Szerte az EU-ban lezajlottak az európai parlamenti voksolások, mint tudjuk, a felvidéki magyarságnak ismét nem lesz hangja Brüsszelben, hiszen a Magyar Szövetség gyakorlatilag konkurencia nélkül sem tudta elérni még a 4%-ot sem, a mandátumszerzéshez ugyanis közel 16 ezer szavazatra lett volna még szüksége.
Ha figyelembe vesszük, hogy hozzávetőleg 300 ezer felvidéki magyar szavazó van, ez azt jelenti, hogy ennek még az ötödét se tudta megszólítani a párt konkurencia nélkül.
Bár a szavazások lezárultak, a frakciók még messzemenően nem alakultak ki, sőt az igazi mozgolódás még csak most kezdődik. Ennek ellenére már kezd körvonalazódni, hogy változhat-e az EU iránya a következő ciklusban vagy sem.
Ha nagyon rövid elemzést akarnánk eszközölni, akkor elintézhetnénk annyival is, hogy: NEM! Ugyanis lehet számháborúzni, hogy mennyivel több vagy kevesebb lett a jobb- és baloldalnak, az Európai Néppártnak (EPP) vagy a szocialisták frakciójának (S&D), az elmúlt időszak tapasztalata azt mutatja, hogy olyannyira eltolódtak a politikai frakciók közti törésvonalak és a két nagyobb EP-frakciót, illetve annak politikáját, témáit szinte már alig lehet megkülönböztetni egymástól.
Bármi gubanc esetén pedig hozzájuk hasonlóan liberális értékrendet tanúsító kisebb frakciót (Renew) bevonva a „buliba” simán ki tudják alakítani a többséget. A rend kedvéért azért nézzük a 720 fős patkó (az előző ciklusban 705 tagú volt még csak) teljes képét, bár minden bizonnyal a különböző mozgolódások miatt ez némileg átalakul majd:
- Európai Néppárt – 189 mandátum (+13)
- Szocialisták és Demokraták (S&D) – 135 mandátum (-4)
- Renew (liberálisok) – 79 mandátum (-23)
- Konzervatívok és Reformerek (ECR) – 73 mandátum (+4)
- Identitás és Demokrácia (ID) – 58 mandátum (+9)
- Zöldek/Európai Szabad Szövetség – 53 mandátum (-18)
- Egységes Európai Baloldal – 36 mandátum (-1)
- függetlenek – 45 mandátum
- Újonnan megválasztott képviselők, akik a leköszönő Európai Parlament egyik képviselőcsoportjához sem tartoznak – 52 mandátum
A kereszténydemokrata alapokon nyugvó Európai Néppárt az utóbbi időszakban meglehetősen globalistává, sőt enyhén liberálissá vált.
A legfontosabb kérdésekben, mint az ukrán háború megítélésében, vagy éppen a migrációban, esetleg a genderpropagandában nem sokban tér el véleményük a liberális, baloldali pártokétól.
Amely pártok viszont (viszonylag) tartják a konzervatív álláspontot a fenti témákban, azok a Konzervatívok és Reformerek, illetve az Identitás és Demokrácia frakcióiban foglalnak helyet. Ebbe a kettőbe van kilátás a Fidesznek is betagozódni, de egyes pletykák szerint az sem kizárt, hogy Giorgia Meloni vezetésével egy teljesen új formáció jön létre, ami akár összeolvaszthatja vagy ötvözheti ezt a két frakciót, ami egynéhány EPP-s, esetleg független és eddig be nem sorolt képviselővel együtt könnyen előreléphetne a második erőtényezővé az EP-ben.
A legtöbb egészséges értékrendű, jobboldali, európéer álma, hogy ez a két frakció az EPP-vel együtt vezesse az európai politikát, hiú ábrándnak tűnik, hiszen a néppárt értékrendje sajnos sokkal közelebb áll a liberális értékrendhez, mint a jobboldali, konzervatívhoz.
Tehát látható, korántsem biztos, hogy a jelenleg ismert, és az EP hivatalos szavazatszámláló szerve becslésének struktúrájában fog működni a parlament.
