A labdarúgás szerelmesei a fociban a kupatavaszt szeretik. A szlovákiai politika pedig kampánytavasszal indítja a szeptemberig tartó menetet. Fő is a feje sokaknak, hiszen a választások után valószínűleg jelentős változás áll be a parlament összetételében.
A jelenlegi állás szerint az önmagukat szocdemes oldalon meghatározó SMER vagy Hlas győzelme várható. Nem is kell túl sokat dolgozniuk, hogy vezető politikai erő maradjanak, hiszen az elmúlt 3 évben a kormányzó pártok a választók bizalmát nem tudták megőrizni. Mi több, a választók folyamatos szidásával és „szekálásával” annyira sikerült maguk ellen fordítani a lakosság jó részét, hogy ma a kormány elutasítottsága nagyobb, mint Mečiaré volt, pedig akkor forradalmi hangulat uralkodott az országban.
De nézzük, mi várható.
A Hlas vagy Smer mellett nincs most győzni képes, használható jobbközép erő az országban. A két pártot a Progresszív Szlovákia és a Republika követi. Az egyik az ultraliberális bal, a másik a nemzeti ultrajobb pártja. A bejutási küszöb felett még a kormányzó Sme rodina (Család vagyunk) biztos.
Innen pedig jönnek a bejutási rulett esetleges jelöltjei: a liberális SAS, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), a volt legnagyobb kormánypárt, az OĽaNO.
Külön történet a Demokraták (Demokrati), melyet Matovič Pellegrinije fémjelez, hiszen Heger megörökölte a miniszterelnöki posztot, majd – már csak ügyvivőként – több miniszterével hagyta faképénél az OĽaNO-t és „bevásárolta” magát az új pártba. Na ez a párt sem új, csak a 2020-ban a parlamentből épp kimaradt Spolu átkeresztelve, mely 2023 februárjában még Dzurindának bókolva a Kék Koalíció nevet vette fel, majd márciusban hirtelen Demokratákká lett.
Tudják még követni?
Dzurinda ezután az „ősi” anyapártjába akart beszállni (KDH), de ott nem felejtették el neki a pártot is szétverő árulást, hát kitessékelték. Most belefogott egy újabb formáció létrehozásába „Modrí – Európske Slovensko (Kékek..)” néven.
A liberálisok is osztódnak, hiszen szerveződik a Jablko (Alma) – Javlinszkij „Egyesült Orosz Demokratikus Pártjának” példájára hajazva? –, mely esetleg a neves telefonmárkát is marketingre használná…
Lassan magam is elveszítem a fonalat, mert „papíron” itt van még a Za ľudí. A népiessé válni szándékozó, egykor szebb napokat megélt Szlovák Nemzeti Párt. A jobbon még az oszladozó Kotleba-féle ĽSNS, aztán jönnek még nehezebben behatárolható kisebb formációk is.
Szóval, a választók 45-50 százalékára hajt a PS, az OĽaNO, a Demokrati, a KDH, a Modrí, az SAS, a Jablko, a Sme rodina, az SNS, a Za ľudí. Ez így 10 párt!
Nem kell túl nagy matematikusnak lenni ahhoz, hogy könyörtelen meztelenségében lássuk, erős lesz az elhullás közöttük. A nagy egyesítés szándékával létrejövő pártok pedig nem hoznak, csak visznek – százalékot, töredéket és bejutást. Ezen a tényen a kampányperfomanszok, a maffiázás vagy a háború támogatása sem segíthet.
Külön gondolatmenetet érdemel a magyar politika.
Nézetem szerint az első zsákutca, ha a szlovákiai magyar politikum a szlovák politika megosztottságának vizeire téved. Nekünk elsősorban a saját közösségünk részére kivívható, előre vivő lépéseket kellene fontolóra vennünk. Mert a szlovák politika ígérget ugyan, de elvárja, hogy az általa szajkózott szöveget mondjuk fel, saját gondolatot nem enged. A magyar választót szívesen vinné, hangzatos „keszenemekkel”, platformocskákkal és önjelöltekkel, de lássuk már világosan: nekik a szavazat kell, mert félő, különben nem jutnak be a parlamentbe!
Téveszme, hogy önzetlenül segíteni akarnának. Viszont elvárnák, hogy kimondjuk, kivel nem szövetkeznénk soha. Miért is? Igen, volt valamikor régen egy politikai kultúra, melyben láthatatlan határok mutatták, hogy mit illik és mit nem, kivel igen, kivel nem, de ez már a múlt. (Remélem, egyszer jövő is lehet.)
Nekünk, magyaroknak megváltozott világunkban is saját utat kell bejárnunk, azzal a céllal, hogy kihozzuk a maximumot saját közösségünknek.
Csak egy példa: kíváncsian várom, hogy melyik „demokrata szlovák párt” törli az én személyes háborús bűnösségemet, mert minden német és magyar a mai napig az ebben az országban. Szóval a „keszenem” mögött egy kollektív bűnösségi dekrétum is lehet, ezért illene a magyar választónak egyszer és mindenkorra észrevenni, hogy csak a kollektív magyar érdekképviseletnek szabad esélyt adni.
A szlovák jobbközép szenvedésébe-kínlódásába ne húzzák bele az itteni magyarságot, mert az nem a mi ügyünk!
(Őry Péter/Felvidék.ma)
