Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak (Zsoltár 25,6)
A protestáns egyházi naptárban ez a vasárnap böjt második Úr napja, s egyben a reminiscere, az Emlékezzél meg! elnevezésű vasárnap is, a fent idézett Ige értelmében. Urunk Istenünk megszámolhatatlanul cselekszik irgalmasan, megbocsátóan, az életet tovább vivő módon, népével és egész teremtett világával.
Ha csupán a puszta statisztikákat nézzük, s úgy olvassuk ezeket, hogy mögöttük életek, szenvedők, gyermekek és felnőttek, Jézus nevére kereszteltek vagy az Ő nevéért hűségesen kitartó keresztyén sorsok vannak, akkor ugyancsak szívbe markolóak a számok. Az Open Doors, az 1955-ben, a holland protestáns keresztyén, Andrew van der Bijl által alapított világszervezet legújabb 2024-es világüldözési indexéből tudjuk,
hogy napjainkban a világ 78 országában üldöznek 365 millió keresztyént hite miatt. 50 országban nagyon durva formái vannak az üldözésnek, ez 317 millió Jézus-követőt érint.
A keresztyénség kezdete óta nyilvánvaló, hogy lesznek üldözések. Nem azért, mert a keresztyének összeférhetetlenek, másokat kirekesztők, hanem azért, mert a szeretet és a megbocsátás Istenét, a Békesség Fejedelmét követik a bűn ősnyugtalansága miatt a békétlenség bélyegét önmagán viselő világban. A keresztyénség éppen a szelídséggel, a megbocsátással, a nem világi eszközök és lelki mentalitás megélésével „protestáló világmozgalmat” jelent a Konkolykirály, a hazugság fejedelme, a Diabolosz mesterkedései ellen az agyonmanipulált világban.
Erre figyelmeztetett Szabadító Jézusunk kristálytisztán: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak…” (János 15,18-20).
Ez a lényeg: a keresztyének nem e világból valók, a mi országunk más, mint földi hazánk, amit Istentől ajándékba kaptunk. Jézus országa és a földi haza között a lényegi különbség az, hogy az Ő országa mennyekből való, Alkotmánya a Tízparancsolat és a Hegyi Beszéd, melyek a bűntől sebzett földi ország törvényeitől annyiban térnek el, amennyiben a törvény betöltése a szeretet.
Isten Országa nem feljavított földi haza, ország, hanem kipótlása, állandó gyógyító kiegészítése a megcsonkított földi országnak. Nem csak a trianoninak, hanem minden földi országnak. Mivel tehát minden földi ország olyan amilyen, a szeretet himnusza értelmében rész szerint van benne minden, miként bennünk, keresztyénekben is, ezért egyetemesen rászorulunk a kiegészítésre, a mennyek országa többletére. Mi ezt hisszük és valljuk, tudjuk és kérjük is, míg mások nem tudják, nem hiszik, sőt egyenesen irritálja őket ez a hitünk. Ez vezet aztán keresztyénbántalmazáshoz, üldözéshez, ideológiai, eszmei támadásokhoz, fizikai atrocitásokhoz.
Isten szelíd fegyverzetével szellemi hadviselés
A világkeresztyénség kevésbé üldözött, transzatlanti része, a világ más tájain tapasztalt rendszeres és nem ritkán brutális keresztyénmészárlás, üldözés, ideológiai diszkrimináció, személyes bántalmazások láttán kezdettől keresi a szolidaritás kifejezésének módjait. A segélyezések, a jogi eszközök, a vallásszabadságot biztosító egyezmények betartásáért fellépve, egyre gyakrabban lett gyakorlati küzdőeszközzé a legszelídebb fegyver, az imádság.
Közel hetven éve ezért a nyugati, többségében keresztyén világban megindult a szellemi-lelki hadviselés, védelem az egyetlen vértelen eszközzel, az imanappal. Pál már így fogalmazott: „Ama nemes harcot megharcoltam…” (2Tim 4,7), nem erővel, nem hatalommal, hanem Isten Lelke által (Zakariás 4,6). Mégpedig az Isten Szent Lelke küzdelmi eszközrendszerének bevetésével: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által” (Efézus 6,11-18).
Ezt a szelíd fegyverzetet, szellemi arzenált forgatják azok, akik mára nemzetközi imanapot hirdettek a fenyegetett, bántalmazott és üldözött keresztyénekért. (A Hegyi Karabahból elüldözött 100 ezer örmény keresztyénért is). Máskor pedig mások, akik átérzik, hogy nem tehetetlenek a Konkolykirály-Sátán mesterkedéseivel szemben.
A legerősebb szellemi fegyver, az ima az övék.
November 4-5. napra évente világimanap van minden felekezet részvételével (International Day of Prayerfor Persecuted Church) az üldözött egyházakért. A római katolikus egyház június 29-én, Péter-Pál napján tartja a keresztyén mártírok napját, világszerte könyörögve értük. Az Evangéliumi Allianz Világszövetség november 11-én tarja imanapját az üldözött egyházakért. A Német Katolikus Püspöki Konferencia december 26-át jelölte meg az üldözött keresztyénekért tartott imanapként, közösségben az egész katolikus világegyházzal. Számos alkalmi és szervezett egyéni, közösségi imalánc is kapcsolódik ezekhez, például a Nemzetközi Billy Graham Evangélizációs Társaságé. Sokan ragadják meg az Isten fegyverzetét, hogy a sötétség erőivel megküzdjenek. Szükség is van erre, hiszen számos nyílt és burkolt módja van a Konkolykiráy-Diabolosz hadviselésének.
Nyílt és burkolt formák
Vallásszociológiai kutatások, vagy az OpenDoors évenkénti jelentései is felsorolják a Diabolosz seregének fegyvertárát, ami helyzet-specifikusan bővül. Csak felsorolásszerűen: az üldözés hajtóereje lehet ideológiai természetű, például a kommunista elnyomás (Észak-Korea) és a szekuláris türelmetlenség (Mexikó).
Lehet kizsákmányoló eredetű (szervezett betörések keresztyén tulajdonokba, India), diktátori paranója. Leggyakoribb eszköz a diszkrimináció, hamis vád alapján hátrányos helyzetbe hozás álláskereséskor, beiskolázáskor, kisebb faluközösségekben az iszlám vagy más világvallások, nacionalista pártok révén. Vallási nacionalizmus révén, a nagy államvallásoknak nyújtott kedvezményekkel, etnikai idegen ellenességgel, felekezeti protekcionizmussal (bizonyos egyházak előnyben részesítésével), klánok, törzsek csoportnyomásával. Külön fejezetet képeznek a szekták, melyeknek a legkülönfélébb szellemi és pszichológiai kártevése egyre gyakoribb.
Legyen ezen a vasárnapon üldözött, bántalmazott keresztyén testvéreinkért mondott imánk biztatója az Ige: „Ne feledkezzetek meg a foglyokról… a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok” (Zsid 13,3).
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