Gondolhatunk akár csak a szlovákiai Smer-SD-re (5 mandátum), ami bár tradicionális baloldali, szocdem párt, de kimondottan jó kapcsolatokat ápol Orbán Viktorral, ráadásul tagságukat az S&D-ben a Hlas-szal (1 mandátum) együtt felfüggesztették. Így könnyen egy tömörülésbe kerülhetnek a magyar kormánnyal is akár.
Az is kérdés, hogy a kormány kisebb tagja, a KDNP, ami egyelőre maradt az Európai Néppártban egy képviselőjével (Hölvényi György), vajon marad ott, vagy követi fideszes társait (10 mandátum), ahova majd mennek? Hasonló kérdés merülhet fel az RMDSZ két képviselőjével kapcsolatban, akik történelmi sikert (igazit, nem Forró Krisztián szerinti értelemben vett) értek el a választáson 6,88%-os eredménnyel. Az ő mozgásterüket viszont bonyolítja, hogy a szélsőséges húrokat pengető, meglehetősen magyarellenes retorikát folytató AUR (Románok Egyesüléséért Szövetség) is az ECR-ben foglalna helyet, és szintén kifejezetten jó viszonyt ápol Melonival. Az AUR-nak viszont a Fidesszel is vannak problémái, mivel szerintük „területi követeléseik vannak Romániával szemben” – mondják azok, akiknek fő programpontjuk Nagy-Románia létrehozása…
Itt kell megjegyezni, hogy az RMDSZ által az erdélyi magyarságnak lesz képviselete Brüsszelben, a Fidesz pedig bevitt 1-1 kárpátaljai és vajdasági képviselőt is, így csak a Felvidék marad fehér folt (ha csak Ódor Lajost nem vesszük annak, de miniszterelnökségéből kiindulva igencsak meglepne, ha egy szót is szólna felvidéki témákban).
Ahogy látható, Kelet-Közép Európában a nemzeti-szuverenista pártok nagyjából megtartották már korábban is felmutatott erejüket, de úgy tűnik, ez egyre jobban kiterjed Nyugat-Európára is. Le Pen pártja Franciaországban olyannyira nyert, hogy Macron feloszlatta a nemzetgyűlést és új választásokat írt ki. Németországban pedig az AfD felsorakozott a 2. helyre a CSU-CDU mögé, Meloni pedig teljesen természetesen nyert Olaszországban.
Az tehát egyértelműen látható, hogy több országban megerősödtek a józanabb hangú szuverenista pártok, de hogy ez diametrális változásokat eredményezne a brüsszeli irányvonalban, azt nehéz elképzelni.
Mindazonáltal sok egyéb mellett érdemes lesz figyelni, hogy hova tagozódik be a lengyel PiS (Jog és Igazságosság – 20 mandátum), a cseh ANO (Andrej Babiš – 7 mandátum), az osztrák FPÖ (6 mandátum), Giorgia Meloni Olaszország Fivérei pártja (24 mandátum), Mateo Salvini Ligája (8), Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése (30), a holland Szabadságpárt (6 mandátum), illetve a Spanyol Néppárt (22) és a Vox (6) képviselői is, vagy akár a Mi Hazánk Mozgalom (1), illetve a szlovák Republika (2).
Nekünk, magyaroknak, kelet-közép-európaiaknak a legpozitívabb hatás az lenne, ha nem tudna működni teljes gőzzel a korábban tapasztalt EPP- S&D gőzhenger, hanem árnyalni legyen képes a működést az ECR és/vagy az ID (vagy egy új) frakció.
Ez hamarosan kiderül az Európai Bizottság elnökének megválasztásánál, ahova Von der Leyen asszony a csúcsjelölt, de egyelőre úgy tűnik, korántsem lehet biztos mindennek fényében a megválasztásában, főleg ha hozzátesszük, hogy saját pártcsaládja legutóbbi kongresszusán is a küldöttek egyharmada nem támogatta jelölését.
Illetve azt se felejtsük el, hogy van 100 olyan képviselő, aki függetlenként vagy újonnan megválasztottként egyelőre az egyik képviselőcsoporthoz se tagozódott be. Ez akár át is formálhatja az erőviszonyokat.
Bárhogy is alakulnak ezek a meccsek, mindenképp jó lenne tartani az alapító atyák, Adenauer, Gasperi, Schuman irányvonalát, különben tényleg beigazolódik baljós intelmük, hogy „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”…
(Csonka Ákos, Felvidék.ma)
