Még mindig nem egységes Esterházy János szerepének és személyének megítélése. A boldoggá avatási folyamat elindítása segíthet a történelem e sötét időszakának értékelésében és a felvidéki mártír politikus életének megismerésében. Boldoggá avatása a felvidéki magyarság számára erkölcsi kárpótlásul is szolgálhat. Mons. Ďurčo Zoltán, nyitrai püspöki helynökkel beszélgettünk.
Tavasszal, március 25-én kezdődik Esterházy János boldoggá avatási eljárása. Hogy zajlik ez a folyamat?
A boldoggá avatás tulajdonképpen egy per, többtagú bizottság alakul, melyben bíró és ügyvéd is jelen van. A bizottság vizsgálja és dönti el, hogy mennyire helytálló a jelölés. Két irányból: jogi, valamint hit- és erkölcsi szempontból is vizsgálja, nincs-e akadálya a boldoggá avatásnak. Korábban szokás volt, hogy a házasság vagy pappá szentelés előtt a templomokban kihirdetésre került a házasulandók, vagy a pappá szentelendő személy neve, hogy szólhasson, aki ennek jogi vagy erkölcsi akadályát ismeri. A boldoggá avatási eljárás ideje alatt ugyancsak lehetőség van ilyen megnyilvánulásokra, melyek érkezhetnek jó és rossz szándékkal, akár támadások is lehetnek. Viszont a hozzászólásoknak köszönhetően szintén tisztul a kép. A valóság kiderítéséhez sok embert kell megszólítani a jelölt környezetéből, adatokat kell gyűjteni az életéről. Elhunyt személy esetében a történészek kapnak nagy szerepet.
A hűség keresztútja felszentelésén 2012-ben (Fotó: Göbő Sándor)
A történészek nem mindig egyformán ítélik meg Esterházy János történelmi szerepét. Ez nehezítheti az eljárást. Ki dönt majd végső soron?
Hogy megértsünk egy embert, tudnunk kell, milyen közegben formálódott, milyen volt a lelki alkata. A múlt század ötvenes éveiben elkezdődött a keresztények üldözése. Rengeteg embert ért retorzió, sokakat bebörtönöztek. A történelemnek ezt a részét még mindig nem dolgozták fel, még mindig sok az olyan történész, aki az előző rendszert nem a helyén kezeli és hatással van gondolkodására a szocializmus. A történészek eltérő véleménye bonyolítja az eljárást. A kérdésben azonban a bizottság dönti majd el, kinek van igaza. Például Esterházy János esetében felmerül az antiszemitizmus. Az egyik fél a zsidótörvények elleni szavazását tartja mérvadónak, mások azt gondolják, többet tehetett volna érdekükben. Vizsgálni fogják továbbá, hogy milyen volt a családi élete, milyenek voltak az emberi kapcsolatai.
Milyen volt Esterházy János?
Esterházy János kereszténydemokrata, hívő, más nemzet fia, más értékek közvetítője egy véres időszakban. Több alkalommal menekülhetett volna, elkerülhette volna a rosszat, de helytállt, maradt hazájában, szülőföldjén hűségesen kitartva az értékek mellett, pedig tudta, mi lesz a következménye.
Nagyon fontos, akár perdöntő lehet hősiessége, ahogy viselte a megpróbáltatásokat és az, hogy a börtönben segítette, szolgálta rabtársait. Életét nem kétségbeesett emberként fejezte be, hiszen tudott lelkesíteni, még akkor is, mikor ő magának ugyancsak szüksége lett volna bátorításra. A lengyel történészek szerint Kolbe atyának is voltak antiszemita nézetei, de a lágerben feláldozta magát embertársáért, s ez az áldozat mindent felülírt. A szeretet az, ami mindent felülír és tisztára mossa az ember szívét és lelkét. Esterházy a szeretet hősének példája.
Az Esterházy Zarándokközpont 2018-ban Esterházy János emlékéremmel jutalmazta Ďurčo Zoltán munkásságát (Fotó: Tóth Klára/Felvidék.ma)
Az újévi szentmisén a boldoggá avatási eljárás posztulátora elmondta, Esterházy Jánost megilleti az Isten szolgája cím. Mit jelent ez pontosan?
