A Füleken élő, hetven éves kora felett még mindig aktívan tevékenykedő Bodzsár Gyula nevével már több felvidéki folyóiratban, illetve médiafelületen is találkozhattak az olvasók. Az Ipoly mentéről származó újságírót, írót, műsorvezetőt, humoristát és kultúraszervezőt most egy kicsit közelebbi oldaláról ismerhetjük meg. Megtudhatjuk mások mellett, hogy az ő számára mi teszi az írást örömtelivé, valamint választ kapunk arra is, hogy mi egy keresztény szerző elsődleges feladata. A Felvidék-szerte ismert publicistát a füleki otthonában látogattuk meg.
A beszélgetésünk elején beszéljünk a publikációs tevékenységének kezdeteiről.
Némi íráskészséget érezve magamban, gimnazista koromban kezdődött a máig tartó tollforgatói tevékenységem. Kezdetben nyúlfarknyi tudósításaim jelentek meg az Új Szóban. Majd valamivel később az akkori Szabad Földművesben egyre több riportom, interjúm, és feltűnést keltő, minden esetben „kurzív szedésű”, csípős jegyzetem látott napvilágot, egészen a lap megszűnéséig.
Rendszeresen publikáltam A Hét és az Új Ifjúság hasábjain is. A Nagykürtösi járásban megjelenő Haladás járási hetilapot a megszűnéséig, utána pedig a Palóc hetilapot szerkesztettem, amely magánkiadásban, és anyagiak híján csak rövid ideig jelent meg. Az 1990-es évek közepén belekóstoltam a televíziózásba is, az Ipolynyéki Falu TV-nél. Alapító tagja, és 2007-től főszerkesztője vagyok a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya kiadásában megjelenő Kürtös közéleti havilapnak.
Számos írása és jegyzete jelent meg a honi folyóiratokban és az országos médiumokban, továbbá önálló kötete is napvilágot látott már az évek során. Mi teszi az Ön számára az írást örömtelivé?
Kezdő tollforgatóként természetesen cikkeim megjelenése tette örömtelivé az írást, és adott lökést újabb és újabb cikkek megírására. Idővel azonban a pozitív olvasói visszajelzések ösztönöztek egyre jobb cikkek megírására. Hosszú évek óta rendszeresen publikálok a Remény c. katolikus hetilapban. Mindenképpen jóleső érzés, amikor szűkebb pátriámban a lap olvasói közül többen – sőt egyik-másik pap ismerősöm is – elismerően szólnak egy-egy írásommal kapcsolatban, de mindig hozzáteszem, hogy a téma, valamint a jó gondolatok (vagy meglátások) Fentről érkeznek. Fogalmazhatnék úgy is, hogy akit egyszer megcsapott a nyomdafesték szaga, nehezen tudja abbahagyni az írást, annak minden örömével és kínjával együtt.
Bodzsár Gyula (Fotó Szakó Katalin)
Olvasóként van kedvenc műfaja? Milyen jellegű műveket olvas szívesen, és miért?
Ha újságírói műfajra gondol, akkor elsősorban az értékes, okos emberekkel készült interjúkat szeretem, mert azokból lehet tanulni, példát venni. Ami az irodalmat illeti, szeretem a klasszikus magyar költők verseit, a történelmi regényeket, illetve azoknak az íróknak a műveit, akik a múlt rendszerben tiltólistán voltak.
Véleménye szerint mi egy keresztény szerző elsődleges feladata?
Nagyon leegyszerűsítve a választ, egy keresztény újságírónak az elsődleges feladata olyan témákat választani, amelyek keresztény értékeket közvetítenek, elgondolkodtatnak a világ szövevényes dolgairól, a fogyasztói társadalom buktatóiról, és rámutatnak a mai világunkban a hívő emberek ellen irányuló negatív irányzatok és tendenciák veszélyeire. Továbbá olyan riportalanyokat keresni, akik hitelesen megélt hitükkel lelkesítő példát mutatnak emberségből, igazságszeretetből, segítőkészségből, irgalmasságból.
Ön több rangos díj és elismerés tulajdonosa…
Hogy dicsekedjek egy kicsit, évekkel ezelőtt Ex Libris Művelődési Díjban részesültem. A 2022-es Palóc Világtalálkozón a palóc kultúra, és hagyomány ápolása és továbbadása terén nyújtott kiemelkedő szakmai tevékenységemért pedig Szeder Fábián Életműdíjat kaptam.
Ha jól tudom, mások mellett egyfajta műsorvezetői tevékenységet is folytat…
Így van. Ha nem tévedek, én vagyok az egyedüli felvidéki konferanszié, aki korábban több magyarországi (Nógrád vármegyei) település falunapi rendezvényén is visszatérő műsorvezető volt.
Térjünk rá a nevettetésre is. Milyen a kapcsolata a humorral?
Nem véletlenül említettem imént az ilyen-olyan talentumokat. Ugyanis nem mindenki tudja rólam, hogy ha nem is profi szinten, de előszeretettel művelem a humort. Van saját műsorom is, de leggyakrabban falunapi vagy különféle szórakoztató rendezvényeken igyekszem konferansziémat sok humorral fűszerezni. Mert vallom Nathan Söderblom svéd evangélikus püspökkel, hogy: „Nem tudunk nagyobb szolgálatot tenni embertársainknak, mintha megnevettetjük őket.”
Valaha, amikor még volt az Új Szónak és a Szabad Földművesnek is humorrovata, gyakran jelentek meg ott rövid humoros írásaim, csattanós kétsorosaim, kesernyés fricskáim. Sőt, egy alkalommal a Ludas Matyiban is.
Beköszöntött az új év. Mik a tervei az idei évre?
Koromnál fogva eleve nem szőhetek nagy terveket. Megelégszem azzal, hogy amíg Isten engedi, a tőle kapott ilyen-olyan talentumokkal továbbra is az emberek javára tegyek szóban és írásban.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
