„Hitelt intéznek a politikusok” – hirdeti címlapon a jóhírhozó. A lista: Simon Zsolt földművelésügyi miniszter, Bastrnák Tibor parlamenti képviselő, egészségügyi szakpolitikus, Vörös Péter parlamenti képviselő meg Banai Tóth Pál, az Eximbank felügyelő tanácsának Most-Híd által delegált tagja.
Bezár a hajógyár, középiskolás éveim szakmai gyakorlatának színtere. Az újság meg azt írja: mégis van remény, mert az utolsókat rúgó kormánykoalíció néhány politikusa meg főtisztviselője közzétette, hogy minden követ megmozgat az állami garanciás működési hitel megadásáért.
Ismerős? Az Eximbank olyan állami bank Szlovákiában, amely elsősorban az exporttermékek hitelezését segíti. A komáromi hajógyárnak lenne megrendelése, németeknek építhetne egy újabb hajót. Elvben tehát az Eximbank a hajógyárnak is segíthetett volna, ha a gyártási konstrukcióját megfelelőnek és megtérülőnek ítélte volna meg. Eddig nem segített. Most viszont, hogy a hajógyár bejelentette: bezár, hirtelen lázas munkába fogott minden – a régióban érintett – csúcspolitikus-lobbista. Elvégre: választási kampány van, minden szavazat számít, s nagy durranás lenne, ha a boltot csak egy hajóval később kellene bezárni…
Akár a Gorilla-ügyiratban. Simon elintézte, hogy a pénzügyminiszter fogadja a cég vezetőjét, Bastrnák és Vörös pedig az Eximbankra akar nyomást gyakoroltatni Ivan Mikloš pénzügyminiszterrel, hogy hitelezze meg az új hajó megépítését. Ahogy a Gorilla írja, úgy működik a szlovák nagypolitika.
Nincs stratégia, nincs régiófelzárkóztatás, protekciózás, politikai nyomásgyakorlás van. Persze csak akkor, ha abból konkrét rövid távú hasznot húz egyik vagy másik politikai elit. Ha lenne törvény a fejlesztéshiányos térségek támogatásáról, az Eximbankra nem kellene nyomást gyakorolnia a politikának; 100 százalékos állami pénzintézetről van szó, az alapszabályában lenne benne, hogy a német megrendelés birtokában segítsen meghitelezni a hajógyárat. Akkor is, ha zömében magyarok dolgoznak ott. Mert nem vissza nem térítendő támogatást kér a gyár, hanem forgótőkét egy garantáltan exporttermékre.
Ha lenne politikai tisztesség, egyenlő bánásmód az országban, meg is kapná.
De Szlovákia a Gorilla-paradigma szerint működik, s ez olyannyira a szlovák politika vérévé vált, hogy az aktuális Gorilla-botrányban érintett politikusok – akik kikérik maguknak, hogy így hozzák hírbe őket – már észre sem veszik: megállás nélkül magukra vallanak. Ahogyan most, a jóhírhozó címlapján tették, vagy ahogy hetek óta teszik fizetett politikai hirdetéseikben országos és regionális sajtótermékek oldalain. Az öndicsérő „csak azért van valamitek, mert én ott ültem a kormányban, és mivel itt élek s nem is akarok elköltözni innen, hát elintéztem” stílusú hirdetések mindegyike egy-egy feljelentés vagy beismerő vallomás a speciális ügyésznek, aki a Gorilla-ügyben vizsgálódik. A velejéig korrupt szlovák politika kórképe.
Félreértés ne essék: jó lenne, ha a komáromi hajógyár megmaradhatna. Ha ehhez meglenne az országban a megfelelő gazdasági környezet – ahogy mondani szokás -, ha ezt stratégiai célok és megfelelő törvények tennék lehetővé, nem ilyen-olyan bennfentes politikai kupeckedések és nyomásgyakorlások. Mert nem szabad elfelejteni: nem egyetlen darab további hajó megépítése jelenti a túlélést. Az csak az agónia meghosszabbítása.
ngyr, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”32590,32539″}
