A vasúti kétnyelvűség kérdése az utóbbi hónapokban kulcsfontosságú témává vált a szlovákiai magyar közéletben. A Kerekasztal következetes álláspontja: a kétnyelvűsítés csak jó szándék kérdése.
Ennek kapcsán különféle tiltakozó akciók szerveződtek, községek, polgármesterek, civil szervezetek szálltak be a vasutakra és közlekedési minisztériumra gyakorolt nyomásgyakoroló akciókba. A vasúti kétnyelvűséget kielégítő módon kell rendezni, s erre a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának véleménye szerint a Híd által javasolt törvénymódosítás a jelenlegi formájában nem alkalmas.
A Kerekasztal következetes álláspontja, hogy a vasúti állomás- és megállónevek, illetve az egyéb utastájékoztató információk kétnyelvűsítése csak jó szándék kérdése. A kétnyelvűsítésre a jelenleg hatályos törvények értelmében is lehetőség van, ezt csak a vasúttársaság (ŽSR) és a hatóságok elutasító hozzáállása gátolja. Egy demokratikus jogállamban a kifejezetten kötelességeket előíró törvények hiánya nem indok arra, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott állami cégek és állami szervek kibúvókat keressenek a lakosság és községi önkormányzatok részéről érkező tömeges igények teljesítésére. Sajnos, a jelenlegi helyzetben úgy tűnik, hogy a vasúttársaság és a közlekedési minisztérium ismét csak egy újabb törvényi lehetőséget, nem pedig törvényi kötelezettséget teremtene a kétnyelvűség kapcsán, ami nagy kockázatot jelent és komoly felelősséget ró a törvényi változások előterjesztőire. Valójában a törvényi rendelkezéseket kötelező érvényűvé kell tenni a vasút és a minisztérium számára, és minden módosító javaslatnak ezt kell megcéloznia. A legegyszerűbb törvénymódosításról van tehát szó, a „lehet” helyett a „kell” fogalmat használni.
„A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapfeltételei” című dokumentum, amelyet a Magyar Közösség Pártja és a Híd is aláírt, a következőket tartalmazza a kétnyelvűséggel kapcsolatban: „A szlovákiai magyarság nyelvi kisebbség is. Az ilyen közösségek bárhol a világon hosszútávon csak akkor maradhatnak meg, ha nyelvük egyenjogúvá válik a többség nyelvével azokban a térségekben, ahol a közösség tagjai jelentősebb számban élnek. Ezen nyelvi egyenlőség megteremtéséhez a meglévő törvények módosítására, új törvényekre, az adminisztratív és hivatali akadályok eltörlésére van szükség. A nyelvi egyenlőtlenség az adott kisebbség tagjait nyelvi identitásuk feladására kényszerítheti.”
A parlament elé kerülő törvényjavaslat nem jelent átfogó, rendszerszintű változást. Mindössze egy jogszabályhely – a kisebbségi nyelvtörvény 4. paragrafusának 3. bekezdése – megnyitásával újabb lehetőség nyílik meg a kétnyelvűség kérvényezésére – melyet azonban az illetékes községi önkormányzati szerv és hatóság (Vasúti Közlekedés-szabályozási Hivatal) nem lesznek kötelesek pozitívan elbírálni. Tapasztalataink azt mutatják, hogy nem számíthatunk az érintett szervek jóindulatára, megbízható megoldást csak a kötelező kétnyelvűsítés jelenthet. Elméletileg elképzelhető, hogy a törvényi változások után néhány település vasútállomásán és megállóhelyén hosszú hónapok vagy évek fáradságos munkája után esetleg megjelennek a kétnyelvű feliratok. Azonban a javasolt megoldás sikeressége összességében ugyanúgy a hatóságok támogató hozzáállásán múlik majd, mint a jelenleg is meglévő, törvénymódosítás nélkül alkalmazható megoldások esetében.
A Kerekasztal ezt a törvényjavaslatot a társadalomra nézve is veszélyesnek tartja. A vasúti nyelvhasználat kapcsán páratlan társadalmi egység alakult ki, amely egyesítette a szlovákiai magyar politikai szférát, a civileket és a községi önkormányzatokat. Amennyiben a vonatkozó törvény az említett törvényjavaslat szerint módosul, akkor az évekre befagyasztja a törvény újratárgyalásának lehetőségét. Mivel a törvényjavaslat törvénnyé válása önmagában nem képes majd biztosítani a vasúti kétnyelvűséget, az is kétséges, hogy sikerül-e még hosszú ideig fenntartani az egyébként is évek óta tartó társadalmi összefogást. Így a vasúti kétnyelvűség kérdése valószínűleg beláthatatlan időre megoldatlan marad.
Ha az eddigi közösségi sikertörténet további intenzív nyelvhasználati küzdelmet igénylő részmegoldásba fullad, az a szlovákiai magyarság hosszú távú érdekérvényesítésének okoz maradandó lélektani károkat. A Kerekasztal ezért azt szorgalmazza, hogy a törvényjavaslat ilyen formában ne kerüljön jóváhagyásra a parlamentben.
Tokár Géza, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39664,39429,39249″}
