A csábi egyházközség 2018-ban egy többnapos eseménysorozat keretében ünnepelte plébániatemploma felszentelésének 250. évfordulóját. Az öt évvel ezelőtti programok egy részének – a templomon és a templomkerten kívül – a parókia és annak udvara adott otthont.
A csábi paplak egyidős a templommal, ámbár az 1700-as évek derekán felhúzott épületet a múlt század hatvanas éveiben teljesen lebontották annak rossz állapota miatt. Helyén emelték fel a bontással azonos időben a mait, ami tágas szobákkal és nagy pincehelyiségekkel lett ellátva. Mint a templomon, a parókián is meglátszott a tovatűnt évtizedek lenyomata.
(Fotó: Miskei Ferenc)
A pince részét képező közösségi terem, valamint raktár, a kazánház az évek során a vízelvezetés hiánya miatt egyre rosszabb állapotba került: a falak átvették a talaj nedvességét, belülről omladozott a vakolat és nem egy helyen a moha és a penész is megjelent. A nagyobb esőzéseknél pedig rendszeresen át is jutott a víz a már említett területekre. Ideje volt tehát lépni az épület állagmegóvása érdekében.
Magyarország Kormánya támogatásával, a Bethlen Gábor Alapon keresztül sikerült anyagi forráshoz jutni, bár abból a megnövekedett árak miatt a tervek egy része valósulhatott csupán meg; hasonló volt a helyzet az anyagbeszerzés terén is.
A pályázati pénzekből finanszírozták az épület északi és déli részén történő vízelvezető és vízszigetelő munkálatokat: a külső falak mentén az itt-ott kétméteres mélységig – tehát az alapok aljáig – kiásott árok legaljára geotextíliával körbevett vízelvezető dréncsőrendszer került, onnét felfelé pedig vízhatlan fóliával fedték el az alapot és a falakat a visszahányt talajtól.
(Fotó: Miskei Ferenc)
Mivel a tervezett munkálatok egy részét sikerült csak tető alá hozni, bőven van még mit tenni a parókia és a templom körül is.
Viszont, ha olyan összefogást és áldozatvállalást tanúsít a csábi egyházközség, mint amilyet a 2022-es templomi munkálatok – nem egyszer fárasztó – pillanatai alatt is, nincs mitől tartanunk.
Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében így vélekedik: „…a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység.” A remény hal meg utoljára: a remény, hogy a parókiánk a templomunkhoz hasonlóan időtállóbb lesz és még sokáig szolgálhat a plébánosok otthonául.
(Miskei Ferenc/Felvidék.ma)
