Előre borítékolható döntést hozott a parlament, amikor elutasította a Szabadság és Szolidaritás párt képviselőinek állampolgárságitörvény-módosító javaslatát. Ondrej Dostál és társai hat hónap múlva újra megpróbálkozhatnak a kettős állampolgárságot megtorló rendelkezések jogrendből való kiiktatásával.
Mindössze 27 olyan képviselő akadt, aki támogatta a kettős állampolgárság lehetőségét Szlovákiában. Aki a módosító javaslat ellen szavazott, tartózkodott vagy nem szavazott, a jelenlegi gyakorlat fenntartása mellett állt ki. Akkor is, ha utólagosan – néhányan előzetesen – megmagyarázták, hogy ők lényegében ellene vannak annak, hogy az állam erőszakkal megfosztja szlovák állampolgárságuktól azokat a szlovák állampolgárokat, akik más ország állampolgárságát is felveszik.
Magyar nemzetiségű képviselő csak egy támogatta az indítványt. (A Most-Hídból kifüggetlenedett Simon Zsolt.) Tizenegyen inkább ignorálták a szavazást, azaz: a jelenlétüket jelezték, a véleményüket pedig megtartották maguknak. Közéjük tartozik Bugár Bélával az élen a Most-Híd nyolc magyar nemzetiségű képviselője (és a pártfegyelem jegyében a szlovák nemzetiségű Kresák és Šebej). Grendel Gábor (OĽaNO-Nova) sem szavazott, pedig az ő frakciójából három képviselő is igent nyomott Dostálék javaslatára, így feltételezhető, hogy nem a szigorú pártfegyelem miatt döntött a titkolózás mellett, hanem azért, mert van véleménye, csak azt nem kívánja nyilvánossá tenni. Egy képviselő, Katarína Cséfalvayová (a Sieť listáján választották meg) tartózkodott, ahogyan pártja többi képviselője is.
Magyarázkodnia magatartása miatt csak a Most-Hídnak illett, elvégre az ő korábbi törvénymódosító javaslatát küldték el melegebb vidékre – az ő segedelmükkel is. Mindösszesen azért, mert ebben úgymond a koalíciókötéskor nem tudtak megegyezni, s mint ismeretes: a Most-Híd szavatartó. Akkor is, ha önmagával kell szembe mennie. Ahogyan Gál Gábor fogalmazott: nem politikai tőkekovácsolásra való ez a kérdés.
Hoppá! Jobb esélyei a törvénymódosításnak akkor sem voltak, amikor az előző megbízatási időszak zárószakaszában a Most-Híd ellenzékből beterjesztette a törvényhozásba a javaslatot. Igaz, akkor már választási előkampányban élt az ország, s valami lépet csak ki kellett tenni csalogatóként a szerencsétlen magyaroknak, elvégre a szavazataik nélkül…
Szóval: politikai tőkekovácsolás folyt Most-Híd uramék boszorkánykonyhájában, porhintés, elvégre egy percig sem gondolták komolyan, hogy a „fosztogató” rendelkezéseket Fico pártja és a többiek nekik megszavazzák. Akkor is előre borítékolható volt a kudarc. Csak éppen jól lehetett kampányolni az elbukott kísérlettel is.
Amúgy meg: 10 most-hídas igen szavazattal ugyanolyan sorsra jutott volna az indítvány, mint így. 37 támogató szavazattal sem jutott volna második olvasatba. Ezen a harmadik Fico-kormány nem bukott volna meg.
Csak merni kellett volna Bugárnak tárgyalni a koalíciós partnerekkel arról, hogy hol az a határ, amikor egy magára valamit is adó politikai párt már nem köpheti szembe önmagát. Elvégre állampolgársági ügyben még alkotmánybírósági beadványt is csinálták, tehát pártpolitikai jelképükké is emelték ezt a kérdést, nem lehet utólag az ügy megtagadását egy frázissal elintézni.
Mondhatták volna Bugárék, a koalíciós egyezkedéskor akár: nincs az a pénz, hogy egy-két-három… elvi kérdésben a programunkkal ellentétesen szavazzunk, mert akkor a halálos ítéletünket írnánk alá. Vagy mégiscsak van, és semmi más nem számít?
