Advent utolsó hetében a Párkány és Vidéke főszerkesztője, Gulyás Zsuzsanna újra ötórai teára invitálta az érdeklődőket a párkányi kultúrházba.
Témája a közelgő karácsonyra való tekintettel az ünnepek fontosságáról, az ünnepvárásról, a közösség megtartó erejéről, a hit szerepéről, a papi hivatásról szólt.
Erről beszélgetett vendégeivel, Pólya Katalin református lelkipásztorral és dr. Fóthy Zoltán katolikus esperesplébánossal. Mindketten Párkányban szolgálnak, illetve Pólya Katalin a komáromi Selye János Egyetem Teológiai Karának előadója, Dr. Fóthy Zoltán esperesplébános pedig a párkányi körzet esperesi teendői mellett a városi Szent Imre plébánián, és a nánai Szent Vendel filián szolgálja a híveket, illetve hitoktatóként is teljesít szolgálatot több helyen is.
A beszélgetést a szervező vezette, kérdéseket feltéve a megadott témákban.
Fotó: Rigó Hanna Róza
Civil részről ilyen nem mindennapi találkozás alkalmával a nem mindennapi vendéghez az első kérdés mindig: hogyan került a lelkészi, illetve papi pályára, mikor született meg a döntése, és miért.
Mindkét vendég még a diákéveiben hozott döntéseket idézte egy-egy epizód felelevenítésével, melyet Jézus hívásaként emlegetnek a lelkészek. A további kérdések főleg az adventi időszakot, a hitet a karácsonyi ünnepkört, az ajándékozást érintették.
Míg a hívő vagy nem hívő embernek is az ünnep mindig a pihenést is jelenti, ez nem mondható el papjainkról, lelkészeinkről. Hogy élik ezt meg az ünnepek idején – volt a következő kérdés.
Fotó: Rigó Hanna Róza
Mindketten szeretik az ünnepeket, és hálával, szeretettel szolgáltatják a miséket, liturgiát, annak reményében, hogy örömet szereznek a hívőknek, de az örömhírt azok is megkapják, akik inkább csak ezeken a jelentős ünnepen látogatják a szentmiséket.
Fóthy atya számára ilyenkor csak az ünnep van, neki nagy öröm, hogy az ünnepi üdvösség üzenetét átadhatja mindazoknak, akik részt vesznek a szentmiséken. Számára lelki felüdülés az ünnep.
Szó volt a gyerekek felkészítéséről, az ajándékozásról, a méltó és szeretetteljes családi együttlétéről, mellyel Krisztus megajándékoz minden embert, s csak tőlünk függ, mennyire élünk ezzel.
Elhangzott az a kérdés is, hogy amikor a 6-7 éves kisdiák megtudja, hogy mégsem a Jézuska hozza a karácsonyfát, akkor mit mondjunk a kérdéseikre?
A lelkésznő és az esperes is azonos véleményen voltak abban, hogy a koruknak megfelelően kell ismertetni Jézus ajándékát, melyet rajtunk, szülőkön keresztül juttat el ezen az ünnepen.
Az esperes úr felidézte a régi időket, amikor sokkal egyszerűbb volt a gyerekekkel a hitről beszélni, mert a gyerek beleszületett a mindennapok vallási életébe, és gyakorolta vallását szüleivel, sőt nagyszüleivel. Egy kedves epizódot is elmondott. A minap a nánai óvodások templomlátogatást kértek tőle, s ő beszélt a Jézuska születéséről. A kedves ajándékra, melyet a legkisebbektől kapott, azt mondta, hogy születésnapi ajándéknak hagyja a templomban, mert mi is kapunk a születésnapunkon ajándékot.
A lelkésznő fontosnak tartja a külső felkészülést az ünnepre, de ugyanúgy lelkileg is fel kell készíteni magunkat az adventi időszakban, ezért is van ez a szép várakozás. Az egyetemen azt tapasztalja, van érdeklődés a hitünk iránt, a református tanszékre egyre több érdeklődő iratkozik be, ha nem is valamennyien a lelkészi pályát választják.
Fotó: Rigó Hanna Róza
Az utolsó kérdése az volt a szervezőnek: szükség van-e ma a hit megélésére?
A lelkésznő gondolata: „Az igaz hit összeköt bennünket Krisztussal. Luther Mártont idézve kifejtette, hogy a hit lényege nem annak intenzitásában van, hanem a megélt tartalomban.
Fóthy atya a nyugati világ kereszténységet és hitet romboló európai áradatát tartja veszélyesnek. Sajnos a média is ennek hatása alatt áll. Hazai, európai viszonylatban a médiák nem foglalkoznak a kereszténység, a vallás lelki fontosságával, a jó példa közvetítésével, mivel különböző liberális elemek, politikai irányzatok kiszolgálói. Ez nagyon súlyos következményekkel járhat. A hit kegyelem és ajándék Istentől. Szent Pál apostol szavainak igazságát sokszor megtapasztalja a hívő: „hitünket törékeny cserépedényben hordozzuk”. Ezért állandóan imádkoznunk kell. Mert hit nélkül nem lehet élni. A hit Isten ajándéka!”
A szervező Gulyás Zsuzsa Szilágyi Domonkos versével köszönte meg a találkozót, közreműködött még Rigó Hanna Róza, a párkányi gimnázium diákja, aki szintén egy szép karácsonyi verset szavalt, és Dorna Mónika tanítónő, aki egy régi népénekkel és középkori latin énekkel tisztelgett a vendégek előtt.
Az ötórai teára szép számban eljöttek.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
