Az olvasás hónapjának alkalmából ismert személyiségeket kértünk meg, osszák meg velünk, hogy jelenleg mit olvasnak. Azt is megkérdeztük tőlük, hogy a környezetükben élő gyerekek mit olvasnak. Ezúttal Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója válaszol.
Mit olvas jelenleg?
A budapesti Kairosz kiadó „Magyarnak lenni” könyvsorozatát már évekkel ezelőtt felfedeztem, és mindig nagyon örülök, amikor olyan emberekkel készített beszélgetést olvashatok, akiknek a tevékenysége közel áll hozzám. Legutóbb a Szvorák Katalinnal és Petrás Máriával készített interjú kötetet olvastam.
A sorozatban kis zsebkönyvek jelennek meg, amelyben ismert személyiségek vallanak életükről, és arról, hogyan élik meg magyarságukat.
Decemberben „A dal vándora” címmel Szvorák Katalin Kossuth-díjas népdalénekessel készített interjú kötetet kaptam a születésnapomra. Eszter lányom megrendelte, Kati pedig elküldte ajándékba, nagyon boldoggá tett. Kati könyve a sorozatban a százharmincötödik kötet és 2016-ban jelent meg.
Idén január 22-én Petrás Mária csángó énekes, kerámiaművész járt Pozsonyban, és a kiállítás megnyitása után a vele készített könyvecskét kaptam tőle ajándékba. „Madárnyelven” a címe, és 2006-ban a 12. kötetként jelent meg.
Ezt a két könyvet most a napokban olvastam el, egymás után, nagy élvezettel. Szvorák Kati életét, művészetét ismerem, mégis sok új ismerettel gazdagodtam, a tőle megszokott őszinteséggel, nyíltsággal beszél. Ki gondolná, hogy az ő tehetsége sem nyitott meg könnyen kapukat, bizony gyakran gáncsolták. Szülőföldjéhez, anyanyelvéhez, zenei örökségünkhöz való ragaszkodása szinte süt a könyvből. Alig tudtam letenni, két nap alatt felfaltam.
A környezetében élő gyerekek mit olvasnak?
Konkrét könyveket nem említek, de három unokámat arra ösztönzik a szüleik is, én is, hogy olvassanak. Érdekességként, a legkisebb, másfél éves Botond is már hozza utánam a könyvecskéit. Vele azt játsszuk, hogy rámutat egy-egy képre, és táncol hozzá, ami azt jelenti, hogy énekeljek ahhoz a képhez illő énekecskét. És aztán ügyelni kell rá, hogy legközelebb ugyanahhoz a képhez ugyanaz a dalocska hangozzon föl, a vonathoz mindig a „Megy gőzös…”, egyébként rosszallóan néz rám. Ő így „olvas” egyelőre. Mivel még egy szót sem szól, de szerintem kész verseket fog mondani, ha végre megunja a hallgatást.
