Március 15-én köztársaságielnök-választást tartanak Szlovákiában. Kezdődik a kétnapos kampánycsend, mely előtt az egyetlen magyar jelöltet, Bárdos Gyulát (MKP) kérdeztük.
A Magyar Közösség Pártja Országos Tanácsa ülésén három hónappal ezelőtt jelölték az államfői tisztségre. Ezt követően talán egy minden eddiginél aktívabb időszak kezdődött az életében. Mit adott ez igazán Önnek?
– Nagyon sokat adott nekem ez a kampány. December közepétől folyamatosan – az ünnepnapokat leszámítva – különböző rendezvényeken vagyok jelen. Rengeteg emberrel találkoztam. Hasonló tapasztalataim voltak, mint amikor 1998-ban az MKP három elődpártja egyesült. Akkor is, és most is, a Felvidéken élő magyarok végre azt érezték, illetve érzik, hogy nem a különbözőségek, hanem a közös dolgaink válnak dominánssá.
Látom, azzal a társadalmi helyzettel, ami most van, az emberek nem elégedettek. Nagy részük az összefogást igényli. Fogyunk, a statisztikai adatok könyörtelenek, az emberek látják, baj van, ezért még inkább oda kell figyelnünk egymásra. A hibákat nem szabad felejteni, de meg kell bocsájtani, és azt tudatosítva kell cselekedni, hogy az egyéni érdekeket mindig a közösségi érdek írja felül!
Különbségeket is tapasztaltam, ahol kevesebben vagyunk, vagy szórványban élünk, ott nagyobb lelkesedéssel üdvözölték, hogy van magyar államfőjelölt. Most lehetőség van az összefogásra, a 14 jelölt közül csak én vagyok magyar, de nem ezért érdemes az itt élő magyaroknak rám szavazniuk, hanem azért, mert én ismerem azokat a sajátos problémákat, amelyekkel küszködünk.
Köszönöm a jelölést a Magyar Közösség Pártjának, melyben Berényi József elnök volt az ötletgazda. Köszönöm a civil szférának is a támogatást, és természetesen mindenkinek, aki felismerte, hogy ez a dolog most nem egy emberről, hanem a közösségünkről szól.
Ha visszatekintünk a kampányára, szinte mindenütt pozitív visszhangra lelünk. Talán csak az vet némi árnyékot erre, hogy a közszolgálati rádióban a többi államfőjelöltek között csak szlovákul szólalhatott meg, hangját a magyar nyelvű Pátriában pedig más szinkronizálta. Hogyan történt ez, és mi a véleménye erről?
– Felháborítónak tartom, hogy nem tették számomra lehetővé, hogy magyarul is elmondjam a véleményemet. Tudnunk kell, hogy nem a Pátria akadályozta ezt meg! Az a csapat, stáb, mely rögzítette az államfőjelöltek beszédeit, szívesen lehetővé tette volna, hogy a beszédemet magyarul is elmondjam, de az a személy, aki a közszolgálati televízió és rádió részéről ezt felügyelte, nem adta meg ezt a lehetőséget.
Felajánlottam „saját szinkronizálásomat is”, de erre azt a választ kaptam, hogy ezzel előnyben részesülnék. Vajon én nem voltam hátrányos helyzetben, amikor a többiek az anyanyelvükön szólalhattak meg? Ez is mutatja, hogy mennyire nem rendezettek még a jogaink, és hogy még változásokra van szükség!
A hallgatók közül többen azt gondolták, hogy én nem akarok magyarul beszélni a Pátria rádióban, noha ebbe a helyzetbe jómagam és a Pátria is úgy kerültünk bele, mint Pilátus a Krédóba. Meggyőződésem, hogy egy kis odafigyeléssel simán megoldható lett volna ez a probléma.
A sors úgy hozta, hogy az államfőválasztás kampányának ellenére nem biztos, hogy a Bárdos név hallatán mindenkinek ön jut az eszébe. Arra gondolok, hogy annak a filmnek, melyben az ön lánya, Bárdos Judit szerepel, március 13-án lesz a pozsonyi bemutatója. Most folyik ennek az eseménynek is a népszerűsítése. Ki most a legnagyobb „sztár” a családban?
