Alább Flórián László, a Felvidék.mán megjelenő Brüsszeli jegyzet sorozat szerzőjének véleményét tesszük közzé A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapfeltételei című dokumentumról.
Tudom, már lerágott csont A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapfeltételei című dokumentum körüli vita. Sokan sok mindennek nevezték, alapdokumentumtól kisebbségi minimumig, nem is akarom újra elemezni, hiszen ezt nálam okosabb emberek már megtették. (Jómagam leginkább az N. Gyurkovics Róza által jegyzett „Egérszülés, avagy…” c. cikket – Felvidék.ma, szeptember 24. – díjaztam.) De azért e témában egy gondolat engedtessék meg nekem is: tulajdonképpen lehet minimumról beszélni, sőt „magyar” minimumról is, de nem mint alapfeltételekről, hanem mint arról a minimumról, melyben a minket képviselő (?) közszereplők meg tudtak állapodni. S ez bizony vajmi kevés, ennyivel nem szabad megelégednünk. Hiszen az alapkövetelményeket még az 1994-es komáromi nagygyűlés meghatározta (alkotmányos jogállás, közigazgatási és területi átszervezés, önkormányzati jogok). Sajnos azóta – idestova 20 éve – sem sikerült megvalósítani azokat.
A fentiekkel kapcsolatban csak üdvözölni tudom az MKP névváltoztatását, végre közösségként határozzuk meg magunkat: s remélem, ez nemcsak az MKP-tagokra vonatkozik, hanem az egész felvidéki magyarságra. S ha ez a közösség úgy általában – sajtóban, a médiában, gyűléseken, választásokon – nemzeti közösségként definiálja önmagát, talán még közelebb kerülünk a magyar nemzet fogalmához, melynek részeiként érezzük, tudjuk magunkat. A „kisebbség” szót soha nem éreztem szimpatikusnak, legfeljebb a „számbeli kisebbségben élő közösség” kifejezést tartottam elfogadhatónak – bár elismerem, ez kissé hosszú, de nem ismeretlen az európai dokumentumokban sem.
S ha a fenti dokumentummal mást nem értünk el, mint azt, hogy még a szlovák sajtóban is (bár ez nem általános) megjelent a közösség fogalma a szokásos kisebbség helyén, már ez is eredmény. Az Aktuálne.sk t. i. így tudósított: „…Ďalším prostriedkom má byť regionálny rozvoj, poukázali na ekonomické a sociálne zaostávanie južných regiónov, ktoré najmä obývajú príslušníci maďarskej komunity.” Kár, hogy ily csekély eredményeknek is örülnünk kell. Mert bár épp e honlap oldalain olvastam a minap: „A Magyar Közösség Pártja olyan köztársasági elnökjelöltet tud támogatni a 2014-ben sorra kerülő választásokon, aki hozzásegít bennünket A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapfeltételei című alapdokumentumban foglalt célok megvalósításához”, nem igen tudom elhinni, hogy bármelyik szlovákiai köztársasági elnökjelölt letenné voksát az említett dokumentum mellett. Hacsak nem a fenti dokumentum aláírói közül kerülne ki… Szlovákiának fennállása óta még nem volt olyan elnöke, aki felvállalta volna közösségünk – vagy más kisebbségben élő közösség – érdekeit, még Rudolf Schuster idejében sem, aki pedig maga is egy kihalófélben lévő (mánta) közösség tagjának (?) vallotta magát.
Flórián László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35905,35783,35650,35553,35532″}
