Fotó: HA/Felvidék.ma

 „A döntéshozatal egy dédelgetett fiatal számára nehéz és a lista negatívabb része mindig hosszabb. A gyereket a szülők sokszor nem nevelik, hanem nagymértékben elkényeztetik és ezzel együtt túl sok mindent megkapnak, küzdelem nélkül. Ezért nem alakul ki a felelősségtudat és egy ismeretlen, bizonytalanságokkal teli új életformáért, mint a házasság, a biztonságosnak tűnő élethelyzetből nehezen mozdulnak ki. A szülő feladata és felelőssége elengedni és elküldeni a gyereket, mert ez az élet rendje” – mondta Székely András a  Kopp Mária Intézet a Népesedésért és Családokért elemzési vezetője.

Székely Andrással ezekről a gondolatokról a Családbarát fordulat Európáért című konferencia után beszélgettünk. Az elemzési vezetőt Kopp Máriához szoros munkakapcsolat és családi kötelék fűzte, emellett mentora, példaképe volt. Munkásságának továbbvivőjeként elkötelezetten népszerűsíti azt a meggyőződést, hogy szülessen meg minden kívánt és tervezett gyermek.

A statisztikai adatok mégis riasztóak. Ha mögéjük nézünk, láthatjuk, hogy európai szinten a nők és a férfiak átlagéletkora a házasságkötéskor a 90’-es évektől kezdődően rohamosan kitolódott. Az adatok elemzése megmutatja, hogy 2009-ben Szlovákiában a házasodó férfiak átlagéletkora 32 év, a nőké pedig 29 év volt. 2018-ra ez tovább emelkedett 34,2, illetve 31,3 évre.

Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint hasonló tendencia figyelhető meg. Az első házasságkötéskor a férfiak átlagéletkora 32,5 év, míg a nőké 29,7.

Végiggondolva mindezt, arra juthatunk, hogy egyszerűen kényelmes a mamahotel és a papabank, ezért a függetlenséget választják vagy a házasság intézményét tekintik elavultnak, és ez áll a tendencia mögött. Esetleg mérlegelnünk kell más tényezőket is, amikor a témát körbejárjuk.

Székely Andrást szerint azonban a fiatalok döntő többsége még mindig alapvetően családban és gyerekkel szeretné elképzelni az életét. Ennél fogva úgy látja, a nehézség abban rejlik, hogy nem találják meg a megfelelő párt, valamint bizonytalanok az időzítéssel kapcsolatban, hogy mikortól aktuális számukra a párválasztás.

„Ilyen szempontból nézve mondhatjuk, hogy nincsenek meg a határok, hogy meddig érdemes kitolni a párválasztást. Nehéz megállapítani, hogy mikor jöjjön az élethelyzetben a váltás. Megváltoztak a minták és a körülmények, s jóval tovább tart a tanulási időszak még a férfiak esetében is, mint évtizedekkel ezelőtt” – magyarázta Székely András.

Riasztó lehet az életmód megváltozása…

A házasság és a gyerekvállalás egy érett módja a felelősség kezelésnek. A fiataloknak azonban nehéz elképzelniük, hogy a házasság után is ugyanolyan jó lesz az életük, mint azelőtt. Félnek attól, hogy más lesz a környezet és attól is, hogy kilógnak az adott baráti vagy éppen ismerős közeg által alkotott sorból.

Akik egyedül vannak, azokban felmerül a kérdés, hogy mikor is váltsanak és hogyan. Gyakran esnek abba a hibába, hogy mások véleményei befolyásolják őket.  A biológia ugyan behatárolja a váltási hajlamot, de ez még huszonévesen távolinak tűnik. Sajnos, a harmincas években már kimutathatóan nehezedik a gyermekvállalás lehetősége, ami miatt akkor még nem aggódtak.
Összefoglalva nem hiszem, hogy a függetlenség iránti vágy tartja őket vissza, hanem inkább a körülmények adta lehetőségek hiánya és egyéb befolyásoltság az, ami miatt elbizonytalanodnak.

