Kutatásunk során a Mátyusföldön, így Jókán is az elnépiesedett polgári táncok gazdag készletével találkoztunk. Ezek a paraszti táncélet polgárosulásának első világháború körüli korszakában nyertek teret a falusi táncéletben, s térnyerésük nem romboló, hanem gazdagító hatású volt.
Adatközlők: Kiss Jenő (1939), Újhelyjóka. Kiss Jenőné sz. Nagy Ilona , Újhelyjóka, (1939).
Gyűjtő: Takács András, Czingel László
Milyen verbunkos táncok vannak a faluban?
Nálunk csak ez az egy, a Bertóké, meg a barátoké. Elkiáltottam magam, hogy a Bertókét, és akkor elkezdték játszani. A táncban mindig igyekeztünk a hangulatot kifejezni. Hajlongtunk,
formáltuk a testet egészen a lehajolásig. Lalázva eldúdolja a dallamát. Ez ismétlődik
háromszor, aztán eldúdolja a gyors részt is, amely ugyancsak háromszor ismétlődik.
A Bertókét szólóban, vagy csoportosan, illetve többen összeállva járták?
Körbeálltunk mi férfiak. A mulatságban meg a zenészeket álltuk, állták körbe. Elkezdte kettő,
három, aztán már tízen is voltak. A többi meg nézte, mert nem mindenki tudta táncolni.
Minden mulatságban eltáncolták, meg a lakodalmakon is. Ott, ahol újhelyi jelen volt,
biztosan eltáncolták a Bertóké verbunkot.
(A mozdulatkészletében és szerkezeti felépítésében a dél-morva verbunkokkal rokonítható
jókai Bertóké verbunkot egyénileg figurázva, de csoportosan, félkörben állva adják elő. A
tánc egy meghatározott lassú és egy gyors dallampár háromszori ismétlődéséből áll. A
bevezető lassú rész legfőbb jellegzetessége a helyben táncolás: ekkor felsőtestükkel
hajlonganak, egyre mélyülő, rugózó térdhajlítással esetleg leguggolnak, nagyon ritkán a
földre csapnak, felemelt karjukat lengetik, „tellegetnek”, alkalmanként megfordulnak a saját tengelyük körül. A gyors rész figurakészlete gazdagabb: cifra, lengető, dobogó, érintő,
bokázó, dobbantó, csapásoló és tapsos lépéseket járnak. A táncrendben a Bertóké verbunk
rendszerint csárdással folytatódik. – szerz. megj. TA)
Ez volt az újhelyiek sajátos tánca?
Ha a faluban egyszerre három helyen volt mulatság, a másik kettő már szétment, onnan
jöttek ide, hozzánk. Akik még táncolni akartak, azok mondták, hogy megyünk Újhelyre,
mert ott még lesznek az újhelyi nóták, meg a táncok. Megnézzük őket.
Kitől, kiktől tanulta a táncokat, dalokat?
Én gyermekkoromban elmentem leselkedni a mulatságokba, nagyon tetszett ez nekem.
Később aztán nekifogtunk mi is.
Csak úgy tanulta, ahogyan látta?
Csak a mulatságban, meg a lakodalmakban tanultam, ahogyan láttam. Farsang meg úgy volt,
hogy három nap meg három éjjel. Akkor ráért a nép, nem tudom, hogy volt ez,
de már délután 3-4 órakor mentünk. Volt, hogy csak reggel mentünk haza. A zenészek meg nem is mentek el, mert volt olyan jó mulatós társaság, akinek a felesége odavitte a vacsorát, meg a reggelit is. A zenészek meg talán képesek voltak ezt kibírni alvás nélkül. Nekünk meg azért haza is kellett jönni, mert itthon is volt mit csinálni.
Mikor volt ez, melyik évtizedekben?
Amikor én voltam fiatal, az ötvenes-hatvanas években. Én már akkor nagyon tudtam táncolni. Jóska bácsi volt a pártfogóm. Ha kevés volt a legény, szóltak, gyere be legényke, mert én már akkor jól tudtam táncolni, csak úgy ellestem a táncot. Volt olyan is, hogy kétszer-háromszor kivittek a rendezők, szidtak, hogy meg ne lássanak ott többször, de alig mentek el, jöttek a lányok, hogy gyere be. Valamikor a lányok egy sarokban álltak, s amikor jött a rendezők közül valaki, elbújtam a hátuk mögé, ők meg szívesen elbújtattak. Csak, amikor táncoltunk és meglátott a rendező, az nagyobb baj volt, mert akkor fülön fogott, és kidobott. Ha többedszer jött értem a rendező, akkor már haragudott, pedig a lányok szerették volna, ha táncoltatom őket. Olykor-olykor neki is mentek a rendezőnek, azért, hogy megvédjenek. Mindig a rendezőnek volt igaza. Bár a gyereknek nincs is mit keresnie a bálban, a mulatságban.
gyűjtéskor (Fotó: Takács András/Felvidék.ma)
A Bertóké verbunkot szabadon, egymást elengedve, vagy körben összekapaszkodva táncolták, vagy csak úgy sorban összekapaszkodva járták?
