Lassan három év telt el azóta, hogy Komárom lakosai képviselőjüknek választottak. Azóta képviselem őket hivatalosan, hogy jogosan-e vagy sem, még azóta is többen megkérdőjelezik. Már 2006 őszén, miután kiderült, hogy négy fiatal, az MKP ifjúsági csoportjának tagjai is bekerültek a komáromi önkormányzatba, olyan vádak értek bennünket, hogy az MKP többi jelöltjének rovására saját magunknak kampányolunk.
Pedig az MKP kampányát jórészt magunk dolgoztuk végig. Az utóbbi idők MKP-s jelmondata „ hozzunk be minél több fiatalt a politikába”, már annak idején csorbát szenvedett, és mára teljesen megbukni látszik. Akik három évvel ezelőtt mosolyogva támogattak bennünket, mára a vesztünket akarják. Akkor azt hitték, mi is szavazógépként hajtjuk majd végre utasításaikat a képviselő-testületben.
Vajon miért? A választ már többször is hallhattam Andruskó Imrétől: fiatalok, tapasztalatlanok, ennek ellenére túl arrogánsak és törtetők vagyunk.
Miért van az, hogy többed magammal mára szálkából gerendává nőttünk egyesek szemében? Lehet, csupán az az oka, hogy néhány párttársunkkal ellentétben anyagilag egyáltalán nem függünk a városházától. Nem szállítunk be, nem vagyunk a városi hivatal vagy valamely városi cég fizetett alkalmazottai, fizetett igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagjai, de alpolgármesterek sem. Ezért mindig őszintén és becsülettel merjük vállalni véleményünket, ami bizony legtöbbször a város vezetésének nemtetszését váltja ki.
Ami párttársaimnál teljesen „kiverte a biztosítékot”, az a KOMVaK részvényeinek eladása ellen indított petíció volt. Többször elhangzott az MKP komáromi elnökségének részéről, hogy a petíciós bizottság tagjai egy meg nem nevezett nagyvállalkozó által irányított érdekcsoporthoz tartoznak. Azt sugallták, hogy csak azért indítottunk aláírásgyűjtést, hogy ideiglenesen gátoljuk a privatizációt, később pedig átjátszhassuk a vizet az általuk emlegetett, de meg nem nevezett nagyvállalkozó kezébe.
Önök nem őszinték, tisztelt Andruskó Imre, Szabó Béla, Cséplő Gábor! Még azt sem merik kimondani, hogy kire gondolnak! Ki az a nagyvállalkozó, aki nem engedi, hogy megerősítse, vagy cáfolhassa állításaikat, rágalmaikat? Nem lehet az, hogy önök csak a KomVak körüli gondokat próbálják takargatni? Nem lehet, hogy az önök jellemével van probléma? Nem lehet, hogy vagdalkozó támadással próbálnak védekezni és csak a saját bőrüket menteni?
Három éve még bennem, bennünk látták a jövőt, mára mi lettünk a legfőbb ellenségek. Mi, a néhány fiatal, akik ellen – ha az önök érdekei úgy kívánják -, az ördöggel is hajlandóak cimborálni.
Mi azért kezdtünk el az MKP színeiben politizálni, hogy döntéseinkkel, tevékenységünkkel a város lakosainak, a felvidéki magyarságnak a hasznára legyünk. Hogy munkánkkal közösen állíthassuk helyre az MKP megtépázott becsületét. Sajnos ez utóbbi egyáltalán nem sikerült, a komáromi MKP-ban ma is a viszály a legnagyobb úr. A helyi vezetők nagy része csak saját érdekei mentén politizál. Jórészt miattuk a komáromi MKP az összeomlás közelébe került.
Talán erről is én, mi, fiatalok tehetünk?
Dunatáj, Horváth Kornél, Felvidék Ma
