Emberek milliói, főleg a hinduizmus, a jainizmus és a buddhizmus követői hisznek a lélekvándorlásban (reinkarnációban), ebben az elméletben, mely szerint az ember lelke a test halála után egy másik testbe költözik – érdem szerint. Tehát ha úgymond jól viselkedett az ember, akkor a következő életében gazdagnak születik, ha viszont elvetemült volt és gonosz, akkor szegénynek, nyomorultnak születik, avagy állati testben jelenik meg újra a Földön. Az elmélet lényege tehát, hogy az emberi lélek újra és újra visszaszületik valamilyen testben itt e Földön, míg annyira jó nem lesz, míg annyira nem tökéletesedik, hogy kiszabaduljon az újjászületések körforgásából.
Azonban a gondolat, hogy a léleknek újra vissza kell térnie, újra meg kell születnie és gyötrődnie itt a földön betegség, nehézségek, küzdelmek között a halálig, nyomasztó és elcsüggesztő, egyáltalán nem felszabadító és megnyugtató. Mert ugye egyébként azt az embert is emésztik gondok, aki gazdag családba születik, s az ilyen ember sem mentes a betegségektől, nem még az, aki szegény sorban, elesetten tengődik… Tehát nem ad megkönnyebbülést és megnyugvást a reinkarnáció elmélete.
Az a társadalom, melyben az emberek a lélekvándorlás elméletét vallják, furcsa viselkedésmintát követ: mivel úgy gondolják, hogy a szegény, szerencsétlen ember az előző életében elkövetett bűnei miatt született szegény sorba, s most ezért kell a szegénység lélekölő mocsarában tengődnie, ezért aki gazdagságba születik, nem segít a szegénynek, merthogy – az elmélet szerint – a szegény ember megérdemelten szegény és elesett. Aki gazdagságba születik, az nem segítőkész, merthogy ő kiérdemelten jómódú, minek osztozzon mással e megérdemelt vagyonon, most ez itt az ő ideje, hogy mindezt a gazdagságot élvezze. Éppen a lélekvándorlás e rideg elmélete miatt alakult ki Indiában a kegyetlen kasztrendszer.
Hasonlítsuk össze ezt a felfogást annak a mindent átható jóságnak és könyörületnek az üzenetével, melyet Jézus Urunk közvetített felénk a Szentíráson keresztül és földi élete során. Amikor például a gazdag ifjúval beszélgetett, azt mondta neki: „Add el mindenedet, oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben. Majd kövess engem!” (Máté 19:20-21)
Tehát segítsd a szegényt és az elesettet. Ez a jézusi út és a jézusi minta. Miért? Azért mert e mostani, eme egyetlen életünk egy próbatétel: hitünk és jóakaratunk próbája, de e próbától nem a következő földi életünk függ, hanem az, hogy az örökkévalóságot hol töltjük! A tét tehát óriási! Az örökkévalóságot e két hely egyikén töltheti az ember: Isten közelében teljes megelégedésben és boldogságban, vagy a gyehennán, Istentől távol, sötétségben.
Eme egyetlen életünk során kell tehát döntést hoznunk, hogy kinek az oldalán állunk: a Teremtő Isten vagy a minket félrevezetni kívánó sátán oldalán. Aki nem akar dönteni, az is meghozta a döntést…
Isten Szava, a Biblia egyértelmű: az ember földi léte egyszeri és megismételhetetlen. Ezért a lelke nem születhet újjá semmilyen új testben. A Zsidókhoz írt levél 9:27 egyértelműen kizárja a reinkarnációt: „…és amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik.”
Tehát az ember egyszer él e Földön hús-vér testben, majd meghal, és utána következik az ítélet. Egy esélyünk van, nem több!
A sátán cselszövése az, hogy minden módon és mindenféle eszmerendszerrel megtévessze az emberiséget, és így emberek milliói mulasszák el egyetlen földi létük alatt az esélyt Isten megtalálására, és az isteni igazság megértésére.
Vannak, akik azt a rémhírt terjesztik, miszerint a zsinatokon beszúrtak tanításokat a Bibliába, és kivettek belőle részeket a lélekvándorlást illetően. Ilyen nem történt! Több ezer eredeti dokumentum maradt fenn, a Biblia könyveinek minden részéből több eredeti áll a rendelkezésünkre. Tehát van mit összevetni a Biblia mostani kiadásaival. Amikor eme eredetiket a kutatók összevetik a Biblia mai könyveivel, a Biblia ma elfogadott szövegével, minden alkalommal egyértelműen megállapításra kerül, hogy a Biblia mai szövege megegyezik az eredeti szöveggel. Nem hiányoznak és nem lettek beiktatva szövegrészek.
Pál apostol e fenti mondata a Zsidókhoz írt leveléből szintén sok-sok korabeli példányban fennmaradt számunkra. A Zsidókhoz írt levélnek a legrégebbi fellelhető kézirata a Krisztus utáni második századból származik, melyben szerepel e fenti a kijelentés. Ez a dátum jóval megelőzi a niceai vagy a konstantinápolyi zsinatot. E kijelentés tehát, hogy az ember egyszer hal meg, s utána jön az ítélet, Pál apostol eredeti levelében is szerepel és a mai Bibliánkban is benne van. Tehát a zsinatok előtt és a zsinatok után is benne van a szövegben. Semmi változtatás nem történt.
