A SME szombati számában Peter Morvay, a lap jegyzetírója írt kommentárt a miniszterelnökök komáromi találkozója előtt. Ennek magyar fordítását adjuk közre.

Arra, hogy a kormányfők komáromi találkozója szórakoztató is lehet, vagy jobb esetben komolyabb eredmények nélkül zárul, rosszabb esetben pedig végtelen vita kezdődik arról, hogy ki mit mondott és ki mit ígért, már a két fél előzetes kommunikációja is utal. Ennek alapján ugyanis úgy tűnhetett, hogy bár Gyurcsány és Fico egyidőben készül ugyanabba a városba, mégis két, egymástól független akcióra.

A szlovák fél továbbra is azt a benyomást igyekszik kelteni, hogy hosszas harcok árán végül is sikerült Gyurcsányt a Ficoval való találkozóra rábírni, melytől kezdetben elzárkózott.

A magyar fél, éppen ellenkezőleg, nem ad ekkora jelentőséget a találkozónak, és azt a benyomást próbálja erősíteni, hogy ez a mostani ugyanaz a sorban, mint az előző brüsszeli vagy varsói kormányfői találkozók, melyek tulajdonképpen csak előkészíteni hivatottak egy hivatalos miniszterelnöki csúcsot Szlovákiában.

Az igazság valahol középen van, mert Komárom ebben a folyamatban több ugyan mint Brüsszel, de ugyanakkor kevesebb, mint ami Pozsony volna mindazokkal a külsőségekkel és parádéval együtt, ami egy szomszédos ország meglátogatásakor a vendéglátó részéről dukál. Ez persze távolról sem a legnagyobb probléma ebben a mostani „húzd meg, ereszd meg” – játékban a Duna partján. Mindkét félnek megvan a maga jól megalapozott érdeke az eltérő kommunikációhoz. Ezzel ugyanis mintegy előkészítik a találkozók saját ízlésük és elvárásaik szerinti interpretálását. Ficonak erre mint egy újabb győzelemre volna szüksége, mely bizonyítaná nemzetvezéri szerepét. Azét a vezérét, aki semmit sem ad az alattomos magyaroknak, és csak azért találkozik velük, hogy aztán jól odamondogasson nekik, hogy mi mindent csesztek el ők és kizárólag csak ők.

Gyurcsány pedig jól tudja, hogy semmi konkrétumot nem tud elérni. A szlovák kormány magyar kisebbség iránti hozzáállása – mely a kölcsönös kapcsolatok egyik kulcsa – elsősorban Fico belpolitikai érdekei által vezérelt, melyre Budapestnek a legkisebb befolyása sincs. Egyszerűen nincs reális esélye arra, hogy konkrét kötelezettségekre vegye rá a szlovák felet, ami Slota megfékezését illeti, de arra sem, hogy Pozsony hagyjon fel a kisebbségi jogok csorbításával. Még akkor sem, ha százszor tenne is ígéretet a magyar szélsőségesek erőteljesebb megfékezésére (amire Budapestnek tényleg szüksége volna).
Gyurcsány azt is tudja, hogy az ellenzéki, Orbán vezette Fidesz nagy valószínűséggel még a találkozó előtt elkészítette azt a nyilatkozatot, melyben a magyar kormányfőt – függetlenül a komáromi találkozó kimenetelétől – gyengeséggel, a határon túl élő honfitársak elárulásával vádolja. A magyar kormányfő éppen ezért az esetleges károk minimalizálására készül fel, melyek esetleg abból eredhetnek, hogy hagyta magát rábeszélni a találkozóra. Visszavesz a közös nyilatkozat szükségességét hangsúlyozó beszédből, melyben a kormányfők elítélik a nacionalizmust és a szélsőségességet mindkét oldalról, továbbá garantálják a kisebbségi jogokat. Úgy tesz, mintha semmi tétje nem lenne az egésznek, ebbe pedig az is beletartozik, hogy éppen ő utasította vissza a közös sétát a komáromi hídon, és minden mást, ami a találkozót túlemelné egy gyors ügyintézés szintjén.

Persze, elképzelhető, hogy Gyurcsány mégsem fog hazasietni a találkozóról, és ehelyett Komáromban találkozik az MKP vezetőségével, hogy ott megmagyarázza a várható kudarcát. Talán abban reménykedik, hogy a párt – ha már egyszer rászedte a miniszterelnököt a találkozóra – arra kéri legközelebbi szövetségesét, a Fideszt, hogy ne legyenek hozzá ennyire rosszak.

Peter Morvay, SME, Felvidék Ma