Idén szeptember 23-án lesz a 134. évfordulója annak, hogy Léván meglátta a napvilágot dr. Kucsera Ferenc későbbi szentendrei római katolikus káplán, aki a Tanácsköztársaság időszakában 27 évesen mártírhalált halt a szentendrei Duna-parton. A Lévai Szent László Kör, folytatva Ferenc atya helyi emlékének ápolását és lévai kultusza megteremtése érdekében kifejtett tevékenységét, idén szeptember 20-án rendezte meg a VIII. Lévai Dr. Kucsera Ferenc-emléknapot.

Az emléknap első eseménye a lévai Szent Mihály arkangyal-plébániatemplomban a vasárnap délelőtti ünnepi magyar nyelvű szentmise volt, melyet Péter Ottó, a lévai magyar hívek lelkiatyja mutatott be dr. Kucsera Ferenc tiszteletére, mielőbbi boldoggá avatásáért.

Ottó atya szentbeszédében az aznapi – piactéren várakozó és különböző időpontokban munkába lépő szőlőmunkásokról szóló – evangéliumi részletből kiindulva (Máté 20,1-16) rámutatott, hogy Jézus benne nem a munkabérről, hanem Isten országáról beszél, arról az Istenről, aki újra és újra elénk lép és meghív bennünket: „Menjetek Ti is a szőlőbe!” Isten számára nem az a fontos, hogy ki mikor fogadta el a meghívást, hanem hogy elfogadta azt.

A példabeszéd legmélyebb üzenete, hogy Isten nem hagyja abba a hívást, amíg élünk szól hozzánk. Ottó atya továbbá kiemelte, hogy mai napon gondoljunk azokra is, akik nemcsak szavakkal, de életük feláldozásával választották Isten meghívását, tettek Istenről tanúságot.

Ilyen tanúságtevő volt a lévai születésű dr. Kucsera Ferenc, a fiatal szentendrei káplán, aki másokra nem volt hajlandó terhelő vallomást tenni. Nem azért, hogy hőssé akart válni, hanem mert hűséges akart maradni ahhoz, amit igaznak ismert. A kommunista karhatalom emberei 1919. június 25-én kivitték a szentendrei Duna-partra és kivégezték.

Szentbeszéde további részében Ottó atya dr. Kucsera Ferencnek a ma emberének szóló üzenetéről szólt:

„Amikor dr. Kucsera Ferencre emlékezünk, ne csupán egy tragikus eseményre emlékezzünk, hanem emlékezzünk egy fiatal papra, aki egy olyan korban, amikor az igazság kimondásának ára volt, hitéhez hűséges maradt. Kérjük az Istent, hogy ő példája ne csupán a múlt része legyen számunkra, hanem lelkiismeretünk megszólító emlékezete. Kérjük az Urat, adjon nekünk is olyan hitet, amely nemcsak szavakban, hanem életünk döntéseiben, tetteinkben is megmutatkozik. Adja Isten, hogy Dr. Kucsera Ferenc emléke arra tanítson minket, hogy az igazságot szeretni, a másikat nem elárulni, Krisztushoz hűségesnek maradni és Isten meghívására igent kell mondani”

– zárta tartalmas és lélekemelő szentbeszédét Ottó atya.

A szentmise során Mészáros Teréz vezette templomi kórusunk és Wurczer Péter orgonakísérete gyönyörű előadásában felcsendült Pintér Zoltán felvidéki papköltő Ferenc atyát dicsőítő lélekemelő éneke. Ez a szentmise is, mint 2023. február 5-től bemutatott minden lévai magyar szentmise Ferenc atya boldoggá avatási imájával zárult.

Kora délután a Lévai Szent László Kör lelkes tagjai és Ferenc atya tisztelői az emléknap hagyományához hűen egy újabb jellegzetes lévai helyet kerestek fel, melyen Ferenc atya valaha megfordult. Idén a választás a kis Ferenc nagyszülei Kucsera Ferenc (* Érsekújvár, 1825 – † Léva, 1882) és Bényi Mária (* Léva, 1828 – † 1902) nyughelyére esett a lévai temetőben.

Sajnos a síremlék már nem áll, de Bényi Mária Magdolna, Ferenc atya Endre testvérének lánya által megőrzött korabeli fénykép és elbeszélései alapján a nyughely egyértelműen beazonosítható.

Itt Ferenc atya tisztelői a Lévai Szent László Kör zászlója jelenlétében Ivkovič Melinda és Müller Éva vezetésével Magyar litániát mondva könyörögtek a Szűzanyához, szentjeinkhez, boldogjainkhoz és vértanúinkhoz. Napjaink boldoggá avatási aktualitásait is követve többek között az alábbi könyörgések is elhangzottak:

„Boldog Bódi Mária Magdolna, könyörögj érettünk!”

„Isten szolgája Esterházy János, könyörögj érettünk!”

„Isten szolgája Mindszenty József, könyörögj érettünk!”

… és könyörögtünk Ferenc atyához is:

„Dr. Kucsera Ferenc, vértanú, könyörögj érettünk!”

