Az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Valóban minden? Még a koronavírus időszakának jelen állapota is? Itt és most is érvényes Boldog Brenner János Szentírásból kölcsönzött jelmondata? Igen!
A vasárnapi szentleckében Szent Pál apostol arra szólít minket:
Éljünk Krisztus evangéliumához méltóan! Ilyen nemes törekvésbe hogyan illeszthetem bele a járványhelyzet óvintézkedéseinek betartására fordítandó figyelmemet? Evangéliumhoz, azaz örömhírhez méltó lehet az életem a sok korlátozás közepette is? Megint csak: igen!
S mindehhez néhány tipp, hogy örömmel vállaljuk, áldozatként felajánlva, az egymásra figyelés jegyében az olykor kényelmetlen és szokatlan – bízva abban, hogy több dologban csupán átmeneti jellegű – szabályok betartását…
Maszkviselés. Most kevesebb látszik az arcunkból, több szerep jut a szemnek. A tekintetek találkozása, amikor egymás szemébe nézünk, őszinte pillantás legyen. Egyenes, kifejező, szeretet sugárzó. A szem a lélek tükre, szokás mondani. Figyeljünk arra, hogy tiszta lelkünk tegye széppé tekintetünket.
Kézfertőtlenítés. Ha minden egyes alkalommal hozzáfűzünk magunkban egy rövid fohászt, mint például: „Te pedig Uram a szívemet tedd tisztává!” vagy „Segíts Uram, hogy lelkemet se fertőzze meg semmiféle rossz!”, a szem tekintete is könnyebben marad tiszta, válik egyre tisztábbá.
Nincs kézfogás. A szentmisék keretében a kézfogást kihagyva, meghajlással vagy mosollyal helyettesítve, a szóban forgó, megszokottá vált gesztus által kifejezett kiengesztelődő lelkület nem veszhet ki. Sőt, most még inkább törekedjünk arra, hogy a szüneteltetett gesztus mögötti értelmet szem előtt tartsuk, családban, templomban, munkahelyen, iskolában: engesztelődjünk ki szívből egymással.
Üresek a templomi szenteltvíztartók. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a miséző pap olykor nem tarthat a szentmise bűnbánati szertartásaként ún. aszpergest, vagyis a hívek szenteltvízzel való meghintését. Továbbá, minden családban, lakásban és házban legyen otthon szenteltvíz. A közös családi imák alkalmával vagy egyéni imaalkalmakkor is használható ez a szentelmény, keresztet vethetünk vele, meghinthetjük otthonunkat.
Nem éneklünk a templomban. Szlovákiában a fertőzöttek magas száma miatt piros színnel jelölt járásokban, így Pozsonyban is átmeneti jelleggel nem engedélyezett a templomokban az éneklés. Több csendes rész van a misékben. A liturgia által felkínált szent csend, máskor is, most is legyen a lelki csendesedés elmélyült ideje. Ne féljünk az egyéni imáknál sem a szükséges csendtől. S majd mikor újra énekelhetünk templomainkban, a réginél is lelkesebben tegyük azt. Örömmel várjuk az orgonás, énekes ünnepi miséket, ugyanannak az Úrnak dicsőítésére, akivel a recitált, ének nélküli misékben is találkozunk.
Sakktáblaszerű ülésrend. Minden második hely üresen marad. Reméljük, nem sokáig. Egyrészt a helyzet javulása miatti korlátozás feloldása végett, másrészt pedig, hogy okulva abból, hogy nem élhet a teremtmény Teremtője nélkül, mind többen igényt tartanak majd az Istennel való találkozásra, egyháza közösségére. Reménnyel imádkozzunk akár konkrét személyekért, családtagokért, ismerősökért, akár általánosságban embertársainkért, hogy találjanak rá az Úrra, vagy találjanak vissza hozzá, találjanak utat templomainkba. A mostani körülmények közötti helytállásunk, keresztényhez méltó viselkedésünk is tegye vonzóbbá vallási közösségünket.
Kézbe történő szentáldozás. Újdonság Szlovákiában, hiszen a világjárvány kitörése előtti időben a helyi püspökkari konferencia kizárólag a nyelvre történő áldoztatást engedélyezte (észszerű eseteket kivéve, mint ahogyan a jelen helyzetben is vannak engedélyezett kivételek). A jelen helyzetben püspök atyáinktól kapott utasítás értelmében nagy alázattal vegyük kezünkbe a Szentostyát, Krisztus Testét. Méltóságteljesen járuljunk a szentáldozáshoz, ügyelve arra, hogy a Szentostya kis morzsája se maradjon kezünkön.
