Amikor Ábrahám és Sára gerári történetén gondolkodtam, eszembe jutottak az egyetemen tanultak közül annak a görög sztoikus filozófusnak, Herakleitosznak a gondolatai, aki szerint minden változó. Ennek alapján nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, mert – a filozófus szerint – a második alkalommal a folyó már nem ugyanaz, mint amilyen volt az első belelépés idején, mert a folyóvíz állandóan mozgásban van.
Ezzel ellentétben egy másik filozófus, Kratylosz viszont azon a nézeten van, hogy ugyanabba a folyóba egyszer sem lehet belelépni, mert már a lépés pillanatában megváltozik a folyó vize. Ezen megállapítások alapján elmondhatjuk, hogy semmi sem ugyanaz, mégha annak is tűnik. Bár biztosan megtapasztaltuk azt, hogy többször kerültünk ugyanabba vagy legalábbis hasonló helyzetbe. Lehet, hogy már mindenki elkövetett olyan hibát, amelyről – később okulva a történtekből – azt mondta, hogy többet ez nem fordulhat elő. Inkább őszintén feltárja a dolgokat, csak nehogy megint kellemetlen helyzetbe kerüljön, s aztán magyarázkodni kelljen. Nos, bizonyára könnyű ezt mondani, bár betartani sem lenne nehéz, sokszor mégis akkor döbben rá az ember arra, hogy megint ott van, ahol korábban volt. Tehát, hogy mindenféle ígérgetés és fogadalom ellenében, s úgy érezi az ember, pontosan az játszódik le vele, mint korábban.
Nos, ha elolvassuk Ábrahám és Sárát gerári történetét, akkor ugyanez jut az eszünkbe. Hogy Abimelek királynál megismétlődik ugyanaz a helyzet, mint ami volt Egyiptomban. Nem férj és feleségként, hanem testvérekként mutatkoztak be a királynak, abban való félelmükben, hogy a király megöli Ábrahámot felesége, Sára miatt. Félemükben mondtak félrevezetően igazat. Még szerencse, hogy a történet befejezése is ugyanaz, mint a korábbi esetben. Sára visszatérhetett a férjéhez, a király pedig – miután Isten álmában figyelmezetett őt – békességgel elküldte őket. Sőt, egy kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy ajándékokat, juhokat, ökröket és szolgákat is kaptak.
S mi a tanulság ebből? Legyünk inkább őszinték. S inkább kerüljük el a problémákat. A nehéz helyzetben, ha Istenhez fohászkodunk, akkor biztosan megmutatja a megoldáshoz vezető utat is.
Ábrahám és Sára Gerárban
Ábrahám onnan a Negebre ment, Kádes és Sur között lakott, s mint jövevény, Gerárban tartózkodott. Ábrahám azt mondta a feleségéről: a húgom. Akkor Abimelek, Gerár királya érte küldött és elvitette Sárát. Isten azonban éjjel eljött Abimelekhez álmában, s ezt mondta neki: „Meg kell halnod az asszony miatt, akit elhoztál, mert ő feleség.” De Abimelek még nem közeledett hozzá, azért így szólt: „Uram, te az ártatlant is megölöd? Maga mondta nekem: a húgom, s ő is így nyilatkozott: a bátyám. Szívem egyszerűségében és tiszta kézzel cselekedtem.” Ekkor Isten így szólt hozzá álmában: „Én is tudom, hogy szíved egyszerűségében tetted. Magam őriztelek meg attól, hogy vétkezz ellenem. Ezért nem engedtem meg, hogy hozzányúlj. Add vissza tehát az asszonyt férjének. Mivel ő próféta, imádkozzék érted, hogy életben maradj. De ha nem adod vissza, akkor tudd meg, hogy meghalsz, te és minden, ami a tied.” Amikor Abimelek reggel fölkelt, összehívta minden szolgáját és közölte velük az egész eseményt. Az emberek nagyon megijedtek. Abimelek hívatta Ábrahámot és így szólt hozzá: „Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy rám és országomra ilyen bűnt hoztál? Azt tetted velem, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie.” Abimelek tovább beszélt Ábrahámhoz: „Mi volt a szándékod, hogy ezt tetted?” Ábrahám válaszolt: „Azt hittem, hogy ezen a vidéken nem félik az Istent, és megölnek a feleségem miatt. Különben is ő valóban a húgom, az atyám leánya, de nem az anyám leánya, így lehetett a feleségem. Amikor Isten atyám házától távolra vezetett, ezt mondtam neki: tedd meg nekem a szívességet, s mondd rólam mindenütt, ahová megyünk: hogy ez a bátyám.” Ekkor Abimelek juhokat, szarvasmarhákat, szolgákat és szolgálókat vett, s Ábrahámnak adta. Feleségét, Sárát is visszaadta. Abimelek még hozzáfűzte: „Nézd, földem nyitva áll előtted, lakjál ott, ahol neked tetszik.” Sárához pedig így szólt: „Ezennel átadok bátyádnak ezer ezüst sékelt, bekötni vele mindazoknak a szemét, akik veled vannak. Így igazolva vagy mindnyájunk előtt.” Ábrahám pedig könyörgött Istenhez, és Isten meggyógyította Abimeleket, a feleségét és szolgálóit, úgy hogy azok (újra) gyermeket szültek. Az Úr ugyanis Sára miatt, Ábrahám felesége miatt Abimelek házában bezárt minden méhet.
