn veszik majd észre), MOL-os olajat sújtó különadóhoz való hozzájárulást jelent, hát legyen. Hulljon a férgese! Amit a járvány még nem küldött padlóra a szlovák gazdaságban, azt majd megteszi a kormány.
A lényeg, hogy Orbánba rúgjunk bele egyet, mert annak puffanása messzire hallik, egészen az agyközpontig, a belga no-go zóna szomszédos kerületéig.
„Mi nem állunk háborúban, de a lehető legmélyebben érint bennünket” – fogalmazott Korčok, és ez egyszer fején találta a szöget. A lehető legkeményebben érint mindenkit, aki ennek az idétlen, alkalmatlan, közveszélyes kormánynak az „alattvalója”. A titkon irigyelt, nyíltan gyűlölt Orbán Viktor is pontosan ezt mondja, és pontosan ezért hozta meg azokat az intézkedéseket, amelyeket meghozott –, és amelyeket Szlovákia népe is alighanem szívesen látna, ellentétben a jelenleg regnáló kormánnyal.
Szlovákiával ellentétben azonban Magyarország nem egy lábon álló lószerszám. Miközben ugyanis Szlovákia, a másik két háborús acsarkodóval együtt szétverték a V4-et – a nagybeteg Európa utolsó mentsvárát – addig Magyarország párhuzamosan építette a balkáni kapcsolatait is. Ahol szintén nemet mondanak az önsorsrontó elmebajra. Mert természetes, hogy minden normális elméjű ember a békét vágyja, azonban nemcsak Ukrajnában, hanem a saját hazájában, szülőföldjén is. A Korčok-doktrína (vezessük be ezt a nagyon finom és magas röptű definíciót az „ócska csicska” helyett) ennek éppen az ellenkezőjét hozza, miközben a világon semmivel sem járul hozzá az orosz invázió megszűnéséhez.
(Szűcs Dániel/Felvidék.ma)
