Nehéz jogilag megfogni a szlovák nyelvtörvényt, viszont szellemisége nemcsak a Szlovákia által is ratifikált nemzetközi egyezményekkel nincs összhangban, de még a szlovák alkotmány bizonyos paragrafusainak is ellentmond – mutat rá cikkében a Figyelő Net portálon Hamberger Judit, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa
A 2006 júliusában felállt szlovák kormánynak – amelynek tagja a Szlovák Nemzeti Párt, és amelynek miniszterelnöke a magyar kisebbség számára az addigi jogi status quót ígérte – az államnyelvtörvény módosítása már sokadik próbálkozása, hogy a szlovákiai magyarok anyanyelv-használati lehetőségeit minél szűkebbre szabja. Próbálkozott vele az oktatásügy különböző területein, az oktatási rendszer különféle szintjein, tankönyvek nyelvezetében és óraszámok kiszabásában.Az eddigieknél nagyobb léptékű próbálkozás a június 30-án elfogadott államnyelvtörvény-módosítás. Ezzel valóban sikerült sarokba szorítani az anyanyelvét használó kisebbségi magyart.
A szlovákiai magyarok hivatali szintű anyanyelvhasználatát védi az
1999-ben elfogadott kisebbségi nyelvhasználati törvény, de ez csak azokon a településeken érvényes, ahol arányuk eléri és meghaladja a 20 százalékot. Ám ez a törvény is, mint ahogy a most elfogadott államnyelvtörvény, alapjában véve kétnyelvűséget ír elő. A lényeges különbség a kettő között a törvény hangzásában, a megfogalmazott szigorban és az eltérő sorrendben van. A kisebbségi nyelvhasználati törvény a maga érvényességi területén (20 százaléknyi kisebbségi lakosság) olykor megengedi, hogy a hivatalos és nyilvános kétnyelvűségben a kisebbségi nyelvé legyen az elsőbbség, sőt, időnként megengedi az államnyelv elhagyását is.Az államnyelvtörvény azonban egy másik, mégpedig kötelező sorrendet szab meg: a kétnyelvűség kötelezettsége és a büntetés terhe mellett az államnyelv elsőbbségét írja elő a kisebbségi nyelvvel szemben.
A kétnyelvűség önmagában is az asszimilációs folyamat köztes
fokozata. Ha az asszimilálást törvénnyel még erőltetik is, akkor az
asszimilációs szándék nyilvánvalóvá válik. A 20 százalék alatti magyar kisebbséget teljes mértékben sújtja, a kisebbségi nyelvhasználati törvény hatálya alá eső helységek magyar nemzetiségű lakóit kisebb mértékben, de azokat is súlyosan érinti.Azt, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény által nem védett magyarok sürgős asszimilálása milyen fontos a szlovák nemzetállam számára, mutatja, hogy Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt magyarfaló elnöke évről évre türelmetlenül vizsgálgatja azt a listát, amely ezeket a helységeket tartalmazza; árgus szemekkel figyeli, hogy a magyar kisebbség aránya mikor és hol esik 20 százalék alá. Ahol ilyen helyzetet észlel, követeli, hogy vonják ki a kisebbségi nyelvhasználati törvény hatálya alól. Teszi ezt annak ellenére, hogy a törvény azt írja elő, hogy az arányokat a legutóbbi népszámlálás hivatalos adatai alapján kell megállapítani.Pedig a szlovák kormányok aláírtak és elfogadtak minden olyan jelentős nemzetközi kötelezettséget, amely tiltja a diszkriminációt és az asszimilációs nyomást. A törvény egy szóval sem említi a magyarokat, mégis nyilvánvaló, hogy szigora elsősorban a magyar kisebbség anyanyelvhasználata ellen irányul, hiszen a többi kisebbség és etnikai csoport – éppen a 20 százalékos klauzula miatt – a nyelvhasználat szempontjából szóba sem jöhet. A reális szlovákiai élethelyzeteket tekintve éppen az államnyelvet kevésbé, az anyanyelvét jobban beszélő magyar kisebbséget és annak szervezeteit, intézményeit, önkormányzatát sújtja a
leghatározottabban.
Az elfogadott szlovák államnyelvtörvény betűjével látszólag kevesebb a probléma, mint a szellemével és a szándékával. A kisebbséget mint magánembert (ha olyan településen él, ahol legalább 20 százalékos a kisebbség lélekszáma), nem lehet megbüntetni. Ám ha ő része az ún. „hivatalos közegnek”, vagy ha ő maga e hivatalos közeg, és ennek ellenére először automatikusan magyarul nyilvánul meg, akkor viszont – ha akad, aki ezért feljelentse – már keményen megbüntethető. Szellemiségében ez az elv magával a szlovák alkotmánnyal is ütközik. Az alkotmány hangsúlyozza: a nemzetiségi vagy etnikai hovatartozás miatt senkit sem lehet megbüntetni. A szlovák alkotmány tiltja a cenzúrát is, az elfogadott államnyelvtörvény szerint azonban a Kulturális Minisztérium teljes mértékben ellenőriz, ami ebben az esetben cenzúrázást jelent. A most elfogadott törvény szellemisége az 1995-ben aláírt és 10 év múlva módosítás nélkül meghosszabbított magyar-szlovák alapszerződésnek is ellentmond. A szerződő felek ebben vállalták, hogy „védelemben részesítik és előmozdítják a területükön élő kisebbségek nemzeti vagy etnikai, kulturális, vallási és nyelvi identitása megőrzését és elmélyítését”. Azt is megerősítették, hogy tartózkodnak a kisebbségekhez tartozó személyek akaratuk elleni asszimilációját célzó politikától vagy gyakorlattól.Szlovákia is aláírta 1995-ben az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről elfogadott keretegyezményét, amely az adott ország területén élő nemzeti kisebbségek fennmaradását szolgálja. Ehhez az adott kisebbség mindenfajta, így nyelvi identitásának megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez is biztosítani kell a feltételeket.Az Európa Tanács (ET) másik kisebbségvédő dokumentuma, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája preambulumában kifejti: a kisebbségi nyelv magánéleti és közéleti gyakorlásának joga elidegeníthetetlen jog. Ehhez Szlovákia 2001-ben csatlakozott.
Felvidék Ma, fn.hu
