59899

Nem! Nem leszek generális, aki majd a csata után kielemzi a hibákat és könnyeit áztatva nyalogatja sebeit, majd elmondja, hogy mi volt a rossz, a félresikerült meg a sikeres a 2016-os parlamenti választásokban – különös tekintettel az MKP-ra… Miért is nem tudott az MKP visszakerülni a parlamentbe? Mit kellett volna másképp csinálni…

Egy párt ilyen helyzetben sokáig nem nyalogathatja sebeit. Különösen akkor, amikor a parlament „nem standard” összetétele előrehozott választásokat is produkálhat.
Ilyenkor lépni kell. A tanulságok és a tapasztalatok levonását és elemzését másokra hagyom, azokra, akik ott voltak az irányításnál. Ők látták, tudják a legjobban, hogy jól vagy rosszul mit cselekedtek.

Most arról írok csak pár sort, hogy mit is kellene gyorsan csinálni. Baráti beszélgetések során majdnem abszolút támogatást kaptam az alábbiakra.

Elsősorban elég az önsajnálatból. A szlovákiai magyar érdekvédelemre ezután is szükség lesz (és ez nem csak az anyanyelvre, iskoláinkra, kultúránkra korlátozódhat). Látva a parlament összetételét, ennek hamarosan eljön az ideje. Tehát lépéskényszerben vagyunk – még egy fiaskóra semmi szükségünk.

Másodsorban gyökeres változásokra van szükség. Ki kell tisztítani a pártot. Akik már harmadszor sem tudtak sikert prezentálni, menniük kell: az országos szintről az OT-n keresztül a járási szintekig – „Új műsorhoz új férfi kell” – mondj az ismert dalszöveg. Ha kell (és úgy látom szükség lesz rá), akár új pártnevet, logót, stb. kell választani.

Az MKP-ban a fiatalítás megkezdődött, de amint látni, nem volt elégséges. Eredményeket hozott, az vitathatatlan. Tovább kellene fiatalítani, kihasználni a 25-40 év közöttiek tenniakarását, valamint kihasználni az eddig már megszerzett tapasztalataikat.

Harmadszorra: új pártprogramot kell írni. Benne folyamatosan kell megszólítani a szlovákokat is, hogy ez egy új álláspont. Igenis, nemzetrészünk megmaradásának egyik alapfeltétele az iskolaügyi és kulturális autonómia, önrendelkezés, önigazgatás vagy akármilyen kutyafülének is hívhatjuk – a tartalom a fontos. Meg kell velük értetni, hogy ez nekik is jó. Ezt az álláspontot az EU-ban is harsányan kellene terjeszteni. Nagyobb hangsúlyt kell kapniuk a gazdasági és egészségügyi témáknak. Eddig is ott voltak – igaz kissé hangsúlytalanul, reklám nélkül. Dél-Szlovákia ipari és mezőgazdasági fellendítésén áll vagy bukik az itt élő lakosság (500 ezer magyar és 800 ezer szlovák!). Igényünket helyi szinten is ki kell mutatni, akár tiltakozások, összejövetelek árán is – miért is hallaná ezt meg egy létrejövésével elfoglalt nemzet?

Negyedszerre tudomásul kell venni, hogy a szlovák nemzet kialakulása, nemzeti öntudatának méltóságos megjelenése még csak nemrég kezdődött el, a teljes szlovák nemzeti öntudat kialakulása, és a nemzet igazi megjelenése még messze van. Ehhez messze nem elég, ha van saját országa, parlamentje. Ilyen közegben egy nemzeti kisebbségi képviselet nem politizálhat csak polgári alapon, úgymond szőrmentén. Történelmi tapasztalatok mutatják, hogy ehhez kell úgy 150 év folyamatos nemzetépítés. Ettől még a szlovákság messze van. Amíg ez be nem fejeződik, szükség van a kisebbségi nemzetpolitikára is, mert különben elveszünk (ezt a Most-Híd nem tudja vagy akarja megérteni). Sokkal hangsúlyosabban kellene saját dolgainkat a politikai színtéren bemutatni.

Ötödszörre pedig a „régi struktúráknak” meg kell érteniük, hogy átmeneti segítségük nélkül ez menni nem fog, egy ideig halk tanácsokkal kell majd ellátniuk az új pártvezetést minden szinten minden sértődöttség nélkül.

Hatodszorra pedig el kell érni, hogy a szlovákiai magyarok figyeljenek fel a szlovákiai magyar politikai közéletre. Ha ez most meglett volna, nem maradt volna otthon Dél-Szlovákia magyarjainak több mint a fele!

Hetedszerre kívánható, hogy ez az átmenet hatékonyan és gyorsan menjen át – a gordiuszi csomót át kell vágni – semmi lassú bogozgatás és csomózgatás!

Nyolcadszorra pedig az új párt létrehozásánál fel lehet használni a 4% szavazatért kapott pártpénzeket. Kihasználható lenne a párt eddigi, jól szervezett struktúrája is, természetesen az új elvek szerint. Központi szinten nem lenne akadály az ingatlanháttér, stb. megteremtése, megtartása.

Kilencedszerre nem kell külön hangsúlyozni, hogy mindennek demokratikusan, tanulva a hibákból és törvényesen – tehát az eddigi Alapszabályzat szerint kellene történnie.

Tizedszerre talán érdemes befejezésül megállapítani: minél gyorsabban zajlik le mindez, annál kisebb lesz „a háborús és járulékos veszteség”, a konszolidáció elfogadható időn belül megtörténhet.

Tehát, MKP – munkára fel!

Agárdy Gábor, Felvidék.ma