Ezzel a címmel került megrendezésre az ötvenegyedik Országos Honismereti Akadémia Esztergomban július 7–12. között.
A Honismereti Szövetség immár több mint félszáz éve évente július elején egy-egy kerek évforduló apropóján más-más megyében szervezi meg a Hon-szeretők, Hon-ismertetők, Hon-kutatók országos találkozóját. Valamennyi jelző érvényes a több mint kétszáz Akadémiára járó önkéntesre, akik között a jogásztól kezdve a pedagóguson keresztül, és különböző korosztályú, nemű honszerető ott van, hogy ismereteit bővítse.
Ez évben társrendező volt a Péczeli József Komárom-Esztergom Megyei Honismereti Egyesület és elnöke, Forróné Virág Zsuzsa. Az Akadémia védnöke volt Nagy János, Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár, aki a megyeháza dísztermében az ünnepélyes megnyitón köszöntötte a megjelenteket, csakúgy mint Hernádi Ádám, Esztergom Megyei Jogú Város polgármestere.
Mindketten felbecsülhetetlen értékű kutatómunkát végző hon-ismerőkről szóltak tisztelettel, és köszönettel. Mert: „nem lehet jó hazafi, aki nem ismeri honát” – hangzott el többek közt.
Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke köszöntőjében kifejtette: „Országunk és tágabb hazánk hihetetlenül gazdag és ha megismerjük, ha figyelemmel, szeretettel bejárjuk, akkor a miénk lesz valóban, elszakíthatatlanul. Érezhetjük, hogy a miénk, hogy közünk van hozzá, és nem egyszer azt is, hogy feladatunk van benne. És nem térkép lesz akkor a táj. Akadémiánk idén nagy honismertető elődeinkre emlékezik, az ő példaadó életüket, tevékenységüket mutatjuk majd be. Bél Mátyástól Bálint Sándorig hazánk számos jeles leírójával foglalkozunk konferenciánkon, és eredményes működésük, esetleg küzdelmeik megismerése példát adhat nekünk is, hogy folytassuk honismereti munkánkat. A példaképek nagyon fontosak a mi közösségünk számára is! Hogy voltak elődeink e szép munkában, az csakis büszkébbé és erősebbé tehet bennünket. Egy tevékeny életút bemutatása egyébként is a honismeret része, egy nagy 18. századi polihisztoré éppúgy, mint egy kiváló mezőtúri fazekasé. Mi most persze maradunk a programunknál és előbbivel, Bél Mátyással kezdjük.”
Az ünnepi szónoklatok után a kitüntetések következtek, zászlóátadás, majd az első előadás hangzott fel. Délután a város nevezetességeivel ismerkedtek a jelenlévők, este pedig, mint mindig, a város polgármestere adott fogadást a 150 embernek.
A hét programjában naponta csaknem húsz előadást hallgattak meg a résztvevők ismert történészek, kutatók, néprajzosok, helytörténészek előadásában.
A hét csütörtöki napja mindig kirándulással telik, megismerkednek a megye nevezetességeivel. A három csoport egyike a Felvidéket választotta, a volt Esztergom vármegyei településekre látogattak el. Kitűnő helyismerők mutatták be a település történelmi, néprajzi és szakrális emlékeit.
Zselízen Horváth Géza nyugalmazott pedagógus a Szent Jakab-templom értékeit, az Esterházy-kastélyt és a Magyar Házat mutatta be. Bényben Herbácskó Anita polgármesternő a templomban mutatta be a falu értékeit, köztük a kurtaszoknyás viseletet. Szőgyénben Berényi Kornélia Pató Pál szobránál tartott ismertetőt. Búcson Szobiné Kerekes Eszter és társai a Babamúzeum csodáit ismertették, majd Bulcsú lovas szobrát, és Esterházy János emlékművét is megtekintették.
Komáromban Petheő Attila történész, tanár a Sellye Egyetemen tartott előadást a város történetéről, majd a Szent András-bazilikát mutatta be, majd Péczeli József emléktáblájánál koszorúztak az esztergomiak. A komáromi erődöt Nagy Angéla mutatta be. Egy pihentető fagylaltozást követően a határon átkelve táti vacsorázás után Esztergomban fejezték be a napot.
A Felvidéken de a többi helyen is igen értékes és tartalmas hon-ismerést tudtak maguk mögött a hazai hon-ismerők, hon-kutatók.
Az utolsó napon egy plenáris ülésen – kerekasztal-beszélgetésen tervezték meg a jövőt. Ismét az elnök szavait idézve, van mit megfontolni számunkra is: „Úgy vélem, Szövetségünknek is szorosabbá kell tennie kapcsolatát az iskolákkal, az oktatási rendszerben a honismeret szerepét meg kell szilárdítanunk és növelnünk kell szerepét, mert a honismertetés munkája, ha az óvodától az egyetemig megerősödik, akkor érhetünk el eredményeket, mindannak ellenére is, hogy a globalizáció hatásai mit tesznek világunkkal, és a hazánkkal is. Nagy kihívások vannak előttünk, mert rengeteg káros dolog terjed fizikai és lelki síkon is, ami elszakít, ami magányossá tesz, ami önzővé, egyszerű fogyasztóvá süllyeszt és nem összekapcsol, felemel, kiteljesít.
A honismereti munka, a tevékeny hazaszeretet tarthat meg ebben a világban és lehet boldogságforrás, adhat büszkeséget, hovatartozás-érzést, identitást.
A Honismereti Szövetség szervezetei, tagjai ennek a gondolatnak a jegyében működnek, munkálkodnak. Akik pedig ezt az értékmentő és -átadó tevékenységet szintén szolgálják, azokkal együtt kell dolgoznunk, azokkal egymást is kell erősítenünk ebben a szép küldetésben. Ezért kötünk például ma, e megnyitó ünnepség keretein belül a Helyismereti Könyvtárosok Szervezetével együttműködési megállapodást.”
Ide kívánkozik gondolatom, annál is inkább, mert több mint tíz évig én is jártam az anyaország megyéit, s fogtam fel, mennyit ér a „lokálpatrióták közössége”. Régebben a mi legnagyobbjaink, Urbán Aladár, Csáky Károly is az akadémiákon töltődtek fel nyaranta, s ők ma is dolgoznak. Azóta sem senki más nincs kapcsolatban a Szövetséggel.
Hazai viszonylatban elgondolkodtató: a Haza, Hon, Szülőföld szeretete itt kezdődik, s mindezzel az identitástudat. Nekünk országos szövetségünk sincs, vagyis átfogó honszerető utódokat nem nevelünk.
Az erdélyiek minden évben szép számban képviseltetik magukat.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