Mindnyájan Isten szolgálatában vagyunk. Hangsúlyozzuk, hogy nem most fogjuk Isten emberévé avatni, hiszen ő így élte le az egész életét. Isten szolgája az, aki az életében is szolgálja Istent, az egyház és az embertársak ügyét, egy olyan titulus, ami ezt nyilvánvalóvá teszi az emberek számára.
Előfordulhat-e, hogy a bíróság nem ismeri el a feltárt bizonyítékokat?
Vannak esetek, mikor a boldoggá avatási eljárás alá vont személyt támadják, ügyét nem tudják pontosan kivizsgálni. Ilyenkor félreteszik. De már magában az is évekbe telhet, míg sorra kerül, hiszen a bíróság több üggyel is foglalkozik egyszerre.
A közelmúltban részt vett Áder János, Magyarország elnökének díszebédjén. Utalt rá valami előzmény, vagy meglepetés volt, hogy köszöntőjében Esterházy Jánosról szólt?
A találkozó rendszeresen ismétlődő esemény, melyhez az elnök mottót választ. A mottóhoz kapcsolódóan pedig Esterházy Jánosról szólt az összegyűlt vendégeknek és beszámolt arról is, hogy járt Alsóbodokon.
Szentmise bemutatása közben Nyitraújlakon, Esterházy szülőfalujában (Fotó: Tóth Klára/Felvidék.ma)
Mit érzett akkor, hiszen lelkipásztorként, püspöki helynökként köze van a történésekhez?
Nőttem. Örömömben felugrottam volna az asztalra, de nem illik (nevetés). Láttam, hogy a kollégák is felfigyeltek, ahogy az asztalok mellett ültünk. Abban a pillanatban mindenki hallott Esterházy Jánosról, akiről az elnök úr, mint felvidéki politikusról és keresztény emberről szól a Kárpát-medence egyházi képviselői előtt, példaképként beállítva őt.
A felvidéki püspökök, helynökök, lelkipásztorok hogyan viszonyulnak az Esterházy János körüli történésekhez?
Mindenki a saját területén tevékenykedik és a medializáció ellenére sem kapcsolódik be más területeken a folyamatokba. Mindenkinek megvan a saját gondja és baja. De ez sem általános, hiszen vannak pozitív jelek is: a zarándokközpont által szervezett szentmiséket rendre más-más atya szolgálja, ezáltal megismerik Esterházyt és lassan bekapcsolódnak a folyamatba.
A kápolna alapkövének szentelése közben (Fotó: Tóth Klára/Felvidék.ma)
Mi nehezíti és mi könnyítheti meg a boldoggá avatási folyamatot, illetve Esterházy János valós szerepének megismerését?
Mi ahhoz a nemzedékhez tartozunk, amely annak idején a fasizmus áldozatairól sokat hallott, a kommunizmus áldozatairól nem. Ezeket a történéseket csak nemrég kezdték feltárni. Sokáig én magam sem tudtam, ki volt Esterházy János, pedig azt a Nyitra-vidéki parasztságot és közeget képviselte, melyhez szüleim és nagyszüleim révén én is tartozom. Felkértek, így elsőként én mondtam szentmisét a szülőfalujában és utána magyarországi találkozásunkkor Esterházy Aliz könnyekkel a szemében köszönte meg nekem. Elolvastam Molnár Imre történész könyvét, melyet tőlem is többen elkértek. Más könyvekből, más forrásokból is jöttek az információk és egyre tisztul a kép. Sok múlik azon is, hogyan kerül a köztudatba a kérdés. A zarándokközpontban van Esterházynak múzeuma, ahol megismerhetjük az életét, vannak könyvek, amikben olvashatunk róla, diplomamunka is készült az életéről. Lassan összeáll a történet, melyben mindenki szerepet kap: a történészek, a tanúk, a lelkipásztorok és a hívek is. Még a folyamat elején tartunk, mely egyre inkább gazdagodni fog. Hírét kell vinni, el kell juttatni az emberekhez az információkat, megismertetni velük Esterházy Jánost. A központ remek lehetőség erre, vonzza az embereket és hatására egyre többet akarnak majd tudni. Zarándokok jönnek, imádkoznak, végigjárják a keresztutat, szentmisén vesznek részt. Fokozatosan búcsúhellyé válik.
