Szövetség a Közös Célokért diákutaztatási programjának keretében május 9-én a nemesócsai Móra Ferenc Alapiskola három évfolyamának diákjai a Monostori erődbe látogattak.
A kiránduláson 43 diák és 3 osztályfőnök vett részt, hogy a Petőfi-emlékév alkalmából megtekintsék Dél-Komárom jellegzetes műemlékét, ami a történelmet kedvelő turisták kedvelt kirándulóhelye. Angyal Péter pedagógus a következőképpen számolt be a kirándulásról:
„Az erődtúra során bejártuk a hatalmas építményt, s a már-már labirintusnak tűnő erődben idegenvezető segítségével vettük szemügyre az egyes helyiségeket, s közben érdekes történeteken keresztül ismertük meg Komárom legismertebb műemlékének a történetét. Megtudtuk, milyen körülmények között éltek itt a katonák, milyen szerepet játszott az erőd a XX. században, láttuk a szovjet hadsereg nyomait, a szabadban régi katonai járművekkel ismerkedhettek a diákok.
Fotó: Angyal Péter
A fegyvermustra nemcsak a fiúk, hanem a lányok érdeklődését is fölkeltette. Itt is idegenvezető segítette időutazásunkat a XIX. századbeli fegyverek birodalmába. Tüzetesen megismertük az 1848/49-es forradalom és szabadságharc korszakának katonai ruházatát. Láttuk a különbséget a magyar honvédség és az osztrák katonaság egyenruhájában, illetve a tisztek és a közkatonák öltözetében is. A forradalmi évek meghatározó szereplője volt Petőfi Sándor, a szabadságharc költője.
Január 1-jén ünnepeltük születésének 200. évfordulóját, ezért a 2023-as esztendő Petőfi-emlékév. A mi kirándulásunk is az emlékév eseményeihez kapcsolódik. Annak idején Petőfi Sándor önként jelentkezett a magyar honvédségbe, de nem tudott megfelelni az akkori szigorú feltételeknek. A szíve mégis a csatatérre vitte, s a segesvári csatában tűnt el, itt látták utoljára.
Fotó: Angyal Péter
A fegyvermustra első fénypontja a korabeli puska elsütése volt, amely nagy durranással járt. De még hátra volt a második durranás! Ekkor az ágyú is elsült. Ez már nem okozott akkora meghökkenést, hiszen a diáksereg számított a hangzavarra. A gyerekek nagyon élvezték a fegyverek zaját, s azonnal egyetértettek abban, hogy nem szívesen lettek volna a katonák helyében.
Az erődlátogatásunk alatt gyorsan ketyegett az óra. Észre sem vettük, s programjaink végére értünk. A gyerekek és kísérő tanáraik nagyon élvezték a Monostori erőd munkatársai által megvalósított foglalkozásokat. Mindannyian kellemes élményekkel tértünk haza. Köszönjük szépen a Szövetség a Közös Célokért társulásnak a lehetőséget, a szervezést, a támogatást, hogy diákjaink térítésmentesen vehettek részt a tanulmányi kiránduláson.”
(Németh Tímea/Felvidék.ma)