Egyébként mindkét fent említett zsinat lefolyása megismerhető a ránk maradt dokumentumokból, amelyekből az is kiderül, hogy
a zsinatok egyikén sem foglalkoztak a reinkarnáció, vagyis a lélekvándorlás témájával, mert az soha nem volt a keresztény tanítások része. Sem Jézus Urunk, sem az apostolok nem tanították, és az Ószövetségben sincs semmi utalás a lélekvándorlásra.
Az ószövetségi Jób könyvében például Jób így nyilatkozik földi életéről és annak végéről: „Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek”. (Jób könyve 16:22)
Egy életünk van tehát, mely éppen emiatt nagyon értékes, és legfontosabb teendőnk, hogy életünk során a Teremtő Istenre és igazságára rátaláljunk.
Isten igazsága pedig ezt tanítja nekünk a Biblián keresztül: egy földi életünk van, majd életünk végén meghalunk, testünk elporlad, de lelkünk azonnal megy Istenhez. De ha Istentagadó módon éltünk, akkor a lelkünk egy várakozóhelyre megy, mely a pokol, s ott várja a feltámadást. Majd feltámadása után megy a gyehennára, mely az örök kárhozat helye… Az Istenfélő ember is megkapja a romolhatatlan testet feltámadáskor, de az ilyen ember nem a gyehennára megy, hanem Isten közelében élhet az örökkévalóságban.
Így írt erről János apostol: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.” (János 5:28)
Isten Szava szerint tehát nem lélekvándorlás van, hanem feltámadás: jutalomra vagy büntetésre.
A Jelenések könyve is az ítélet bizonyosságát erősíti meg: „És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt:… És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint… Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.”
Lelkünk tehát halhatatlan, soha meg nem szűnik létezni, de csak egyszer van hús-vér földi testben! S amilyen módon élt és vélekedett az ember itt a földön, olyan örökkévalóság vár majd rá romolhatatlan testben.
A Biblia utolsó ítéletről és feltámadásról szóló tanítása tehát teljesen ellentmond annak az elképzelésnek, hogy az embernek újabb és újabb földi élete lenne. Az ember képtelen tökéletességre feldolgozni magát önerőből, bármennyi életen át élne is. Hiszen elménk, szívünk tele van bűnös ingerekkel és gondolatokkal. Ez a Biblia véleménye: „…az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz”. (1Móz 8:21)
Isten azt mondja, hogy saját magunk erejéből nem tudunk megjavulni, igazakká, feddhetetlenekké válni. Minden nap bűnöket halmozunk fel gondolatainkkal, beszédünkkel, cselekedeteinkkel… S e bűnöket nem egy következő életben kell „ledolgoznunk”, „levezekelnünk”, mert arra képtelenek lennénk, s csak újabb bűnöket halmoznánk fel, hanem Istenhez kell fordulnunk megbocsátásért. S mivel Jézus Urunk emberi halálával lefizette a bűneinkért járó büntetést – magára véve a vétkeinket, és büntetésként meghalni miattuk –, ezért aki Jézus áldozatában őszinten hisz, annak az Atya Isten megbocsát.
S hogyan kerülhet bele a nevünk az élet könyvébe? Kérnünk kell Isten megbocsátását! Jézus a mi bűneinkért halt meg, hogy mi megbocsátást nyerhessünk. De ahhoz, hogy tapasztaljuk Isten bocsánatát, őszintén hozzá kell fordulni, őszintén és töredelmesen kell kérnünk a megbocsátását, és odaszánni neki az életünket, s Őrá bízni életutunkat. Ezt Pál apostol így foglalta össze ihletett levelében:
„Ezért minden körülmények között bátran tekintünk előre. Hiszen tudjuk, hogy amíg ebben a földi testben élünk, távol vagyunk az Úrtól. Ezért annak alapján élünk, amit hiszünk, és nem aszerint, amit látunk. De bátrak vagyunk és bízunk Istenben. Jobban szeretnénk kiköltözni ebből a földi testből, és hazaköltözni az Úrhoz. De akár ebben a testben élünk, akár hazaköltözünk hozzá, arra törekszünk, hogy kedvében járjunk. Mert nekünk kivétel nélkül mind oda kell állnunk a Krisztus ítélőszéke elé! Ott fogja mindenki megkapni, amit megérdemel, aszerint, hogy ebben a földi testben jót vagy rosszat tett.” (2 Korintusi levél 5:6-10)
Kérem tekintse meg kisfilmjeimet YouTube-csatornámon, melyek a Biblia alapján választ adnak emberi létünk legfontosabb kérdéseire, és útbaigazítanak az ügyben, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata szerint. YouTube-csatornám címe: „A hit próbája: a mindennapok”.
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
