Szlovákiában, s hasonlóképpen Magyarországon is szinte menetrendszerűvé vált, hogy a kormány bármely javaslata azonnal az ellenzék bírálatának kereszttüzébe kerül. Igaz, hogy az ellenzék egyik feladata lenne a kormány ellenőrzése, esetleges hibás döntéseinek konstruktív bírálata, a politikai egyensúly megtartása, de a legtöbb esetben az az érzésünk, hogy függetlenül attól, hogy miről van szó, az ellenzéknek alapból semmi sem felel meg. Erről írt kommentárt a SITA hasábjain Jaroslav Kmeť , a szlovák Belügyminisztérium Közigazgatási Szekciójának vezérigazgatója. Mondanivalójával nem muszáj egyetérteni, elgondolkozni azonban mindenképp érdemes rajta.
Mint írja, az utóbbi időben a kormányt folyamatosan érő ellenzéki bírálatok tanúi vagyunk, abban az esetben is, ha olyan intézkedéseket, lépéseket tesz, melyek az ország hasznára vannak. S hogy miért kontraproduktív és negatív hatású ez az egyoldalú bírálatözön az ország részére, a továbbiakban arra igyekszik rávilágítani.
A bírálat elválaszthatatlan része a politikai folyamatoknak és fontos eleme a hatalmi egyensúly megőrzésének. Abban az esetben viszont, ha politikai játszmák eszközévé válik, komoly negatív következményekkel járhat, fejti ki.
A kormány állandó és feltétlen bírálata megrendítheti a polgároknak a kormány alkalmasságába és magába a politikai rendszerbe vetett bizalmát. Amennyiben az emberek azt tapasztalják, hogy minden intézkedést bírálatok özöne kísér, tekintet nélkül annak hatásaira, hozadékára, elvesztik bizalmukat a kormánynak az életfeltételeik javítására való alkalmassága tekintetében.
Példaként a kormány Kínával való kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztésére irányuló igyekezetét hozta fel, ami jelentős gazdasági előnyöket kínál az ország számára. Kína gazdasága a világ legsikeresebbjeinek egyike, a vele való együttműködés új piacokat nyit meg termékeink számára, növeli az exportunkat és további beruházókat vonz. Ezek a lépések hozzájárulnak az ország gazdasági növekedéséhez és a munkahelyteremtéshez, hangsúlyozta.
Mint elmondta, a kormány és az ellenzék közötti ideológiai nézetkülönbségek magától értetődőnek számítanak, a szüntelen bírálat azonban a társadalom polarizációjához vezet.
Ha az ellenzék ideológiai okok miatt a kormány minden egyes intézkedését bírálja, az mély szakadék kialakulásához vezet a társadalomban, ellehetetlenítve az együttműködést és a kompromisszumra való készséget.
A kormánnyal szembeni folyamatos kritika ugyan állandó sajtófigyelmet biztosít az ellenzéknek, s a média formálja a közvéleményt, de ha azt elárasztja a kritika, az bizalmatlanságot támaszt az politikai intézményekkel szemben. A negatív kampány eltántorítja az embereket a politikai életben való részvételtől, s a közélet iránti közönyhöz vezet, ami veszélyes a társadalmi folyamatokat eredményez.
Ha az emberek elveszítik a politikai rendszerbe vetett bizalmukat, az gyengíti a demokráciát és erősíti a populista és szélsőséges mozgalmak támogatottságát. A folyamatos bírálatáradat instabilitást és bizonytalanságot kelt, ami elriasztja a beruházókat, fékezi az ország gazdasági növekedését. Az instabilitás ráadásul növeli a hitelköltségeket és csökkenti az ország gazdaságpolitikájába vetett bizalmat. Az állandó negatív kampány fokozza a társadalmi feszültséget és a konfliktusokat, és általánosságban rontja a polgárok életminőségét.
Az ellenzéki kritika elválaszthatatlan része a politikai folyamatoknak, de a kormány feltétlen bírálata komoly negatív hatásokkal jár az egész társadalomra nézve. Aki kutyát akar verni, botot is talál hozzá, de nem szabad elfeledni, hogy a botnak két vége van, zárta mondanivalóját.
S tegyük hozzá, ezek a következmények csak akkor lehetnek közömbösek az ellenzék számára, ha az a „minél rosszabb az országnak, annál jobb nekünk” elvet vallja…
(NZS/Felvidék.ma/SITA)
