jegyzet05

A mentőcsomag megtámogatásának vagy meg nem támogatásának kérdése alaposan felkavarta Szlovákiában a politika állóvizét.

Kormányfői szinten ugyanis előzetesen megígértük a támogatást, de pillanatnyilag – amikor nagyjából már tudni lehet, melyik politikai párt hogyan viszonyul a kérdéshez – úgy tűnik, hogy ez nem nagyon jön össze. Persze csak a pillanatnyi álláspontokról lehet beszélni, Szlovákia viszonylatában egyébként is megszokhattuk már, hogy nem igazán lehet hosszú távú következtetéseket levonni egyetlen politikai párt megnyilvánulásaiból vagy cselekedeteiből sem, pláne nem, amikor ennyire képlékeny minden, mint most. Így aztán bizonyossággal előrevetíteni, hogy mi is lesz valójában, lehetetlen. Egy biztos: Iveta Radičová kormányfőnek nincs könnyű dolga mostanság. A tegnapi maratoni tárgyalás, először a miniszterekkel meg a parlamenti képviselőkkel, majd a Koalíciós Tanács tagjaival egyetlen centiméterrel sem hozta közelebb egymáshoz a kormánypártokat a mentőcsomag sokat vitatott kérdésben. Pontosabban: Sulík pártját ezúttal sem sikerült meggyőznie a másik három kormánypártnak a támogatás fontosságáról. Pedig nem kicsi a tét. Radičová szerint sok múlhat ezen: Szlovákia és a kormánykoalíció szavahihetősége vagy akár az ország stabilitása. Többen úgy vélik, ha továbbra sem sikerül Sulíkékat jobb belátásra bírni, akár bukhat is kormány. És pillanatnyilag bár, de úgy tűnik, Sulíkék hajthatatlanok.

De lássuk a lehetséges forgatókönyveket, amelyek az ügy kapcsán az utóbbi napokban közszájon forognak. Először is Sulík Szabadság és Szolidaritás pártja átértékeli a helyzetet, visszakozik és megtámogatja a mentőcsomagot. Marad minden a régiben – legalábbis egy darabig – mert egy ilyen koalícióban, ahol már ennyire élére álltak a dolgok, ahol ilyen nagy az egymásnak feszülés, az őszi széllel minden bizonnyal megérkezik egy újabb „halálos” ellentét. Ha azonban Sulíkék mégsem adnák be a derekukat, és tartanák magukat eredeti álláspontjukhoz, azaz hogy nem támogatják meg az euróövezeti mentőcsomagot a parlamenti szavazás során, akkor Radičová minden valószínűség szerint megpróbál az ellenzékből szövetségeseket szerezni ehhez. Ezt alátámasztja az a bejelentése is, miszerint egészen a szavazásig igyekszik tárgyalásokat folytatni a többi párt vezetőivel is ez ügyben. S bár a Smer vezető politikusai szerint senki sem kereste meg még őket ebben a kérdésben, valószínűleg csak a legnagyobb ellenzéki párt jöhet számításba, kicsi a valószínűsége ugyanis, hogy Slota pártjában Radičová támogatókra lelne. A kérdés tehát, miként fog Robert Fico ebben a helyzetben viselkedni. Ezt illetően megoszlanak a szakemberek véleményei, mert van, aki azt mondja, Fico szabadkozik még egy ideig, de végül mégiscsak kihúzza a koalíciót a pácból és pártja megszavazza a mentőcsomagot, mert nem nagyon van más választása. Más vélemények szerint viszont Ficónak esze ágában sem lesz a jobbját nyújtani, mert elevenen emlékszik még arra, ahogyan a Lisszaboni Szerződésről való szavazáskor az akkori két nagy ellenzéki párt, az SDKÚ és a KDH elbánt vele. Egy biztos, ha Radičová Fico kezébe teszi kormánya sorsát, abban nem nagyon lesz könyörület, se így, se úgy. Ha tehát Fico tartja magát korábbi álláspontjához, miszerint pártja csak akkor szavazza meg a mentőcsomagot, ha abban teljes kormánykoalíciós egyetértés lesz, és Sulík látszólag mindent egy lapra feltevő hazárdjátéka után a Smer nem szavaz a mentőcsomag mellett, igen, akkor akár bukhat is kormány. Ebben az esetben minden csak azon múlik, mi jár Robert Fico fejében: valóban akarja-e, hogy a gazdasági válság közepén, a megvalósítandó népszerűtlen reformlépések megtétele előtt bukjon meg Radičová kormánya, avagy jobbnak tartja későbbre halasztani azt. De ha mégis megbukna a kormány, még akkor is több lehetőség áll előttünk, mert először is sor kerülhet kormányátalakításra, ennek kapcsán leginkább az Smer-SDKÚ kormánykoalíció jön szóba, ami Fico szempontjából még mindig kevésbé kockázatos, mint a második megoldás: az előre hozott választások, mivelhogy arra – az ő szempontjából – még nem érett meg az idő.

A témával kapcsolatosan rendkívül érdekes az is, hogy a Most-Híd a politikai pártok közül először mondta ki nyíltan, támogatná a mentőcsomagról való szavazás összekapcsolását a kormánnyal szembeni bizalomról való szavazással. Nyilvánvaló, hogy az ötlet a Sulík pártjára gyakorolt pszichológia nyomás érdekében született, de legiszlatív értelemben – legalábbis az eredmény tekintetében – gyakorlatilag nem nagyon különbözik az ellenzék Radičovával szembeni bizalmatlansági indítványától, amit viszont Bugár pártja a napokban tartott közgyűlésén élesen elítélt. Ha ugyanis bukik Radičová, akkor bukik a kormány is.

A helyzetet csak tovább bonyolítja, hogy egy nemrégiben készült közvélemény-kutatás alapján az emberek mintegy fele nem kívánja a mentőcsomag támogatását, sőt azt sem tartja eredendő bűnnek, hogy Sulík – koalíciós szerződés ide vagy oda – gyakorlatilag átverve a partnereit mentőcsomag elleni magánkampány-akcióba kezdett. Ezért aztán azt sem gondolják az emberek, hogy bármelyik koalíciós pártnak azért, hogy nem szavazza meg a mentőcsomagot, távoznia kellene a kormánykoalícióból. Megint csak beigazolódott: az átlagembertől nem várható el, hogy úgy gondolkozzon, mondjuk, mint egy politikus. A saját pénztárcája jobban érdekli a magasztos államérdeknél. Erre tapintott rá Sulík s döntött úgy – legalábbis pillanatnyilag úgy tűnik –, lesz, ami lesz, a homoszexuálisok meg a marihuána legalizálása után nem hagyja veszni választási kampányának ezt a programpontját is.

Amint a közvélemény-kutatás eredményei mutatják, Sulík végül is elérte a célját: a mentőcsomag-akció mára mondhatni közutálatnak örvend. Ma még nem tudni, hogy az egész ügy hogy végződik, de Sulík és pártja akár még pozitívan is kikerülhet ebből. Könnyen lehet azonban, hogy a nyárias időjárású kora őszt forró politikai vénasszonyok nyara követi majd. S hogy mi lesz azután, ha marad a kormány, hogyan lehet majd ilyen viszonyok között együttműködni, az a polgárokat nem érdekli, s igazuk is van, ez már nem az ő felelősségük, az övék a választás volt.

Felvidék.ma, Dunajszky Éva