Fényszilánkok címmel nyílt kiállítás a lévai Reviczky Házban, Molnárné Wirth Rozália alkotásaiból. Az üvegképekből álló tárlat május 26-ig tekinthető meg.
A művésznő alig két évvel ezelőtt kezdett alkotni, de viszonylag nagyon termékeny eredményt tudhat maga mögött. Talán nem véletlen, mondta el Dr. Farkas Veronika művészettörténész, a komáromi Limes Galéria igazgatója, a kiállítás kurátora, hogy a világító üvegképek által közölt üzenete az alkotó azon korszakában bontakozott ki, amikor a biztonságot jelentő családi háttér nyugodtságából, lelki békéje megleléséből meríthette az ihletet.
Puss Sándor, jezsuita szerzetes a művésznő hitvallásából idézett, miután áldásával bocsájtotta szíveket megörvendeztető útjára a kiállítást. Az alkotó Aranyosi Ervin: Hogy mit dolgozom? (tisztelgés az anyák előtt) című versével köszönte meg az üdvözléseket s méltatásokat.
“Három gyermek édesanyja és egy kis unoka boldog nagymamája vagyok. Húsz évi pedagógiai munka után sodródva az élet tengerén, férjem mellett találtam meg életem értelmét, akinek alkotói szabadságom szabad kibontakozását is köszönhetem. A legfontosabb érték számomra a szerető család. Nekem ők a legfontosabbak, a legifjabbtól a legidősebbig. Szeretteim azt tartják rólam – talán kicsit elfogultan – esztétikai érzékem veleszületett tehetség, vonzalmam a szép iránt viszont bizonyos” – vall magáról Molnárné Wirth Rozália
“Meglátni és megszeretni. Ez történhetett, amikor az üveggel szerelembe estem. Kiszámíthatatlansága, keménysége, nem egyszerű formálhatósága új kihívások elé állított, viszont megérintett a sokszínűsége, ami bármilyen érzés kifejezésére alkalmas.
Szeretném, hogy alkotásaimon keresztül szemlélőinek lelkét is elérje a szilánkokon ezernyiképpen megtört fény. Az üveg, akár a lélek állapota, dermedtté válik, ha szűrt fényt kap, életre kel, ha meleg fény éri és csillog, elkápráztat, ha a Nap természetes fénye esik rá, ragyog, szinte rabul ejt varázsa” – mondta el a művésznő.
“A kompozíciókban mesterséges fényforrásokat is alkalmazok, így azok a sötétben új arcukat hozzák elő, az éjszaka kontrasztjaként válnak társunkká. Alkotásaimban folyamatosan újításokat, új anyagokat jelenítek meg s általuk igyekszem beleszőni érzéseimet, belső világom és hitem egy-egy darabját” – tette hozzá Molnárné Wirth Rozália.
Úgy „építem” őket, hogy kivilágítatlan állapotban is szemet gyönyörködtető látványt nyújtsanak, kivilágítva pedig előtörjön belőlük a szunnyadó varázslat.
Mivel szeretettel készítem, célom, hogy ezek a Tiffany üveg-alkotások örömet szerezzenek mindennapjainkban, akár csak egy pillantás erejéig is kiragadjanak a napi kötelező körforgásból. A munka során figyelembe veszem azt a környezetet, ahová majd a kép kerülni fog. Fontosnak tartom, hogy az elkészült alkotás pozitív érzéseket váltson ki és magáénak érezze az, aki hazaviszi, vagy aki ajándékba kapja, mondta el a lévai származású művész.
A művésznő hálája jeléül, hogy első kiállítását Léván tarthatta, egy nemzeti színekkel körülvett Szent Koronát ábrázoló alkotással ajándékozta meg a Reviczky Házat.