Kegyelmes Istenünk, mindnyájan színed előtt állunk és hálásan köszönjük ezt neked. Segíts ezt most komolyan vennünk. Őrizz meg attól, hogy bármiféle emberi produkciót akarjunk látni. Tégy minket fogékonyakká arra, hogy tőled való igét akarjunk hallani, meghallani és cselekedni. Tudjuk, Atyánk, hogy egyedül Szentlelked tud minket alkalmasakká tenni erre. Ezért könyörgünk alázatosan, hogy áraszd ki reánk Lelkedet. Hadd kerüljön itt most mindannyiunk élete a te világosságodba. Segíts el minket valósabb önismeretre, de ragyogtasd fel előttünk atyai szeretetednek, bűnbocsátó kegyelmednek végtelen gazdagságát és adj nekünk bátorságot ahhoz, hogy higgyünk. Hogy nyújtsuk a hitünk kezét, hogy megajándékozhass minket. Oly nagy szükségünk van rád!
Ezért kérünk, hallgass meg minket és légy velünk. Ámen.
Kedves testvéreim! Ábrahám a hívők atyja. Legalább is ezt mondja Pál apostol, és nekünk nincs semmi okunk arra, hogy kétségbe vonjuk ezt. Hiszen Ábrahámot választotta ki az Isten arra, hogy benne megáldassanak a föld minden nemzetségei. Az ő leszármazottjában, azaz Jézus Krisztusban tényleg megáldattak mindazok, akik hisznek. Többször foglalkoztunk már Ábrahám életével, annak fényes és árnyékos oldalaival is. Most az árnyékba pillanthatunk bele ismét.
Az történt ugyanis, hogy Ábrahám feleségével együtt megérkezett Gerárba. Eluralkodott rajta a félelem. Félt, hogy szép feleségét valaki el akarja majd tőle venni, és mindezt úgy, hogy az ő életét veszi el. Éppen ezért azt mondta, hogy a húga. Abimelek pedig, annak a földnek a királya magához vitette Sárát, hogy később feleségül vegye.
Nem az első eset ez, hogy Ábrahám ilyet csinál. Ugyan is egyszer már Egyiptomban is járt így. Azt mondta Sáráról, hogy a húga, a fáraó magához vitette, és az Isten megbüntette a fáraót ezért, mivel Sára férjes asszony volt. Akkor Ábrahám megtanulhatta volna, hogy az Isten gondot visel róla, nem kell tisztességtelen módszereket alkalmaznia annak érdekében, hogy életben maradjon. Pedig hányszor megtapasztalhatta már az Isten óvó, védő szeretetét az életében. hányszor érezhette azt, hogy az Isten mellette van, és senkitől-semmitől nem kell félnie. Megtapasztalhatta azt, amiről Pál apostol ezt mondja: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”
Mégis úrrá lett rajta a félelem, és nem az Istenben bízott, hanem emberi furfangban.
Hányszor vagyunk ezzel mi, keresztyén emberek is ugyan így! Mi is megtapasztalhattuk már életünkben az Isten kegyelmét és szeretetét. Mennyi mindent adott már nekünk. Mennyi mindenért lehetünk hálásak az Istennek? Család, barátok, testvérek, szeretet. És hogy a legnagyobb ajándékkal fejezzem be a sort, Jézus Krisztust is Istentől kaptuk, aki az életét adta azért, hogy mi megigazultan élhessük az életünket. Hogy ne nekünk kelljen a bűneink büntetését elhordoznunk, mert Ő már ezt megtette. És mégsem tudunk igazán bízni az Istenben. Hányszor bízzuk rá magunkat az Istenre, és hányszor az emberi erőre. Inkább bízunk abban, hogy ez vagy az az ismerősünk elintézi bajos ügyünket, mint az Istenben, aki majd megmutatja a helyes, igazán helyes megoldást. Intézkedünk pénzzel, ismerősök által, furfanggal, sokszor csalással, és nem az Isten bízunk. A legtöbb ember már csak akkor fordul az Istenhez, amikor már minden emberi lehetőséget kimerített, és nem lát más megoldást.
Bízzunk az Istenben. Csak benne bízhatunk igazán. Ő megoltalmaz, megvéd, szeretetével vesz körül, és mindazt a rosszat is, melyet ebben a siralomvölgyben reánk bocsát a javunkra fogja fordítani.