A szülők is részesei ennek a folyamatnak, amire Székely András is rámutatott: „Amennyiben a szülőktől kapott minta gyerekkortól ösztönözné az elköteleződést és ez a folyamat előbb kezdődne, mint az életkor szerinti húszas és a harmincas években, akkor megtanulnák a gyerekek a ragaszkodás alapelvét. Ám a fogyasztói társadalomban azt szoktuk meg, hogy a dolgokat használjuk, majd eldobjuk. Az alapvető attitűd hiányzik, hiszen, ami elromlik az is a miénk, azt kell mérlegelni hogyan lehetne javítani rajta. A szülő feladata erre nevelni a gyermekét. Hiszen nem akkor lesz szép valami, ha új, hanem ha törődünk vele, a berögződésen kell változtatni.”

A családalapítással kapcsolatos félelem, bizonytalanság, a családfenntartó szerepnek való megfelelés, a megélhetés biztosítása és még sorolhatnánk… Mit gondol, ezek a szerepek nyomasztóan hatnak a fiatalokra?

A döntéshozatal egy dédelgetett fiatal számára nehéz és a lista negatívabb része mindig hosszabb. A gyereket a szülők sokszor nem nevelik, hanem nagymértékben elkényeztetik és ezzel együtt túl sok mindent megkapnak, küzdelem nélkül. Ezért nem alakul ki a felelősségtudat és egy ismeretlen, bizonytalanságokkal teli új életformáért, mint a házasság, a biztonságosnak tűnő élethelyzetből nehezen mozdulnak ki. A szülő feladata és felelőssége elengedni és elküldeni a gyereket, mert ez az élet rendje.

A tapasztalatok szerint a családalapításkor foglalkoztathatja a fiatalt a karrier és a család dilemmája is, erről mi gondol?

Nem kell, hogy dilemma legyen. A gyerekvállalás elsősorban azt jelenti, hogy az egyik szülő otthon marad a gyerekkel, ami ma már nem csak az anyát jelenti, hanem az apát is. Ezt a családoknak maguknak kell eldönteniük. A kormányzat feladata, hogy lehetővé tegye a választást akkor is, ha otthon akar maradni a gyerekkel, és akkor is, ha úgy gondolja, hogy a féléves gyereket bölcsődébe adja. Érezze mindenki a saját joga választását, és ne érezze magát hátrányban és értéktelennek. Mindig lesz alkalom irányt váltani, de kell a lehetőség, hogy a résztvevők döntsenek róla, ne a szülők, ne a környezet és ne a társadalom.

A boldog családi élet és az élethossz tartalma között milyen párhuzamot vonhatunk?

Különböző kutatásokból és statisztikai adatokból látjuk, hogy a férfiak számára valódi egészségügyi tényező a házastárs megléte – ilyenkor tovább élnek-, míg a nők esetében a család és a családi kapcsolatok megléte az alapvető. A nők könnyebben teremtenek kapcsolatot, de a férfiaknak csak a feleség marad az a csatorna, ahol igazán ki tudják mutatni, hogy ők milyenek valójában. Kevés az olyan férfi, aki a baráti társaságban képes elmondani az igazi érzéseit.
Kimondhatjuk, hogy véd minket a család és a gyerek. A nő számára a férj, a család és a gyerekek, a férfi számára pedig a feleség megléte biztosítja az egészségügyi tényezőt.

Székely András végül ekként összegezte a beszélgetést: „A lényeg az, hogy merjenek, mert aki mer, az mindig jól jár. Nehéz helyzetek előfordulhatnak, de másként viszonyulunk hozzá húszévesen és más módon harminc vagy akár negyven éves korban. A gyereket nem érdekli az, hogy a szülő hány éves, csak törődést és nevelést igényel. Huszonévesen könnyebb teljesíteni ezt a feladatot, mint harmincévesen. A családdal és a gyerekkel a jó kapcsolat akkor alakul ki, ha minél több közös dolgot tudnak együtt tenni az életük során.”

A cikk a KCSSZ és a Szövetség a Közös Célokért társulás együttműködéseként jelent meg.