Flórián Károly professzor, kohómérnök szeptember 13-án távozott az élők sorából. Rokonsága, barátai, ismerősei és kollégái szeptember 17-én búcsúztak tőle a kassai krematóriumban.
1944. február 12-én Lőcsén született. László és Rózsi elsőszülött gyermekeként. Nagyapja, Flórián Károly (1878-1941), a Kassai Királyi Jogakadémia tanára (1918-22) Eperjes polgármestere lett (1924-28). Felmenői között találjuk Cuncius Károlyt és Flórián Jakabot, akik az eperjesi kollégiumi főgimnázium tanárai voltak. Késmárkon nőtt fel testvéreivel: Lászlóval, Anikóval és Rózival. A család később Eperjesen telepedett le, ahol Károly középiskolai tanulmányait végezte.
Pozsonyban folytatta egyetemi tanulmányait a Szlovák Műszaki Egyetem Vegyipari Tanszékén. Itt kezdődött gazdag tudományos és tanári pályafutása. Kutatási területe az analitikai kémiai, spektroszkópiai módszerek alkalmazása és értékelése a kohászatban, a szilárdminta vizsgálatban és a környezettudományban.
1994-ben az általános és analitikus kémia egyetemi tanárává nevezték ki. Akkor lett a Kárpátok Régió Egyetemi Szövetségének alapító elnöke (1994–2001). Neve összefonódott a kassai akadémiai körökkel.
Hosszú élete folyamán több jelentős, sőt akadémiai tisztséget töltött be. Tanszékvezető tanár lett a kassai Šafárik Egyetem Természettudományi Kara Fizikai és Analitikai Kémia Tanszékén, majd irányította a kassai Műegyetem Kémiai Tanszékét. Ezt a termékeny életutat az intézmény rektoraként koronázta meg (1994-97). 2014 után professzor emeritusként folytatta tevékenységét.
Élete folyamán nagy fontosságot tulajdonított az emberek, egyetemek és tudományos műhelyek közötti együttműködésének. Ezek keretében több alkalommal oktatott vendégtanárként a külhoni egyetemeken, részt vett több nemzetközi kutatásban, amely számos diáknak és kutatónak lehetővé tette a kibontakozást.
Munkássága figyelemreméltónak mondható. Négy monográfia szerzője, vagy társszerzője volt és több mint 300 tudományos tanulmányt írt, doktoranduszok sorát nevelte. Életművét több alkalommal díjazták, számos szakmai elismerésben és kitüntetésben részesült. Tudományos társaságok tiszteletbeli tagja lett. Többek között a Magyar Tudományos Akadémia külhoni tiszteletbeli tagjává fogadták. Székfoglalóját 2013. május 6-án tartotta meg A színképelemzés mint a tudományágakat áthidaló analitikai kémiai módszer múltja, mai helyzete és jövője címmel.
Az Óbudai Egyetem tiszteletbeli professzorává fogadta, 2011-ben a Török Tibor-emlékéremmel tüntette ki a Magyar Kémikusok Egyesülete Spektrokémiai Társasága. Életművét 2013-ban a szlovák Iskola-, Tudomány-, Kutatás- és Sportminisztérium díjával ismerték el. 2025-ben Szlovák Kémiai Társaság Dobroslav Prístavok-emlékéremmel tüntette ki az analitikai kémia területén folytatott kimagasló fejlesztéséért és azért, hogy munkásságával a vegyészek egész generációit formálta. 2023-ban Jedlik Ányos-díjat kapott a természettudományok terén elért eredményeiért.
1968-ban nősült. Klára két gyermekkel: Lászlóval és Katalinnal ajándékozta meg. Őt 2008-ban veszítette el. Így 2011-ben újranősült és feleségéhez költözött a Kassai-vidéki Bunyitára, mely fél órányira fekszik korábbi működési területétől. Ott falusi életmódot folytatott, melyet megkedvelt. Ennek a településnek ma száz lakosa sincs, munkássága viszont sokkal több embert érintett.
Nyugodjon békében!
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
