„Nem hiszek a szlovák igazságszolgáltatásban, de abban hiszek, hogy Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek” – ezekkel a szavakkal fejezte be a Róbert Remiáš édesanyját alakító színésznő azt az új szlovák filmet, amely március elseje óta látható a mozikban.
Ha röviden szeretnénk jellemezni a filmet, akkor azt mondhatnánk, megrázó és kiábrándító is egyben. Főleg annak, aki előtt nem ismeretlen a film által feldolgozott történet: ifjabb Michal Kováč elrablása és Róbert Remiáš ezzel összefüggő meggyilkolása. Talán azért is, mert eddig egyetlen játékfilm sem foglalkozott lezáratlan politikai botránnyal a közelmúltból.
Anna Remiášová Róbert Remiáš édesanyja a film levetítése után úgy nyilatkozott „nehéz és erős film, utána még sokáig nem tudtam megszólalni”. A fia, Róbert volt az összekötője annak az akkoriban a Szlovák Titkosszolgálatnál dolgozó Oskar Fegyveresnek, aki tanúja volt az ifjabb Kováč elrablásának, és meg is szólalt az ügyben. Remiáš a saját gépkocsijában lelte halálát 1996-ban, az autójára szerelt robbanószerkezet felrobbanása következtében. Az akkori vizsgálat azt állapította meg, hogy nem volt robbanószerkezet, baleset történt, ifjabb Kováč meg önmagát rabolta el. Mindenki tudta, hogy ez szemenszedett hazugság, de az ügyet elsimították, a szemtanúkat meg fokozatosan eltüntették.
Remiášová szerint a film képet ad arról, amint a dolgok több mint húsz évvel ezelőtt történtek – sikerült pontosan megfognia a mečiari idők légkörét és politikai színterét. „Az államhatalom összefonódott a maffiával, a film azt is megmutatja, hogyan működtek együtt, milyen disznóságokat, mocskosságokat követtek el, ez mind ott van a filmben”.
Az emberélet többet ér az államnál vagy bármilyen eszménél
Az Emberrablás című film a kilencvenes években játszódik, amelyet bizonyos pontokban a megtörtént események inspiráltak. A rendező és forgatókönyvíró Mariana Čengel Solčanská szerint a film arról szól, „hogy az emberélet többet ér az államnál és az eszménél. Hogy egy gyilkosság, amit az államhatalom követ el, ugyanolyan tragédia az egész ország számára, mintha az államhatalom meglincselne egy embercsoportot. És ez sokkal fontosabb, mintsem hogy lesüllyedjünk egy trencséntyeplici nyugdíjas paródiájához.”
A film szereplőit ugyan nem Mečiarnak vagy Lexának hívják, hanem kormányfőnek vagy a titkosok főnökének, mindenki tudja, kiket testesítenek meg valójában: Maroš Kramár (kormányfő), Milan Ondrík (a titkosszolgálat igazgatója), Ján Greššo (köztársasági elnök) vagy Ingrid Timková (Róbert édesanyja).
Lehet-e áttörés a Mečiar-amnesztiák ügyében?
Ifjabb Michal Kováč elrablásáról 1998-ban Ľuba Lesná újságíró írt egy könyvet, A köztársasági elnök fiának elrablása, avagy A titkosszolgálat rövid történelme címmel. A film bemutatója előtt úgy nyilatkozott, „amikor a könyvet írtam, a szlovák titkosszolgálatnál még aktívan tevékenykedtek azok, akik szinte a bizonyossággal megegyező nagy valószínűséggel benne voltak az emberrablásban, azaz egyértelműen mindent megtettek azért, hogy a nyilvánosság ne tudja meg az igazságot”.
Véleménye szerint az, hogy még mindig nem törölték el a mečiari amnesztiákat, aminek következtében nem lehet megbüntetni az emberrablás elkövetőit és Róbert Remiáš gyilkosait sem, mindmáig deformálja a szlovákiai jogrendszert.
Július Šáray, a Remiáš-gyilkosság volt vizsgálótisztje, aki a gyilkosság megrendeléséért vád alá helyezte Ivan Lexát, minek következtében az egy időre börtönbe került, ám a Legfelsőbb Bíróság végül szabadon engedte, azt mondja, amíg a társadalom elfogadja a Gorillát, a Bašternák- vagy a Holjenčík-ügyet, amíg fasisztákat választ be a képviselőiként az önkormányzatba vagy a parlamentbe, szkeptikus azt illetően, hogy valaha is sikerül áttörést elérni amnesztia-ügyben.
Rebeka Poláková, a filmben az újságírónőt alakító színész úgy fogalmazott, el kellene törölni az amnesztiákat, túlságosan régóta húzódik már a dolog. Úgy véli, hogy főleg a fiataloknak kellene megnézniük a filmet.
„Húsz év telt el azóta, még kicsik voltak akkor, és nem tudják, mi is történt valójában. Az idősebbek meg már elfeledték, emlékeztetni kell őket rá, főleg, hogy megint egyetlen férfi kormánya van itt” – jelentette ki Poláková.
Lehet, hogy Maďarič megszavazná az amnesztiák eltörlését
Annyi hozadéka már mindenképpen van a filmnek, hogy a bemutatója után Marek Maďarič kulturális miniszter elsőként a Smerből arról szólt, ha képviselő lenne, lehet, hogy megszavazná a mečiari amnesztiák eltörlését. A Mečiar-amnesztiák eltörlésének a javaslata márciusban vagy áprilisban kerül újra a parlament elé. A Smer és az SNS eddig mereven elzárkózott a javaslat megszavazásától.
A filmet Andrej Kiska köztársasági elnök is megnézte, aki a bemutató után úgy nyilatkozott, „a legszomorúbb a filmben az, hogy igazságon alapszik”. Az államfő szerint megengedhetetlen, hogy meghalt egy fiatalember, és senki sem akarja kivizsgálni az esetet.
„Az emberek többsége azt szeretné, hogy az amnesztiákat eltöröljék, a felmérés azt mutatja, hogy az emberek tudni akarják az igazságot” – mondta az államfő a Focus ügynökség ezzel kapcsolatos felmérésével összefüggésben.
Szolid politikai thriller
Egyes filmkritikák szerint az Emberrablás szolid politikai thriller. A Denník N-ben megjelent kritika szerzője szerint társadalmilag fontos esemény a film, megvannak azonban a korlátai. Biztos, hogy a legtöbbet azoknak mond majd, akik felnőtt fejjel érték meg a mečiari-időszak visszásságait.
Nem biztos viszont, hogy a filmet a húszévesek is megértik. Mégha utánanéznek is a történéseknek, akkor sem biztos, hogy minden utalást és üzenetet megértenek majd, s az is kérdés, mit ért meg belőle egy külföldi.
„Az emberrablás a miénk, szlovák film, és nem vihető máshová. Csak itthon van meg az ereje és a feltétele is annak, hogy katarzist okozzon. Legalább társadalmit, ha már művészit nem is” – írja a Denník N.
Az Emberrablás olyan szlovák film, amiért az embernek nem kell kínosan éreznie magát – olvasható a lapban. Adja magát a kérdés, vajon kínosan érezné-e magát a jelenleg többnyire csak az unokáival foglalatoskodó Vladimír Mečiar vagy Ivan Lexa, ha netán megnéznék a filmet…?
(Denník N/Felvidék.ma)