– Nagy öröm számomra, hogy a hozzám legközelebb állók, a szeretteim, a családom tagjai valamennyien aktív közszereplők. Feleségem, Ágnes sokoldalú művésznő, nem csak a rádió és televízió szerkesztőjeként, hanem előadóművészként is ismert. Színházi szerepei is vannak, énekesként versenyen is fellépett, sikereket ért el, verset mond, énekel, hanghordozója is van.
A kisebbik, Judit lányom FAIR PLAY című, cseh-szlovák-német filmjének bemutatója lesz most. Én már a prágai bemutatón is láttam a filmet, majd hétfőn, március 10-én a szenci vetítésen is. Úgy gondolom, nagyszerű film, nagyszerű alakításokkal, a film rendezője szerint a szakemberek tetszését is elnyeri majd. Judit szintén nagyon sokoldalú, szlovák, magyar és cseh nyelvű szerepei is vannak, nem csak filmekben, hanem színházban is. Az ő példája is azt mutatja, hogy magyar iskolák diákjai is komoly eredményt érhetnek el. Az alapokat természetesen magyarul szerezte, itthon maradva viszont a konzervatóriumot és a színművészeti főiskolát sajnos már nem végezhette magyarul.
Kinga lányom verseskötetének is nagy sikere van, díjat nyert vele, Komáromban kiállítása volt, szenzációs fotói vannak, kötetét saját maga illusztrálta. Várom azt is, hogy írásai jelenjenek meg a sajtóban. Nagyon büszke vagyok rájuk. A kakukktojás a családban én vagyok, nekem művészi vonatkozású tehetségem nincs, de segítek biztosítani a kultúra számára szükséges keretet. Tulajdonképpen mindenki megtalálhatja azt a formát, ahogy a közösségnek valamit adhat.
A kampány alatt ünnepelte fennállásának 65. évfordulóját a Csemadok, melynek Ön az országos elnöke. Az ennek jegyében tartott szakmai konferencián az Ön elődje, Hrubík Béla annak a véleményének adott hangot, hogy e szervezetnek kell a kulturális önrendelkezési kezdeményezések élére állnia. Ön – az MKP tisztségviselőjeként is – miként vélekedik erről?
– Ez a kijelentés a diószegi szemináriumon hangzott el. A Kárpát-medencében élő magyar kulturális szervezetek képviselőit hívtuk össze a Csemadok 65 éves jubileuma alkalmából. Beszéltünk arról, hogy milyen változásokra volna szükség ahhoz, hogy a közösség abban a régióban fejlődhessen, ahol élünk. Itt szólalt fel Hrubík Béla, miszerint a kulturális önrendelkezés eszméjét a Csemadoknak fel kellene vállalnia. Ezzel én, mint a Csemadok országos elnöke maximálisan egyetértek.
Rendkívül fontos, hogy a megmaradásunkkal kapcsolatos kérdéseket, mint például az anyanyelvünk használata, kultúránk önigazgatása, az oktatásügy irányítása – felvállaljuk, sőt, minután ez a programunkban is ott van, természetes. Úgy gondolom, hogy ebben a pártoknak és a civil szervezeteknek is megvan a szerepük, nem egymás ellen, ha egymást kiegészítve.
Ez a kérdés nagyon időszerű, hiszen gyors ütemben fogyunk, éppen ezért sorskérdéseinkben gyorsan, összefogással kell eredményt elérnünk. Természetesen ugyanezt mondom a Magyar Közösség Pártja Országos Elnökségének tagjaként, Pozsony megyei elnökeként is. A cél közös, hogy magyarként éljünk, boldoguljunk szülőföldünkön.
A köztársaságielnök-választás napja, március 15-e nemzeti ünnepünk is egyben, sőt, önnek születésnapja is lesz. Hogyan telik majd ez a nap? Jut idő szűk, családi születésnapi bulira is?
– Nem, de ez most nem fontos. Én most egy szélesebb, a legnagyobb családban szeretnék ünnepelni. Bízom abban, hogy minél többen átérzik, hogy ez egy kiváló alkalom arra, hogy egyfajta sajátos magyar népszámlálást is tarthatunk, mely akár egy újrakezdés napja is lehet.
Oriskó Norbert, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”44527,44536,44457,44354,44513″}
