Régi adósságot törlesztett a lévai magyarság nevében a Lévai Magyar Asszonyok Ligája, amikor a Reviczky Házban 2017. április 7-én megrendezte a méltatlanul elfeledett lévai költő, Sass János emlékének szentelt estet.
Az előadást a költő veje, a Negyeden élő Szabó József nyugdíjas pedagógus tartotta, aki röviden ismertette Sloszár János, költői nevén Sass János életútját, majd bemutatta költészetét. Sloszár János 1904-ben született Léván, és itt élt egészen 1984-ben bekövetkezett haláláig. Léván helyezték örök nyugalomra is. Egyszerű emberként élte életét, de sokat olvasott, s az irodalom korán a hatalmába kerítette. Csontos Vilmossal, Agárdy Zsigmonddal és Veres Vilmossal baráti kapcsolatot ápolt. Közös irodalmi patrónusuk dr. Kersék János volt.
Sass János megjelent verseskötetei: Szomorú napok (Léva 1931), Üzent a föld (Léva 1934 – antológia, a szerzők: Agárdy Zsigmond, Csontos Vilmos, Sass János, Veres Vilmos), Meggyónt nekem a föld (Zselíz 1936). A negyedik kötet kiadatlan maradt. A háború után ugyanis visszavonultan élt, a később írt verseit már halála után a veje gyűjtötte össze és rendszerezte. Népes baráti köréhez tartozott többek között Kersék János, Turczel Lajos, Csanda Sándor és Féja Géza is.
A hallgatóság (Fotó: Müller Péter)
Az egybegyűltek nagy figyelemmel hallgatták Szabó József előadását, amely felért egy tartalmas, értékes irodalomórával. Szabó József ugyanis számtalan verssel hozta közelebb a hallgatósághoz apósa gazdag érzelemvilágát, részletesen ismertetve a több témába csoportosított verseket. A költő írt a háború utáni nehéz életről, híres emberekről, évszakokról, szerelemről, de talán az egyik legszebb versét egy utcaseprő személye inspirálta.
Lenyűgöző költői képek, festői hasonlatok, mély érzelmek jellemzik egész költészetét. Szerény, becsületes ember volt, meggyőződéssel vallotta, bármily nehéz is becsületesen élni, csak így érdemes. Az előadáson részt vett a költő leánya és két felnőtt gyermeke is. A résztvevők egy szép élménnyel gazdagodva térhettek haza, hiszen nemcsak a költő versei, de az előadó személyisége is elbűvölte a hallgatóságot. Az est tanulsága, hogy érdemes nyitott szemmel járnunk és felfedeznünk a környezetünkben lévő csiszolatlan gyémántokat. Ahogy Sass János írta: „Néha a kis tűz is messzire világít.”
Fotó: Müller Péter
Befejezésül álljon itt talán legszebb költeménye, fohásza Istenhez:
Fohász Istenhez
Add meg uram!
Add meg uram lelkemnek a békét,
nyugalmas partot: az élet békességét!Add meg uram, hogy újra hinni tudjak,
végtelen utakon ne bolyongjak!Békésen hajoljon fölém az égbolt,
maradjon meg szépnek, ami szép volt!Add meg uram, hogy megtaláljam
nyugtalan lelkem nyugalmát e változó világban!
