29273

A hétvégén közzétett népesedési mutatókkal kapcsolatban nekem több gondolat is eszembe jutott.

Lehet, az adatokat a szlovák Statisztikai Hivatal csak előételnek szánta a népszámlálás eredményéből várható felvidéki magyar népességfogyatkozás megemésztésére. Mert ők is sejtik, hogy Szlovákiában ijesztő mértékben megindult a kisebbségeknek a többségi nemzetbe való beolvadási folyamata, és ez főleg a magyar kisebbséget érinti érzékenyen. „Hullunk, mint az oldott kévéből a szalmaszál, amelyet könnyen elsodor a kósza szél” – fogalmazhatnánk költőiesen. Durvább a valóság. Megszűnt közösségünkben az összetartó erő, amely most súlyát vesztve tagjait, a felvidéki magyarságot szanaszét szórja az országban, a világban. Közismert, hogy napjainkban nagyon sokan Magyarországra és a nyugati országokba költöznek. Ebben is követik a szlovák „trendet”, a megélhetés utáni költözködési divatot. A többségében magyarlakta falvak így lassan elnéptelenednek. Tudtuk, csak féltünk kimondani: falvainkban néhány évtizede kevesebb a keresztelő, mint a temetés!

Vártam, hogy az adatok, tények birtokában a kormányon lévő szlovák-magyar párt meg a parlamenten kívüli magyar párt, amelyek az ügyben érintettek, állásfoglalást tesznek majd közzé, hiszen a kutatás eredménye a szavazóbázisuk elapadásáról szól. De az új helyzetre eddig nem érkezett reakció. Lehet, hogy a döbbenet volt olyan nagy, hogy beléjük szorult a gondolat?

Helyettük nehéz beszélni. Valójában, beszélni már kevés, cselekedni kell. De mit?

Az MKP pillanatnyilag nincs olyan helyzetben, hogy a folyamatot lassítsa vagy megállítsa; kormányrendeleteket adjon ki, törvényeket módosítson vagy hozzon, mert csak ezekkel lehetett eredményes intézkedéseket tenni. Gondolom, senki sem hitte el, hogy a szlovákiai magyarok népesedéscsökkenésének vallási okai vannak. (A szlovák Demográfiai Centrum kutatói állították ezt.) Szerintem több oka van, és ezek lényegesen nagyobb súllyal esnek a latba, mint a vallási hovatartozás. A fő okokat Dél-Szlovákia gazdasági lemaradásában, az alacsony jövedelmekben, a még alacsonyabb életszínvonalban és szociális helyzetben kell keresni. Ehhez társulnak a vegyes házasságok, az elvándorlás, az alacsonyabb műveltségi szint, az agresszív szlovák nacionalizmus és a politikusok rossz példamutatása. Az utóbbi nagyon káros és nagyon ocsmány, mert náluk a pénzt került előtérbe a szellemi és kulturális értékek helyett. Nem beszélve az erényről, az emberi tisztességről, a hűségről, az összetartásról, az összetartozás és a hovatartozás érzéséről, stb., stb. Sok mindent még ide lehetne sorolni, mert fontos, mert magyar és nekünk pótolhatatlan érték. Mint a népművészetünk, a hagyományaink, a kultúránk, a magyar anyanyelvünk. Viszont ezek olyan értékek, amelyeket nem elég csak megörökölni, ezeket meg kell védeni, ezekért harcolni kell! A címben két rövid szót idéztem Petőfi Sándor Egy gondolat című verséből, a jelenlegi helyzetünk kulcsszavait. Mert nekünk, felvidéki embereknek is kell, hogy legyen egy gondolatunk, egy hasonló bántó felfedezésünk, mint a költőnek volt, amikor anno a versét megírta. Mert csak úgy tudunk megmaradni és élni egy erős közösségben, ha gondolatunkat, életutunkat megváltoztatjuk. A „lassan elfogyni, mint a gyertyaszál” az emberhez méltatlan, dicstelen halál. Az, a küzdelem nélküli önfeladás. A „Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem!” útját kell választani. A küzdelem, a harc útját, mert e nélkül az utókor megvetése vár ránk. Az utolsó pillanatban vagyunk, amikor ezt még megtehetjük. Mivel a politikai pártok hallgatnak, a civil szervezeteknek kell komolyabb aktivitásba kezdeni, hogy rádöbbentsenek mindenkit: itt többről van szó, mint egy kultúra kihalásáról. Sokkal összetettebb a gond és a probléma. Közvetve az európai civilizációt fenyegeti kihalás, mert a másik oldalon egy más kultúra, egy más vallás, egy más civilizáció óriási mértékben gyarapszik, terjed és bekebelez mindent, minket is. Lehet, hogy most még örül a szlovák nacionalista, hogy fogy, kihal a szlovákiai magyar. A népességfogyás a közeljövőben azonban őket is utoléri. A szlovák Statisztikai Hivatal közzétett adatai szerint a természetes szaporulat alacsony száma a szlovákokat is lassan, de biztosan a kihalásra ítélt népcsoportok közé „tereli”. Szlovákia, átfogó népesedési programok és gyökeres szociális változtatások nélkül szintén eltűnhet Európa térképéről. Közép- és Nyugat-Európának, ahol ez a folyamat szintén fellelhető, ahol ugyanazok a gondok, bajok, velük együtt kell cselekedni. Együtt az Európai Unióban egymásért, az őseink ránk hagyott kincséért. Jobb életkörülmények biztosításával a több gyermek vállalásáért. Felvidéken, az ügyeink intézésére kapott önrendelkezéssel, pénzzel és intézményeinkkel, részükről gyors intézkedéssel – például az anyanyelv használatának kiterjesztéséről és a magyar-nyelvű oktatás színvonalának növeléséről – kell harcolni a 3 – 4 gyermekes szlovákiai magyar családmodellért!

Felvidek ma, Dunajszky Géza