A litániát követően az emlékezők már hagyományosan a lévai Reviczky Házban gyűltek össze, ahol az emléknap záróeseményén Müller Péter, a kör elnöke Ferenc atya bécsi tanulmányairól tartott előadást.

Ez előző évek előadásaira rákapcsolódva megtudhattuk, hogy az esztergomi bencés katolikus főgimnázium tanárai, valamint az Esztergomi Érseki Szeminárium elöljárói a kiváló tanuló ifjú Ferencet rátermettsége, elhivatottsága, jelleme, szellemisége miatt a kor elitképző papi intézményébe a bécsi Pázmáneumba javasolták, ahova 1911 őszén lépett be. Innen látogatta pazmanita növendéktársaival a Bécsi Egyetem akkor világhírűnek számító teológia karát.

Az előadó elsőként röviden felvázolta a Pázmány Péter által még a Magyar Királyság török megszállása alatt 1618-ban a biztonságos Bécsben alapított intézmény történetét, mely a kor magyar paphiányát volt hivatott megoldani.

Az intézmény új épülete 1900 októberében nyílt meg, melynek tervezője az a Czigler Győző építész, Budapesti Műegyetemi tanár volt, aki az 1902-ben épült lévai plébániatemplom új tornyait is tervezte. Ebben a máig álló épületben, papi kollégiumban kezdte meg az ifjú Ferenc a felkészülését a papi hivatásra.

A hallgatóság az előadás során többek között megismerhette a 3 emeletes épület egyes részeinek funkcióit, a pazmaniták napirendjét hétköznapokon és ünnepnapokon, a kollégium házirendjét, a növendékek kötelességeit, tervezetten változó különféle szerepköreit, szabadidős tevékenységeit, kiránduló- és zarándokhelyeit, elöljáróik közül Mössmer József rektort és Kucsera Ferencre nagy hatást tett Drexler Antal spirituális életét is.

Ugyancsak szó esett a kollégiumban működő önképző körökről is, mint a Magyar Egyházirodalmi Iskoláról, a Szociális Körről, a könyvtárról és a közösség jó hangulatáról gondoskodó Pirkadat elnevezésű csoportról is. Külön fejezet foglalkozott a pazmaniták lelki életre való felkészítésével, a rendszeres lelki gyakorlatokkal, a liturgiával kapcsolatos tennivalók elsajátításával, a liturgikus énekekkel való ismerkedéssel és az egyházi szónoklatokra való képzéssel.

A hallgatóság korabeli és mai fotókon csodálhatta meg a Pázmáneum  mai napig szinte eredeti formájában álló csodás kápolnáját, mely a növendékek lelki életének fő színhelye volt. A kápolna éke oltárképe, melyet 1900-ben Angyalffy Erzsébet, Lotz Károly tanítványa festett. A festmény közepén a Magyarok Nagyasszonya, a magyar szentekkel van körbevéve. A felirat: Patrona Hungaraie, Ora pro nobis – Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk. Az előadás záró része Ferenc atya felszentelésével foglakozott.

Megtudhattuk, hogy Kucsera Ferencet 1915. június 21-én szentelték pappá a Pázmáneum kápolnájában, 15 hónappal korábban, mint az kánoni életkora lehetővé tette volna. Erre a legmagasabb papi engedélyt kapta, egyenesen a Hercegprímástól. A felszentelést Fetser Antal győri püspök végezte. Ferenc atya felszentelését mérhetetlen boldogságként élet meg, hisz 1915. június 21-én naplójába csak ennyit írt: „Tele a szív, kevés marad a papírnak.” Két napra rá pedig ezt találjuk feljegyzései között: Damaszkuszi Szent János könyörögj értünk! „A szolgálat legyen az én örökös jeligém.” Ezzel a mély elhatározással és megingathatatlan hivatástudattal hagyta hátra Ferenc atya a Pázmáneum falait, s indult első szolgálati helyére, Szentendrére – zárta mondanivalóját az előadó.

Nagy tapssal jutalmazta az érdeklődő közönség a tartalmas előadást, melyet követően az emlékezők Ferenc atyának a Reviczky Házban elhelyezett gondolati emléktáblája köré gyűltek össze. Itt Ivkovič Melinda és Ivkovič Sándor koszorúztak, illetve egy Balla Rózsa és Ivkovič György égő mécsest helyeztek az emléktábla alá.

Az emléknap zárásaként a jelenlevők közösen énekelték el Pintér Zoltán felvidéki papköltő Ferenc atyát dicsőítő lélekemelő éneke valamennyi versszakát, valamint imádkoztak mártír papunk boldoggá avatásért.

Végezetül a kör elnöke köszönetet mondott az emlékezők részvételéért, és egyben meg is hívott mindenkit a IX. Lévai Dr. Kucsera Ferenc-emléknapra, mely jövőre is a Ferenc atya születésnapjához legközelebb eső vasárnapon kerül majd megrendezésre.

A délután jó hangulatú, kötetlen beszélgetésekkel és újabb tervek szövögetésével ért véget.

MP/Felvidék.ma