Nincs könnyű helyzetben a magyarországi politikai ellenzék! Semmi újat nem mondtam ezzel, a kétharmados Fidesz-KDNP győzelem után ez várható is volt.
A 2010-es elsöprő győzelem elsősorban annak volt köszönhető, ahogy az előző szocialista-liberális kormány az országot egyenesen a szakadékba vezette. Borítékolható volt tehát az elsöprő győzelem, az akkori kampányban Orbánék legerősebb fegyvere Gyurcsányék és Bajnaiék kormányzati felelőtlensége, nemzetietlen politikája, az ország külföldi kiszolgáltatottságának előidézése volt. Hiába került át menetközben az MSZP vezetése Mesterházy kezébe, a „nagy” szocialista elődök sara ráragadt pártjára. Minden általuk elhangzott mondat hiteltelennek, sőt hazugnak tűnt a gondolkodó magyarországi választópolgárok többségének. A Fidesz kétharmados győzelmét 2010-ben tehát az előző, 2002-től kormányzó pártok sikertelenségének, az emberek becsapásának is köszönheti.
Szinte lehetetlen önerőből egy ilyen csúfos vereségből felocsúdni, kellenek hozzá külső segítőkezek, melyekre az MSZP rögtön rá is talált az Európa parlamenti szocialisták és liberalisták között. A magyar baloldal a magyarországi parlamentben elszenvedett térvesztését az európaiban igyekezett kiegyensúlyozni, és eszközöket nem válogatva felhasználni Orbánékkal szemben, annak reményében, hogy majd visszakerül a hatalomba. Nem volt nehéz megtalálni az összekötő szálakat a nemzetközi baloldallal: a külföldi nagytőke befolyásának védelme, a nemzeti érdekek iránti közömbösség, a keresztény és konzervatív elvek iránti érzett megvetés, amit Jacek Olgierd Kurski lengyel néppárti képviselő fogalmazott meg frappánsan az európai parlamentben a Tavares-jelentés elfogadását megelőző vitában:” Orbán úr, szeretnék bocsánatot kérni öntől azért, ami ebben a teremben zajlik. Európa alapító atyái most minden bizonnyal forognak a sírjukban. Ami itt folyik, az bosszú az ön sikeres konzervatív kormányzásáért. Orbán úr, a nemzetközi tőke utálja önt, mert megadóztatja. A baloldal utálja önt, mert a keresztény értékeket beírták az alkotmányba. A szocialisták utálják önt, mert ön egyértelműen diktatúrának tartja a szocializmust.” A magyar baloldal tehát sunyi módon szövetkezett a nemzetközi baloldallal, és elérték, hogy Magyarországot az EP az európai alapértékek és a demokratikus normák megsértése miatt elmarasztalja. Amennyiben az európai alapérték a pénz és gazdaság, a demokratikus norma pedig ezek védelme, még igaz is lehet…
Felvetődik viszont a kérdés, hogy ez mennyire segítette a hazai szocialisták népszerűségének emelkedését, a Mesterházy vezette MSZP, a gyurcsányos Demokratikus Koalíció, valamint a Bajnai irányította Együtt-PM pártpreferenciáinak emelkedését? Szerintem semmivel se, mert nagyon kevés ember hiszi el azt ma Magyarországon, amit a mai Népszabadság címlapjának vezércikk-címe sugall, miszerint a magyar kormány szégyent hozott Magyarországra. Sokkal inkább vélekedik a magyarországi és külhoni magyar választópolgárok többsége úgy, hogy politikai érdekektől vezérelve, a közelgő magyar országgyűlési választásokra való tekintettel a magyar baloldal hozott szégyent Magyarországra azzal, hogy ezt a jelentést kierőszakolta az Európa Parlamentben szövetségesei segítségével. Minden egyéb szocialista szemfényvesztés!
Vagyis túlbuzgóságtól, hataloméhségtől, internacionalizmustól és a nemzetközi tőkétől vezérelve a magyar politikai ellenzék újra hatalmas öngólt rúgott a Tavares-jelentés elfogadásának kierőszakolásával, ami jelképesen kimeríti akár a hazaárulás vétkét is. Ily módon tehát 2010-hez hasonlóan újra jelentős módon besegített a Fidesznek a jövő évi parlamenti választások kampányába, és várhatólag bebetonozta saját magát az ellenzék padsoraiba.
Erre szokták mondani, hogy visszanyalt a fagylalt.
Száraz Dénes{iarelatednews articleid=”40555″}