S a két szentáldozásunk közötti időszakban is jusson eszünkbe, hogy kezünk, mely Krisztus Testét érintette, olyan kéz legyen, mely csak jót tesz: szülőként/nagyszülőként keresztet rajzol gyermeke/unokája homlokára, megsimogatja egy beteg vagy haldokló hozzátartozója kezét, ad, segít, felsegít, becsületes munkát végez, szorgalmasan írja meg a házi feladatot, kereszttel megjelölt kenyeret szel az egy asztal köré összegyűlt családjának…
Krisztus Testét fogadó kezeink legyenek gyakran imára kulcsolt kezek, így beszélgessünk azzal, akit a szentáldozásban szívünkbe fogadunk.
Közösség. Hiányzik, ha nem lehetünk azok között, akikkel szeretünk együtt lenni, rendszeresen találkozni, együtt imádkozni. Mikor erre ismét alkalom nyílik, éljünk a lehetőséggel. Mikor járhatunk templomba, becsüljük meg az alkalmakat, s a kötelezőn kívül, a vasárnapi misék mellett köznapokon is szívesen térjünk be a templomba, jöjjünk szentmisére, lehetőség szerint járuljunk szentségekhez. Amikor lehet személyesen találkozni, tegyük meg. Amikor ez akadályba ütközik, hívjuk fel egymást, írjunk egymásnak levelet, küldjünk üdvözletet, érdeklődjünk a másik iránt. A kis csoportok tagjainak összetartásában nagy segítség rejlik. Főként az egyedül élőkről, betegekről ne feledkezzünk meg, s azokról, akiket a járványhelyzet időszaka különösen megviselt. A közösség vitalitását is felméri a jelen helyzet. Jó alkalom, hogy a hiányosságokat a közös egymásra figyelés terén közösségeinkben pótoljuk.
Közvetített szentmisék – rádión, tévén, interneten keresztül. Aki nem lehet fizikailag jelen a templomban, otthonában, esetleg kórházi szobájában kapcsolódhat be a liturgikus ünneplésbe, lélekben imaközösséget alkotva, örülve ennek a lehetőségnek.
Nem mint egy egyszerű műsort hallgatva, nézve, hanem tudatosítva, hogy a legszentebb áldozat ünneplésébe kapcsolódik be.
Lehetőség szerint a mise teljes idejét kizárólagosan annak átélésére kiszabva, tehát nem beszélgetve vagy közben más munkát végezve, nem kommenteket írogatva és lájkokat küldve, s természetesen az étkezést is a misére fordított időn kívülre hagyva.
Házi karantén. Idős kor vagy betegség miatt, de lehet, megfertőződés vagy annak gyanúja, esetleges valószínűsége miatt személyek, családok kerülnek rövidebb-hosszabb ideig házi karanténba. Talán kényelmetlen, terveket áthúzó időszaknak tűnik, legyen mégis az otthoni kis közösség, a „család-egyház” megerősödésének áldott időszaka. A több együtt töltött időnek, az otthoniakkal való intenzívebb kapcsolatnak legyen része a közös családi liturgia, a házi imasorok kialakítása is. Talán az ilyenkor kialakult új szokások később is megmaradnak, illetve nem csak karantén miatt érdemes az otthoniakkal töltött minőségi idő és közös családi ima fontosságának figyelmet szentelni, elhatározást valóra váltani.
Engedelmesség. Ennyi szabályt betartani, ennyi előírást figyelembe venni, főleg ha valamelyiknek az igazi értelmét sem látjuk vagy azok hatékonyságában kételkedünk… Háborgás helyett azonban egy következő erényben is edzhetjük magunkat: az engedelmességben. Míg valami nem ellenkezik az isteni törvényekkel és jól formált lelkiismeretünk elveivel, míg fontosnak tartjuk, hogy a másik emberre is tekintettel legyünk, a legészszerűbb dolog betartanunk a szükséges szabályokat, egyházi és a társadalom javáért felelős világi elöljáróink óvintézkedéseit. Az önuralom gyakorlása, a következetesség csiszol minket.
Óvintézkedések, korlátozások, ám új kihívások, lehetőségek is. Átmeneti helyzet – bár nem tudjuk e helyzet időtartamát és további pontos alakulását sem. Sok mindenben jó lenne visszatérni a jól bevált régi megszokotthoz, de adódnak dolgok, amiket újragondolva, átértékelve, vagy valamiben új tapasztalatokat szerezve, később is szívesen vinnénk tovább azokat megújult formájukban. A lényeg, hogy most is a Lényegre figyeljünk. Őt szeressük, az Ő áldását kérjük, az Ő segítségében bízzunk. Isten tudja, mit miért enged meg világunkban, s ha a jelen helyzetben is Őt szeretve tartjuk be a szeretetparancs másik felét is, vagyis felebarátunk és önmagunk helyes szeretete jellemzi mindennapjainkat, valóban minden a javunkra válik.
A szerző a pozsonyi magyar katolikus közösség lelki vezetője.
