A Pesti Vigadóban rendezték a Pastorale családi előadássorozat Mesternő és tanítványai című szombat délutáni hangversenyét. A koncerten Kőrösiné Belák Erzsébet zongoraművész-tanár, a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium billentyűs tanszakának vezetője Junior Prima Díjas tanítványaival lépett fel nagy sikerrel. Az ünnepi esemény után a tanárnőt tehetségkutató módszeréről és külföldi tapasztalatairól kérdeztem.
„Az általam tehetségesnek tartott fiataloknál nem a technikai felkészültséget figyelem elsősorban, hiszen ez fejleszthető képesség. Az első benyomás nagyon fontos számomra: milyen érdeklődést váltok ki az adott zenemű, az általam kínált megoldás és a személyem iránt. Ez előre jelzi, hogy a jövőben hogyan fogunk együtt dolgozni. A közös munka folyamán derül ki, hogy a növendékből hogyan tudom kihozni tudása legjavát, tehetségét.
A tehetség kibontakoztatásának egyik fontos eleme a jól megválasztott repertoár. Nem könnyű feladat úgy összeállítani egy műsort, hogy az a növendék technikai és zenei felkészültségével is lépést tartson, miközben kellő kihívás elé is állítsa őt. Figyelembe kell venni a tanuló személyiségét, jelenlegi tudását és lehetőség szerint el kell kerülni a kudarc élményét.
Fotó: Németh Szabolcs
Fontos, hogy megismertessük a művek keletkezésének történetét, elhelyezzük azt az adott zenei és történelmi korszakban. Például nem mindegy, hogy egy adott tempó jelzést a XX. század rohanó világában értelmezünk, vagy a XVIII. század nyugodtabb életritmusú korszakát idézzük magunk elé.
Mindig ajánlom, hogy az adott darabot kiváló előadók interpretálásában is hallgassák meg. Fontosabbnak tartom, hogy karmesterek munkáját, a kifejezés mikéntjét, a gesztusok jelentését, a művek hangszerelését figyeljék. Ezek a tapasztalatok jól felhasználhatók a hangszeres tanulmányok során.
Volt szerencsém tanítani több külföldi országban, itt említhetem Mexikót és Kínát. Mindkét országban szívélyes fogadtatásban volt részem, különösen meghatott az az odafigyelés, amivel az európai kultúrára tekintettek, szerették és értékelték.
Nyilván bárhol is legyen az ember, a tanítási metódusa hasonló. A különbségek az arra kapott reakciókban különböznek. Különböző korosztályokkal – egész kicsikkel és egyetemi hallgatókkal is – foglalkoztam. Az oktatási rendszerük teljesen különbözik az itthonitól, ez a társadalmi szerkezetükből is fakad.
Fotó: Németh Szabolcs
Általában a jobb módú szülők taníttatják gyermekeiket zenére, s a családoknál már a hangszer is rendelkezésre áll. Az alapfokú oktatás javarészt magánkézben van, a tanuló előrejutásában tehát az adott magántanár felkészültsége és személyisége játszik döntő szerepet.
Szerencsére hazánkban a jól működő, szervezett alsófokú zeneoktatás szinte bárki számára elérhető.
Sokan tanulhatnak zeneiskolában, viszont az otthoni gyakorlás lehetősége – hangszer hiányában – nem mindenkinek adatik meg. Az elvárás a kidolgozott tantervek alapján szisztematikus és jól nyomon követhető, így nálunk egy egységesebb követelményrendszer mellett egy egységesebb tudás alakul ki.”
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
