Gašparovič mai parlamenti beszédében ismét annak az óhajának adott hangot, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok többségének pozitív legyen a viszonya a Szlovák Köztársasághoz, s azt hazájának tekintse.
Azaz, ismét lojalitást vár tőlünk Ivan Gašparovič. Pont ő. Emlékezhetünk, hogy 1992–1998 között ennek az embernek a pártja – melyben Vladimír Mečiar oldalán vezetőpozíciót töltött be – milyen támadásokat intézett a felvidéki magyarság oktatásügye (nevezetesen az anyanyelven való tanulás) ellen. Még az is gondot jelentett a számukra, hogy a magyar iskolák bizonyítványait magyarul állítsák ki! Vagy ez még a pártoskodása idején volt, és államfőként azóta megváltozott?! Aligha, mert köztársasági elnökként olyat tett, amit 90 évnyi asszimiláció sem tudott: egy mondattal megfelezte a felvidéki magyarok számát – elmondva, hogy Szlovákiában 300 ezer magyar él. És legutóbb, amikor lehetősége lett volna arra, hogy legalább egy fikarcnyi érzést mutasson ki a magyarok iránt, visszadobta a parlamentbe azt a törvényt, mely szerint a magyar iskolások tankönyveiben magyarul tüntessék fel a földrajzi neveket.
Gašparovičnak a nemzeti kisebbségekről szóló megjegyzéseihez annyit fűzhetünk hozzá: ez az ember vagy nem ismer határokat, vagy az emlékezete teljesen kihagy. (O.N.)
