Naprágy község önkormányzata és Madarász József polgármester ünnepi alkalomra hívta szeptember 28-án a rimaszombati járásbeli település lakosait, hiszen idén ünneplik első írásos említésük 770. évfordulóját.
1254-ben IV. Béla adománylevelében „Neporad” alakban említik először.
Egykori földesurai a Hanvay, Recsky, Naprágyi, Lenkey, Szuhay, Ragályi, Nagy, Tánczos, Tar, Orbán, Kovács, Hubay, Báthy, Széky és Szivós családok voltak. Lakosai reformátusok, első templomának építési ideje ismeretlen, de feljegyzések szerint 1694-ben már megújították. A jelenlegi református temploma 1839-ben épült klasszicista stílusban.
A 2021-es népszámlálási adatok szerint 286 lakosa volt, melyből 79% vallotta magát magyarnak, 19% szlovák nemzetiségűnek. 1910-ben 549-en, túlnyomórészt magyarok lakták.
Fotó: Rákos Loránt FB-oldala
Itt született 1556-ban Naprágyi Demeter katolikus püspök, erdélyi kancellár; 1832-ben Balogh Gyula költő. Itt szolgált Balogh Sámuel református lelkész, író, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és S. Szabó József református lelkész, pedagógus, irodalomtörténész, költő. Jelenlegi lelkipásztoruk nt. dr. Rákos Loránt, aki Kövecsesről szolgál be a településre.
Az ünnepi alkalom istentisztelettel vette kezdetét.
„Az Úrhoz való odajárulás pedig arra noszogatja most a szívünket, hogy – Naprágy község 770 évnyi történelmének hirtelen gondolati és érzelmi átjárásán keresztül – ledöbbenjünk mi is, és gyönyörködjünk abban, hogy ezen a földön mi már majdnem 1000 éven keresztül élhetünk; és ez nem…, nem lehet természetes dolog, hanem kell lennie egy hatalomnak fölöttünk, amely ezt a rengeteg időt, ezt a rengeteg évet, évszázadot e község történelmévé fonta össze” – mondta dr. Rákos Loránt.
Rávilágított, az a kegyelem éltet bennünket most is, mint ami hét évszázadon keresztül végig kísérte Naprágy életét.
Isten úgy állította össze ezt a történelmet, hogy egyrészt legyen folytonossága, másrészt pedig e folytonosságban az adott korban élő emberek felismerjék azt, hogy nekik építeniük és hagyatkozniuk kell az előttük járókra.
Úgy fogalmazott: „…az Úr Isten milyen körültekintően és milyen hosszú távban mérte ki minden egyes teremtett emberének az élőhelyét, amit aztán a hozzá való szívbéli ragaszkodás szülőfölddé nemesített, és így lehet végül megfogalmazni naprágyiként, amikor ez otthonra történelmi távlatokból tekintünk, azt – amit Arany János is megfogalmaz, hogy – „Nekem áldott az a bölcső, / mely magyarrá ringatott” (Kozmopolita költészet). Nézzünk most mi is így e szeretett szülőhazára, Naprágyra, a bölcsőre, és érzékeny hálaadással forduljunk oda Istenhez, megköszönve azt, hogy itt adott nekünk életet, és emelt bennünket egy olyan nemzet gyermekeivé, amelyről most már egyre inkább bebizonyosodik – Wass Albert gondolkodása nyomán, minél közelebb kerülünk e világ végkifejletéhez –, hogy a magyar nemzet valójában e világ népességének a lelkiismerete, amely előre jelez, ha vész közeleg, illetve bölcsen gondolkodik, ha a vész már beköszöntött. De mindezt megérteni és elfogadni csak akkor tudjuk, ha felfedezzük saját magunkban, saját családunkban, saját népünkben Isten akaratát, aki mindannyiunkkal akar kezdeni valamit.”
Megemlékezett az éppen azon a napon, 207 éve – 1817. szeptember 28-án, Rimaszombatban – született Tompa Mihályról is, aki maga is megfordult Naprágyban, s azt írta egyik versében, hogy „Mert a boldogságra kevés csak a jelen, / A multon épül az s az emlékezeten” (Levél egy kibujdosott barátom után). „Nem hiába volt Tompa az Úrnak tollforgató és ékes-szóló szolgája, ki biblikus műveltségével tisztában volt a zsoltárok üzenetével is, melyben az Úr emlékezésre hívja mindazokat, akiknek 770 év után is számít, hogy Istennel együtt haladjunk az Úton e község életében is” – fűzte hozzá dr. Rákos Loránt.
A jeles jubileumot emléktábla is őrzi ezen túl a községháza falán. A községháza épülete előtt pedig kopjafát avattak. E kapcsán nt. dr. Rákos Loránt lelkipásztor kifejtette, a nagy, közös emlékezéscsokrot hirdeti időtállóan az itt leleplezett emlékhely.
„Vissza kell emlékeznünk a múltra – nem visszatérni, csak emlékezni, mert haladásunk előre van –, és a múltban pedig meg kell látnunk Istent, és azt, hogy az atyáink hogyan is vitték véghez tetteiket – természetesen Istennel –, mint ahogyan az Úr erre fel is hívja az igével élő emberek figyelmét az 5Móz 8,2-ben: „…emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened…” Út pedig van bőven mögöttünk, van mire és van kikre emlékeznünk Naprágy földjén” – tette hozzá.
Az ünnepség kultúrműsorral, majd szeretetvendégséggel ért véget a parókia udvarán.
(HE/Felvidék.ma)
