Eredetileg csupán arról szerettem volna pár sort írni, hogy Szrsen Józsefre emlékeztek a barátai és ismerősei december 30-án, Ipolyságon a szülőháza falán elhelyezett emléktábla felavatásával és az ehhez az alkalomhoz kapcsolt rövid műsorral.
Ám az emberi akaraton túli erők úgy alakították, hogy a megemlékezés idején egy József számára is fontos embert fogadhasson a túlvilágon az ő Ipolyságon megidézett szelleme.
Mert épp abban az időben, amikor – Czintula Attila, Moys Erich, Oriskó Norbert, Ipolyság város részéről az emléktáblát leleplező Zachar Pál polgármester, valamint Szrsen József családja, és szerény személyem szervezőmunkájának köszönhetően, Józsink barátai és ismerősei, azaz több mint félszáz jelenlévő – emléktábla-avatással emlékeztek meg az „utolsó gentlemanról Ipolyságon”, Józsink az evilági létbe idézett szelleme révén már megint rendkívüli dologra vállalkozott, hiszen egy általa rendkívül tisztelt felvidéki ember, Duray Miklós lelkét fogadta odaát.
Nehéz szavakat találnom mindarra az érzelmi kavalkádra, amit ez a nevezetes nap kiváltott és kivált belőlem…
Kedves Józsi és Miklós! Tudom, hogy mostantól odaátról segítitek és egyengetitek a felvidéki magyarság megmaradását és gyarapodását.
Köszönöm, hogy mindkettőtök barátsága megadatott nekem.
(Polgár Hajnalka/Felvidék.ma)
