Pár hónap múlva újra választások.Tapasztaljuk, hogy a politikai pártok többsége megkezdte a kampányt.
A kormányzó párt az intézkedésein keresztül hat a választókra, egy-két párt a kormány botrányszagú intézkedéseire rámutatva kampányol. Van azonban olyan is, aki saját érdemei fitogtatása helyett, mások befeketítésével alapozza meg jövőjét.
Az MKP-nak volt egy sikeres meghallgatása Strasbourgban. Szemmel láthatóan vannak személyek, kiknek az MKP sikere problémát okoz. Úgy érzik, nekik csírájában el kell fojtani mindent, ami pozitív fényben tünteti fel az MKP-t, mint alternatívát. Valószínűsítem, hogy ha nem éreznék alternatívaként az MKP által nyújtott megoldásokat, akkor nem is érdekelné őket mindaz, amit az MKP igyekszik tenni a honi magyarság érdekében.
Senki sem akar háborút, lázongást, az erőszaktól elhatárolódunk és Szlovákia területi egységét sem akarjuk elszakadással megbontani. Ezek a metódusok a mai Európában nem szalonképes megoldások. A normális észjárás mindezt kizárja, ezekkel az eszközökkel minden igyekezet kudarcba fulladna. Az MKP választási programja nem csak a magyarokra korlátozódik, egész Szlovákiának kínál alternatívát, megoldást a gondokra.
Viszont, vannak olyanok, akik a félelmeinket használják fel ebben a kérdésben is. Mert ugyebár riogatni sokkal könnyebb. Az ember, ha fél sokkal könnyebben megnyerhető valamilyen ügyért. Aktuálisan a félelem úgy van plántálva, hogy ha az MKP-ra szavazol, akkor itt kő kövön nem marad, egyben támogatod a radikalizmust is. Megkapod lépten-nyomon, hogy „a nagy magyar”, miközben a rágalmazóid ősei, Uram bocsáss, de forognak sírjaikban, hogy leszármazottaik miért támadják azt a meggyőződést, amiért Ők éltükben éltek, egyesek haltak is, ami összekovácsolta őket a nehéz helyzetekben.
Ki jelent veszélyforrást kire? Ki az, aki a nyugalmat magyar – magyar, magyar – szlovák közt megbontja? Ki az, aki a magyar ellen uszítja a közvéleményt? Az MKP, kinek a Strasbourgban bemutatott megmaradás programja már hosszú hónapok óta mindenki számára elérhető és ráadásul a szlovák politikai elitnél sem ütközött ellenállásba? Vagy inkább azok, akik víziójukkal egy más jövőt mutatnak nekünk, melynek végkifejlete az lesz, hogy magyar már nem lesz csak magyarul beszélő szlovák?
Nemzetiségünkben mindannyian azonosak vagyunk. Magyar szót hallottunk először és még így is, elhitetik a többséggel, hogy mások vagyunk. Igen, lehet, hogy mások, egy dologban biztosan. Abban, hogy felvállaljuk nemzetiségünket. Ezt a lépést egyesek összemossák a radikalizmussal és a sovinizmussal, miközben kijelentéseikkel, maguk gerjesztik ezeket a fogalmakat. Szlovákiában, ha a ruszin felvállalja azt, hogy ruszin, a német azt, hogy német, a cseh, hogy cseh és még sorolhatnám tovább, ez senkinek sem tűnik radikálisnak, sovinisztának. Akkor viszont, mikor a magyar mondja, hogy ő magyar, az már gond mert radikális és soviniszta. Hát nem! Az nem radikalizmus és nem is sovinizmus, hogy felvállaljuk nemzetiségünket. Aki ilyet állít az nincs tisztában a fogalmak jelentésével.
Az MKP mindig is keresztény alapokra épített. Ezért is van az, hogy van egy erkölcsi tartása, mely nem engedi, hogy elveiből alábbhagyjon. Mint minden szerveződést, ezt is emberek alkotják, hibáikkal együtt. Azonban, a pillanatnyi sikerért nem fogják eladni apáik örökségét, nem fognak meghátrálni, ha jogtalansággal találkoznak. El kell érnünk, hogy szülőföldünkön megmaradhassunk annak, aminek születtünk. Magyarnak, kereszténynek és szabadnak. Ezzel a filozófiával nehéz azonosulni, de nem lehetetlen. Nem kell hozzá más csak hit. Hit a jobb jövőben, hit abban, hogy magyarként is értékes tagja vagyok a társadalomnak és hit abban, hogy van bátorságom a félelmeim leküzdéséhez.
Köpöncei Péter, Felvidék.ma
Az szerző MKP Lévai járási elnökségi tagja
{iarelatednews articleid=”56153,55808,55556,54049″}