A barátokénál összeálltunk, de a Bertókénál nem. Ott mindenki egyedül járta.
(A barátoké verbunkos tánc e helyi változatát már csak elbeszélés alapján sikerült felújítani.
A táncszerkezetileg kétrészes verbunkot zárt körben állva, vállfogással táncolják. A tánc első
részében egy lábbal, lábukat ki-be forgatva helyben dobognak, a másik részében pedig
kétlépéses csárdás- és hátul-elöl keresztező futó cifralépésekkel jobbra-balra keringenek. A
tánc felépítése, motívumkészlete és dallama kötött, de tempója folyamatosan gyorsul. E
tempónövekedés miatt a Barátoké verbunkot a vetélkedő táncok egyik sajátos fajtájának
tekinthetjük, mely általában a táncciklust, illetve a mulatságot záró táncként jelent meg. – szerz. megj. TA)
A Bertókét tehát mindenki egyedül táncolta. Volt olyan eset, hogy táncolás közben két legény szembefordult egymással, és táncban vetélkedett volna?
Nem igen szoktunk. Félkörben álltunk, vagy mikor mennyien voltunk, aszerint álltunk fel, esetleg a zenészeket fogtuk körbe.
Gondolom, a félkör már csak akkor jött divatba, amikor a színpadon táncolták a verbunkot, akkor fordultak a közönség felé?
Máskor, a bálokban, a mulatságokon nem járták egyszerre sokan. Ott a jelenlevők körülállták a táncolókat, és úgy nézték.
Ismerték itt a huszárverbunkot, vagy a huszárcsárdást?
Hallottam róluk, de én nem ismerem. Még volt ott valami tánc, de nem emlékszem,hogy milyen tánc volt.
A barátoké verbunkot hogyan kezdték?
Egy megrendelte a zenét, vagy elkiáltotta magát, hogy a barátoké jön. Mi odaálltunk, körbeálltunk, aztán jártuk.
NI: Azt már csak később tanultátok, az a kocsmában nem volt.
KJ: Azt már a csoportban tanultuk. Ilonka még egyszer megerősíti, hogy az a kocsmában
még nem volt. Jenő folytatja, hogy valahonnan el kellett lesni!
Akkor, honnan került ide? Ilonka, te tudod, hogy honnan került ide?
KJ: Talán a Katona Pista hozta? Vagy a Quittner Jancsi?
Azok dirigálták, már nem tudom melyik közülük, hogy hogyan lépjenek.
NI: Ez nem volt a jókai hagyományban. Legalább is én így tudom, erősíti Ilonka. Te jobban
tudnád ezt – mondja Jenőnek –, én úgy tudom, hogy ezek a valakik hozták.
KJ: Lehetett így is. Betanultuk, mert ezzel bővült a hagyományőrző csoport műsora.
A barátoké verbunkot már csak a tánccsoport tagjai tudták?
Igen, most már 25 éve lesz, hogy működik a tánccsoport. Most már a fiatalabbak csinálják.
Nekem ez új adat, hogy a barátoké mesterek által hozott tánc…
Szóval a barátoké a fentebb nevezett koreográfusok által hozott tánc?
Nem tudom pontosan. Jucika (Szabó Julianna), a csoport vezetője jobban meg tudná mondani, hogyan is volt. Valamikor, még előttünk volt egy tánccsoport, azt Jucika vezette Marikával (Szakál Mária). Akkor mi még nem táncoltunk. A barátoké verbunkot a mulatságokban mi nem nagyon láttuk, de meglehet, hogy itt nálunk nem voltak, akik ezt tudták. Vagy harminc éve Marikának, meg Jucikának már volt tánccsoportja, lehet, hogy ezt a táncot már ott táncolták.
(Quittner János visszaemlékezéséből tudom: A bársony verbunkra egy Sárközi nevű zenész
emlékezett, ő mondta el, hogyan nézett ki. Megmutatni nem tudta, mert betegsége miatt
amputálták a lábát, de a padnak nekidőlve úgy rakosgatta a kezeit, mintha figurát
táncolna. Megtanultam, sokszor eltáncoltam neki, és amikor elismerte, hogy jól csinálom,
megtanítottam a csoport férfi táncosaival. – szerz. megj. – TA)
Folytatjuk.
(A szerző az MMA köztestületi tagja.)
