Az 1526-os mohácsi csata helyszíne pontos megállapításának feladata mind a mai napig a történészekre, régészekre és további szakemberekre hárul, s biztató, hogy egy hamarosan induló kutatási program nemsokára eredményekre vezethet.
A történelmünk további alakulása szempontjából végzetes csata lefolyásáról jórészt Brodarics István (1471-1539) püspöknek, II. Lajos kancellárjának az írásából tudunk, aki szerencsésen megmenekült Mohács mezejéről, ahol oly sok honfivér hullott, köztük II. Lajos egyik bizalmi emberéé, Korlátkövi Péter (1460 körül – 1526) udvarmesteré, aki többek között Komárom vármegye főispánja és a komáromi vár kapitánya is volt. Holttestére a Csele patakba fulladt uralkodó tetemétől nem messze bukkantak.
A 15-16. században kiterjedt és befolyásos család a nevét a 13. században épült és Magyarország nyugati határát védő Korlátkő váráról kapta. Korlátkövi (Korláthkeöy) Péter apja örökébe lépve hatalmas, három vármegyére kiterjedő vagyont örökölt, és I. Ulászló király szolgálatába állva nemcsak tovább vagyonosodott, de a pályafutása is meredeken felfelé ívelt. Az uralkodó 1521 elején többek között kinevezte komáromi és tatai várnaggyá és Komárom vármegye főispánjává (megígértetve vele, hogy a két várat fia, Lajos nagykorúságáig nem adja ki a kezéből), s ekkor már a tárnoki és kamarási tisztséget is viselte. A királyi udvarmesteri cím pedig már bárói ranggal is járt.
Korlátkövi többek között jogosult volt kiterjedt birtokain beszedni az úgynevezett hadiadót is, ám ennek fejében köteles volt bizonyos számú zsoldos sereget is fenntartani. S így a végzetes 1526-as mohácsi csatában az alárendelt csapatok között ott voltak saját katonái is. Arra következtethetünk, hogy Korlátkövi Péter tudatában lehetett a közelgő török sereg várhatóan mindent elsöprő túlerejének, mert mielőtt a király hívó szavára Tolnába indult volna, Budán megírta végrendeletét. Ugyancsak korabeli tudósításokból derült ki az is, hogy a csata megkezdése előtt bizalmas barátjával, Sárkány Ambrussal együtt elásta értékes kincseit.
A csata krónikásától, Brodarics Istvántól tudjuk, hogy Korlátkövi az uralkodó közvetlen közelében, a második csatarendben harcolt, mégpedig egy lovas hadtest élén. Több történész, köztük Borovszky Samu (a Magyarország vármegyéi könyvsorozat szerzője) azt írta, hogy II. Lajos király hű udvarmesterének a holttestére közvetlenül az uralkodó teteme mellett bukkantak, Brodarics István azonban említett munkájában a király másik udvarmesterét, Trepka Andrást említi. Ám bárhogyan is volt valójában, egy bizonyos, Korlátkövi Péter ott volt azok között, akik a királyt saját életük árán igyekeztek óvni menekülés közben.