A következő mozzanat, melyet ki szeretnék emelni most ebből a történetből az, amikor az Isten figyelmeztette Abimeleket arra, hogy ha Sárával él, akkor bűnt követ el. Arról van itt szó, hogy Abimeleket álmában szólította meg az Isten, és még mielőtt bűnt követne el, figyelmezteti arra, hogy ne tegye. Vannak olyan bűnök, melyek nyilvánvalók előttünk. Tudjuk, hogy mikor teszünk jót, és mikor rosszat. De vannak olyan helyzetek, amikor nem tudjuk, hogy amit teszünk, az bűn, az Isten ellen való, ember ellen való vétek. Ahogyan Abimelek sem tudta, hogy Sára nem Ábrahám húga, hanem a felesége, és majdnem házasságtörést követett el.
És az Isten minket is figyelmeztet. Figyelmeztet arra, hogy minden tettünket, minden szavunkat jól gondoljuk meg. Nehogy bűnt kövessünk el. Abimeleket álomban figyelmeztette az Isten. Minket hogyan? Hát először is kezünkbe adta a Szentírást. Ebben megtalálhatunk mindent, amire szükségünk van ahhoz, hogy igazán jó keresztyén életet élhessünk. Életünk minden dolgában irányít bennünket. A naponkénti Biblia olvasás megmutatja mindig a helyes utat, mit cselekedjünk, hogyan végezzük el a feladatainkat. Hogyan kerüljük el a hibáinkat, hogyan küzdjünk a bűneink ellen.
Van egy másik módja is a figyelmeztetésnek. Ez pedig a lelkiismeretünk. Ha megszólal, akkor tudhatjuk, hogy valami rosszat tettünk. Valami olyat, ami nem helyes, ami Isten vagy ember ellen való.
A kérdés csak annyi, mi mit teszünk a figyelmeztetésekkel. Vajon mi hallgatunk-e az Isten figyelmeztetésére. Vajon ha észre vesszük az Isten vezetése nyomán, hogy rosszat tettünk, vagy készülünk tenni, akkor megbánjuk, elkerüljük, vagy megtesszük? Ha megszólal a lelkiismeretünk, hallgatunk rá, vagy elhallgattatjuk? Ez már a mi felelőségünk. Az a felelősség, amit az Isten számon fog kérni.
Amikor a mai alkalomra készültem, és elolvastam a történetet, végig azon gondolkoztam, vajon az Isten miért Abimeleket és népét büntette azért, mert elvitte Sárát, hiszen nem tudhatta, hogy Ábrahám felesége. Miért nem Ábrahámot érte valami csapás? Aztán az a gondolat jutott az eszembe, hogy nem véletlen, hogy háromszor is megtalálhatjuk ezt a fajta történetet a Bibliában. Kétszer Ábrahám esetében és egyszer a fia Izsák esetében. Ez nem lehet véletlen. Az Isten valami különlegeset akar üzenni. Soha egyik esetben sem azt büntette meg, aki félre vezette a másikat. Sem Ábrahámot sem Izsákot. Mindig azt, aki tulajdonképpen ebben az esetben ártatlan volt.
Az életben mi követünk el bűnöket. Mi vagyunk azok, akik vétkezünk az Isten ellen és emberek ellen. De az Isten mégsem minket büntetett meg bűneinkért, hanem Jézus Krisztust. Mert annyira szerette Isten a világot, és benne az embert, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Igyekezzünk hát életünket annak fényében élni, hogy Jézus Krisztus vére értünk folyt ki, hogy az Isten Fia értünk szenvedett. Válaszoljunk az Isten szeretetére szeretettel. Ámen.
Magasztalunk téged mennyei Édesatyánk, hogy a te irgalmasságod és kegyelmed Jézus Krisztusban mutattatott meg számunkra is. Dicsőítünk téged, hogy az ősi prófécia szóról szóra beteljesedett, mert eljött a Megváltó, vétkeinket, betegségeinket elhordozta. Hódolunk előtted, hogy az ő váltsághalálát már mi is megragadhattuk hit által és ez oldotta meg problémáinkat, ez szabadított meg megkötözöttségünkből, de valljuk, hogy most is megszabadít. Köszönjük neked, hogy a jó pásztor életét adta a juhokért, mert így szerette őket. Segíts, hogy meglássuk szeretetét, irgalmát, hadd térjenek hozzá mindazok, akik még nem ismerik őt jó pásztorukként, mi pedig erősödjünk meg a belévetett bizalmunkban.
Imádkozunk Hozzád Mindenható Isten beteg testvéreinkért. Arra kérünk, adj nekik elegendő erőt terheik hordozásához, add, hogy felépüljenek, de mindenek előtt add, hogy soha ne gyengüljön a beléd vetett hitük.
Adj mély hitet és beléd vetett bizodalmat mindnyájunknak. Ámen.
Felvidék Ma, sk
